Három évvel azután, hogy sokkolta a futballvilágot visszavonulásával, a walesi válogatott, a Spurs és a Real Madrid legendája készen áll arra, hogy beszéljen a Madridról, a galaktikus létről, és az ezzel járó kritikákról. Hol máshol, mint egy golfpályán?
Gareth Bale épp most ütötte el első labdáját, amely a vízben landolt. Zavartan áll. „Lőhetünk kettőt, ugye?” – mondja, és már teszi is le a következő labdát egy új tee-re. A második kísérlet már a zöldben köt ki. „Így már jobb” – mondja nevetve. Ez az ütés – a 36 éves játékos tetőtől talpig Adidas szerelésével párosítva – bárkit meggyőzne, hogy ő egy profi golfos.
És ennek természetesen volt köze a madridi kritikákhoz: túl sok időt töltött a lövőtechnikájának tökéletesítésével. De ha megnézel néhány összefoglalót Bale legjobb pillanatairól, akkor láthatod, hogy mindig is a futball volt az igazi szenvedélye. „Amikor fiatalabb voltam, imádban a kapuban lenni, fetrengeni a sárban, egészen addig, amíg egy meccsen kaptam öt vagy hat gólt” – emlékszik vissza. Onnantól kezdve minden a gólszerzésről szólt, a Southamptonban, a Spursben, a Real Madridban, és persze a válogatottban.
Ott volt az a mesterhármas az Inter ellen a Spurs színeiben, majd később körbefutotta a barcelonás Marc Bartrát, és minden idők egyik legnagyszerűbb El Clásico győztes találatát szerezte meg. Nem meglepő, hogy a kedvenc gólja „a Liverpool elleni ollózás” a 2018-as BL-döntőben. Ezért fizetett érte a Madrid 85,3 millió fontos. „Az, hogy elmondhatom a gyerekeimnek, hogy egy időben én voltam a legdrágább játékos a világon, eléggé menő dolog.”
Majd 2023 januárjában, miután szeretett válogatottja nem túl fényesen szerepelt a katari világbajnokságon, Bale sokkolta a futballvilágot azzal, hogy befejezte rendkívül sikeres, ám mégis ellentmondásos karrierjét. Mindössze 33 évesen, 5 BL-címmel, három spanyol bajnoki címmel, négy klubvilágbajnoki címmel, három UEFA-szuperkupával, három Spanyol Szuperkupával és egy angol Liga-kupával a neve mellett elege lett.
Sérülések is szerepet játszottak, de sokan úgy vélték, hogy a madridisták elsőszámú közellenségének lenni – azok a szurkolók hagyták cserben, akiknek oly sok nagyszerű futballélményt adott – végül túl nagy tehernek bizonyult, és megtörte a játék iránti szeretetét.
Minden ezzel kapcsolatos dologról hallgatott. Mostanáig. Magánéleti dolgok is szerepet játszottak. „Édesapám beteg lett, ez is nagy szerepet játszott a döntésemben” – mondja, miközben a labdámat keressük. „Az emberek nem tudják, hogy mások min mennek keresztül otthon, de én hamar rájöttem, hogy az élet nem csak a futballról szól.”
A visszavonulása óta szándékosan nem mutatkozik a nyilvánosság előtt. Néhány médiaszereplésen kívül (pl. ott volt a Real Madrid vs. Liverpool meccsen 2024-ben) egészen visszafogottan él, élvezi, hogy főállású férj és apa Emma és négy gyermekük mellett. „A gyermekeink, az életünk, a házasságunk, a családunk, a barátaink… Ezek a legfontosabb dolgok. Azok a dolgok, amelyek miatt a futball kapcsán annyira aggódtál, visszatekintve már viccesnek hatnak, de akkor dühítették az embert, idegessé tették, és nem élvezted.”
Bale még a Real Madrid, a Cardiff City és a Tottenham Hotspur szurkolója. „Nem vagyok egy fanatikus szurkoló, aki minden meccset megnéz, de követem őket” – mondja. És miután szakértőként is megjelent a tavalyi El-döntőben, már a TNT Sports és a CBS Sports Golazo munkatársaként dolgozik. Érzi, hogy most jött el az ideje, hogy visszatérjen a játékhoz, és beszéljen arról, ami karrierje alatt történt vele.
Sokak számára az előző idény Manchester United – Spurs Európa-liga-döntőjének legjobb része a te szakértésed volt.
(nevet) Valószínűleg az volt a legrosszabb meccs, amit valaha láttam. Amikor az ember nem igazán emlékszik utólag a mérkőzésre, maximum az eredményre és hogy ki nyerte meg a trófeát. Szurkolóként mentem oda, jó volt látni, hogy a Spurs megcsinálta.
