Egy bajnokságban a legnagyobb riválisod ellen megnyert minden pont duplán számít. Ha az El Clásicóról van szó, akkor ehhez a képlethez – emocionális okok miatt – még egy másfeles szorzót tehetsz.
Barcelona (OP: 5,3)
Először is minden elismerésünk Lamin Yamalnak! Egy rangadóra 120%-ra felpörgetett Real Madridot sikerült felhúznia 150%-ra, amit ezúton is köszönünk szépen! Amit kapott a pályán, amit a nyakába zúdított a 78 ezer néző fehérben lévő része, azt valószínűleg egy életen keresztül megjegyzi. Kicsit ambivalens a dolog: az ember többet várt a Barcelonától, ugyanakkor örül annak, hogy csak ennyit tudtak megmutatni a tudásukból a tegnapi napon. Valószínűleg azért csak ennyit, mert a Real játékosai ma ennyit engedtek nekik. Ötlettelennek tűnt a játékuk úgy összességében, de különösen a kapu előtt nem találtak ki semmi különlegest. Yamaltól várták a csodát, de ő kapura nem volt veszélyes, inkább a passzaival volt átlagfeletti. Ma annyi pontot szerzett a Barcelona, amennyit a játékuk alapján megérdemelt, minden más eredmény igazságtalan lett volna.
Real Madrid (OP: 8,2)
Egy megnyert El Clásico után az ember tele van életbölcsességekkel. Az első, ami eszembe jutott, hogy ha valaki méltósággal tudta viselni a tavalyi négy zakót, vagy az idei egyetlen vereségünket, akkor az méltósággal tudja viselni a mai győzelmünket is. Mielőtt még úgy tűnne tudatzavarom van, szeretném leszögezni, hogy hatalmas győzelemnek tartom a mai sikert, mert tavaly négyből négyszer kikaptunk az ősi riválisunktól és a sokak által egyetlen komolynak tartott idei mérkőzésünkön elgázoltak minket a matracosok. Ma érződött a csapaton a hit, az elszántság, a győzni akarás. Jó volt látni, hogy a kapu felé cselező támadót 3-4 ember vette körül és választotta le a labdáról. Teljesen indokolatlanul a bíró a két félidőben összesen 17 percet hosszabbított, de a srácok bírták a nyomást szuflával a végig. Az idegesség is érződött, én személy szerint ennek tudom be, hogy néha rossz döntéseket hoztak a fiúk, de ma lehetünk nagyvonalúak, mert egy győztes meccsen, az ősi rivális ellen történt mindez. Élvezzük ki a mai győzelem minden percét, legyünk büszkék a csapatunkra, és már előre tekintve egy másik veretes bölcsességgel zárom ezt a szakaszt: a megnyert rangadó csak akkor ér valamit, ha utána a „kötelezőnek” tartott mérkőzéseket is be tudod húzni.
A meccs embere – Éder Militão (OP: 8,5 )
Sokáig gondolkodtam azon, kit illetne ez a cím, és az én jelöltjeim közül egyik sem támadó volt. A kérdést eldöntő kulcsmondat egy – szinte – gyerekkori barátom, szerkesztőtársam mormogta maga elé a GRUND-on, a közös meccsnézés közben. A mondat lényegi tartalma az volt, hogy a bánatos francba tud valaki két keresztszalag szakadás után ilyen szinten játszani. Militão nem csak a védekezésben nyújtott ma extrát, hanem a támadásokban is alaposan kivette a részét, nem utolsósorban gólpasszt adott. A párharcai jelentős részét megnyerte, a saját térfelén egyszer sem adott rossz passzt, igazi vezére volt a védelemnek.
Thibaut Courtois (OP: 8,0)
Valahogy minden kapaura tartó lövésnél úgy érezte az ember, hogy az gyenge volt, mert a kapusunk kezében landolt. Négy védést kellett bemutatnia, a bizonytalanság leghalványabb jelét sem mutatta egész mérkőzésen. Én személy szerint meglepődtem, amikor beszállt a meccs végi lökdösődésbe, ezek szerint ő is emberből van, itt jött ki rajta a feszültség.
Dean Huijsen (OP: 7,7)
A sérülésből visszatérő játékosok esetében mindig ott motoszkál az emberben a kérdés, hogy vajon látszik-e a játékán a kihagyás, tompább lesz-e, sikerül-e felvenni a játék ritmusát. Ez önmagában sem lehet egyszerű, pláne nem, ha a visszatérés egy El Clásicora esik. Nos Huijsen hibátlanul megoldotta a feladatot, Militãoval középen eltakarított mindent és mindenkit, aki nem fehérben volt a pályán. A gól a lábában volt, sajnos ott is maradt, de ez már olyan tündérmeseszerű lett volna, ne legyünk telhetetlenek.
Álvaro Carreras (OP: 8,1)
Előzetesen az ő feladata tűnt az egyik legnehezebbnek, mert a Barca újdonsült PR szakértőjét Y. L-t kellett fognia. Jól mutatja ennek a hatékonyságát, hogy Yamal neve mellett 22 eladott labda szerepel a mérkőzésen, amelynek jelentős része Carrerashoz köthető. Néha erősen birkózó jellegű volt a kettőjük párharca, de ez kevésbé zavar minket, ezen az estén a barcásoknak ez a harcmodor sem jött be annyira.
Fede Valverde (OP: 7,9)
Vele kapcsolatban inkább az aggodalom az elsődleges érzés: még nem tudjuk sérülése súlyosságát, de bízzunk benne, hogy nem kényszerül hosszú kihagyásra. Ez a találkozó nem kerül be a vitrinbe a legjobb meccsei közé, de hihetetlen akaratereje betöltötte a pályát, igazi csapatkapitányként vezette a Realt.