Ez végül egy állandó helyet jelentett neked a TNT csapatában. Miután egy ideje már elhagytad a futball világát, tervezted, hogy így térsz vissza?
Amikor ilyen fiatalon vonulsz vissza, nagyon ritkán tudod, hogy később mit is akarsz csinálni. Én abban biztos voltam, hogy néhány évre félrevonulnék a futballtól, hogy fejben kicsit felszabaduljak. Mindig azt mondtam magamnak, hogy kipróbálnék néhány dolgot, ha pedig tetszenek, akkor legyen. Ha nem, akkor pedig még mindig elmondhatom, hogy megpróbáltam, és nem hagytam ki a lehetőséget. Szükségem volt arra, hogy egy ideig távol maradjak ettől a világtól, így lehetőségem volt arra, hogy újra megszeressem a játékot. Úgy érzem, hogy már más megvilágításban látom a dolgokat.
Mit gondolsz arról, hogy a szakértőket manapság arra bátorítják, hogy mondanak olyan dolgokat, amelyek aztán vírusként terjednek a világhálón. Nemrég ilyen volt a Wayne Rooney és Virgil van Dijk között volt vita.
Vannak, akik megpróbálnak ezáltal nagyobb karriert csinálni. Én nem ezért teszem. Nem érdekel, ha mém vagy szenzáció legyek, én csak ki akarok menni, jól akarom érezni magam, és meg akarom osztani a tudásomat azokkal, akik nem biztos, hogy ugyanennyit tudnak a témáról.
Az, hogy játékosként hogyan bántak veled, például volt, hogy lustának és magányosnak neveztek, befolyással van arra, hogy milyen szakértő vagy?
Nem szép dolog, amikor rosszat mondanak rólad a szakértők, úgyhogy én biztosan nem leszek ilyen. Nem tudhatod, hogy az edzők mit kérnek a játékosoktól. Voltak meccsek, amelyeken nem játszottam igazán jól, de az edző azt mondta, hogy pontosan azt kérte tőlem, amit csináltam. Ma nem a labda volt a lényeg, ma a passzok megállítása volt a cél. Szóval az edző számára lehet, hogy remek meccset hoztál, de a sajtónak és a szurkolóknak nem úgy tűnik, hiszen nem osztottunk gólpasszt, nem lőttünk gólt. Vagy lehet, hogy egy játékosnak fájdalma van, vagy valami gondja van otthon, szóval én mindig emberként tekintek rájuk, megadom nekik az ártatlanság vélelmét.
Játszottál néhány remek edző kezei alatt – José Mourinho, Zinédine Zidane, Carlo Ancelotti, Harry Redknapp. Biztosan sokat tanultál tőlük.
Igen, Ancelotti nagyszerű volt. Számomra az ő zsenije az emberek kezelése, ő mindig boldoggá tesz. Sokat tanul az ember az edzőktől, és ő, mint ember, már csak a nyugalmával is rengeteget tanít. Van, hogy dühös lenne az ember, de ő csak megnyugtat mindenkit, ezért is olyan jó edző.
Gondolod, hogy megvan benne az, ami a következő vb megnyeréséhez kell?
Nem olyan csapatuk van, mint lenni szokott, de ha van valaki, aki egy irányba tud állítani egy olyan csapatot, mint a brazil, az ő.
Katarban fejeződött be számodra minden. Visszatekintve megbántad, hogy akkor visszavonultál?
Még mindig vannak dolgok, amelyeket szerettem volna, ha másképp történnek, de a világ nem tökéletes. Wales vb-győzelme egy álom lett volna. Szeretek visszagondolni arra, hogy gyerekként mit is akartam elérni, mint futballista. Ha 13 éves koromban azt mondtad volna nekem, hogy ilyen karrierem lesz, nem hittem volna el. Egy cardiffi gyerek, aki egy teljesen átlagos családból jön, eléri azt, amit én… Olyan sokat értem el már karrierem során, hogy az utolsó, amit szerettem volna, az a vb megnyerése. Nem ment túl jól számunkra, de először voltunk ott 64 év után. Utána nem éreztem azt, hogy el kellene még érnem valamit, már ha a futballal kapcsolatos céljaimat nézzük.
És mi a helyzet a Real Madridnál történtekkel?
Sok játékos azért megy Madridba, hogy galaktikus legyen, de én focizni mentem, úgyhogy amit walesiként elértem külföldön, az eléggé nagy dolog. Sok nagy pillanatom volt. A másik dolog… Igazából sosem golfoztam olyan sokat. De mivel az emberek elhiszik, amit olvasnak, egy olyan karaktert láttak, amilyen nem vagyok. Valószínűleg az én hibám, hogy nem védtem meg magam, valamennyire naiv is voltam, hiszen odamentem Madridba, de nem tudtam, mivel jár a galaktikus lét.