Jude Bellingham (OP: 9)
A legtöbb párharcot (16) a földön ő vívta meg, lőtt egy gólt és adott egy gyönyörű gólpasszt. Fizikálisan nagyon odatette magát, látszott a játékán, hogy minden idegszálával a győzelmet akarja. A passzok tekintetében a szokásosnál pontatlanabb volt (73%), de így is megérdemli a magas pontszámot. Korábban hiányoltam azt a kis pluszt, amely a legmagasabb polcra helyezné Bellinghamet, azt hiszem ma megkaptuk ezt is.
Eduardo Camavinga (OP: 8,2)
Végig brusztolta a meccset és nem kímélte magát, amikor ütközni kellett: neki volt a legtöbb megnyert párharca a földön (8). A teljes mérkőzésen a pályán volt Tchouamenivel együtt, tehát egy régi kérdésre biztosan választ kaptunk: tudnak együtt a pályán lenni és hasznosan játszani.
Aurélien Tchouaméni (OP: 8,7)
Számomra ő volt a másik MVP jelölt, hozva a szokásos játékát, amely kevésbé látványos, de sorra futottak a zátonyra rajta a Barca próbálkozásai. Fizikai erejét kihasználva földön és a levegőben is stabil pont volt a pálya közepén, és ahogy megszokhattuk tőle az ellenfél kapuja előtt is veszélyt jelentett.
Arda Güler (OP: 6,5)
Ma nem játszott olyan magas szinten, ahogy korábban megszoktuk, nyilván a Barcelona egyik célja az volt, hogy kivegyék a játékból. A passzpontossága 82%-os volt, azért ennél ő tud többet is, de sajnos a neve mellé bekerült egy olyan megjegyzés, amelyet egy játékos sem szeret látni: „gólhoz vezető hiba”. Érthetetlen volt, hogy a tizenhatos előtt, amikor kifelé is vihette volna labdát, miért fordul a kapu felé, majd, ahogy kell el is vesztette a labdát. Nem törünk pálcát természetesen felette, fiatal játékos, ebből tanulnia kell, egy jó Arda Gülerre szüksége van a Realnak.
Kylian Mbappé (OP: 8,4)
Mbappé esetében egy sorozat a héten megszakadt, de bajnoki menetelése tovább tart és csak rajta múlott, hogy ma egy góllal fejezte a találkozót. Az eltoporgott büntetőn kívül jó párszor helyzetbe került az agilis mozgásával, pár millió madridistának meg tudott volna spórolni nem kevés idegeskedést egy vagy több további találattal. Szóval akkor most 11 gól 10 találkozón. Csak így tovább!
Vini Jr. (OP: 7,7)
Vele kapcsolatban nem szeretnék semmi olyannal foglalkozni, amely a 72. perc után történt. Ez egy külön fejezet, sokan, sokat fognak róla beszélni, de a mai nem erről szól. Koundé életét alaposan megkeserítette, az egy az egy elleni szituációkban jó párszor alaposan elverte. A befejezések esetében már kevésbé volt veszélyes, több próbálkozás ellenére sem láttunk olyat, amelynek hárítása emberfeletti védést igényelt volna Szczesnytől. A bal oldalon folyamatos veszélyt jelentett, cseréjét ebben a formában korainak és indokolatlannak éltem meg. De zárjuk le az értékelését egy pozitív elemmel: a jövőbeni madridi mezreklámok alapja lehet az a jelenet, amikor Pedri a „szabályosság határát súrolva” több méteren keresztül igyekezett lerántani Vinit a felsőjénél fogva. Az anyag strapabírósága a tévén keresztül is a „sehr gut” minősítést kiérdemelte, kérdés, hogy a három csíkosok élnek-e a lehetőséggel.
Cserejátékosok
Brahim Diaz (OP: 6,8)
A fáradó Güler helyére került a jobb szélre, tipikus küzdős meccs volt a részéről, látványos dolgai nem akadtak, de beállása jót tett a széljátékunknak.
Dani Carvajal (OP: 7,1)
A mi Danink is visszatért, a statisztikái hibátlanok, benyargalta a pályát keresztbe kasul. Örülünk, hogy újra bevethető lesz a jobb oldalon, hiszen Fede valószínűleg nem fogja tudni a helyettesítést egy darabig vállalni. Az igazi attrakciót a lefújás utánra időzítette, amikor pedagógiai jelleggel elmagyarázta a Barca ifjú tehetségének, hogy a szája evésre való, nem arra, hogy hülyeségeket mondjon.
Rodrygo (OP: 6,7)
Olyan hihetetlen dolgot nem tett ki az asztalra, de a becserélésének valószínűsíthető oka az volt, hogy a bal oldalon a Real fenntartsa a nyomást egy friss erő bevetésével. Ez sikeres is volt, ráadásul a védekezésben is többször feltűnt Rodrygo, így összességében ő is érdemben kivette a részét a győzelemben.
Gonzalo García kevés játékpercet kapott, de legalább elmondhatja, hogy pályára lépett egy klasszikuson.
Xabi Alonso (OP: 8,4)
Xabi Alonso megadta nekünk azt az érzést, amelyre több, mint egy éve vártunk. Győztünk az El Clásicon nem sok esélyt adva a Barcának. Camavinga és Tchouaméni együttes kezdése jó húzásnak tűnt, és mivel Bellinghamet sem kell biztatni, ha ütközni kell az ellenféllel, így a középpályán sorra pattantak le a Barca játékosai az őrző-védő szolgálat kirendelt tagjairól. Vinivel még lesz egy meccse, bízzunk benne, hogy meg tudják oldani, senkinek sem hiányzik ez a cirkusz, ami sem a brazilt, sem a csapatot nem teszi szimpatikusabbá.
forrás: penamadridista.hu