Visszatekintve változtatnál valamin?
Nem hiszem, hogy a spanyol média tudja, hogy ki vagyok. Lehet, hogy én nem engedtem nekik, hogy megismerjenek, de senkit nem engedtem be, ami az én döntésem volt. Úgy gondoltam, hogy a futball és a magánélet két különböző dolog. Ezen sosem változtatnék.
Néhány kritika eléggé toxikus volt. Ki tudtad zárni ezeket?
A legnagyobb részét igen. Sosem foglalkoztam a közösségi médiával, mivel ha van 100 poszt, abból 99 csodás, 1 nem, akkor arra koncentrálsz. Amikor a Southamptonnál voltam 16 évesen, elolvastam egy rossz cikket. Csak egy beszámoló volt, de eléggé élesen emlékszem, hogy rossz hatással volt a teljesítményemre, mivel önbizalmat veszítettem. De a rossz tapasztalat alapján megtanultam távol maradni ettől, amennyire csak lehet, mert tudtam, hogy mentálisan és fizikálisan is milyen hatással lehet rám.
Valaha is kértél tanácsot ezzel kapcsolatban David Beckhamtől, aki mindent megélt ezzel kapcsolatban?
Nem, sosem beszéltem vele. Szerettem volna a saját utamat járni. Vannak dolgok, amiket magaddal viszel az úton, ilyen volt például amikor Michael Owen arról beszélt, hogy egy hotelben lakott, nem talált házat, ez értelmet nyert. De sosem hívtam fel senkit tanácsért. Ahhoz, hogy jobbá válj, el kell követned a saját hibáidat.
Gondolod, hogy a médiával való kapcsolatod hátrányosan érintett az olyan egyéni díjak esetén, mint az Aranylabda?
Ezek többről szólnak, mint a pályán nyújtott teljesítmény. Egy imázzsal is együtt jár, így a médiának is megvannak a favoritjai. Nem csak a fociról szól. Bárcsak úgy lenne, de nem. Nem gondolom, hogy ezt bárki tagadná.
A legjobb helyezésed az Aranylabda-szavazáson egy hatodik hely volt 2016-ben, miután Wales-szel bejutottatok az Eb-elődöntőbe, Madridot pedig hozzásegítetted az Atlético elleni BL-győzelemhez.
Tényleg? Ezt nem tudtam. Azt hittem, hogy bizonyos években magasabban végeztem. Tudtam, hogy a játékommal ott vagyok a világ legjobbjai között, nem volt szükségem arra, hogy ezt mások is validálják. Tudtam, hogy mit csinálok. Az egyéni díjak sosem álltak közel hozzám. Nem úgy nőttem fel, hogy egyszer majd aranylabdás akarok lenni. Egy másodpercre sem gondoltam ezt.
Kapcsolatban állsz még korábbi csapattársakkal?
Nem igazán, néhány walesi sráccal, de mindig mindenkivel jól kijöttem. Sosem volt problémám senkivel. Nem voltak komoly vitáim. Néha a média mondott rólam és Ronaldóról dolgokat, de sosem volt köztünk még egy vita sem, nem veszekedtünk soha.
Gondoltál arra, hogy bárcsak mondjuk a Manchester Unitedbe igazoltál volna ahelyett, hogy Spanyolországba mentél?
Sokszor kérdezik tőlem ezt. Örülök, hogy megtettem, mivel ha nem mentem volna, talán nem lettem volna ilyen sikeres.
Az egyik dolog, amely miatt biztosan híres vagy, az a copfod.
(neves) Az legendás volt! Megismertek miatta. Az, hogy felhoztad, szintén ezt erősíti. Mindig a feleségem vágja a hajam, én pedig szerettem volna kipróbálni a hosszút, így elkezdte leborotválni az oldalakat, és így maradt. Nem gondoltam túl sosem.
Beszélhetünk a „Wales. Golf. Madrid” zászlóról?
Az a szlogen az egyetlen, ami kapcsán úgy éreztem, hogy igazságtalanul bánnak velem. Egyrészt senki nem tudta, hogy valójában mennyit golfoztam. Ha megkérdezlek téged, hogy te mit gondolsz, valószínűleg azt mondanád, hogy nagyjából hetente három-négy alkalommal, igaz?
Durván, igen.
Két vagy három hetente egyszer játszottam, de csak szabadnapon. Sosem játszottam nyolc órás meccseket, mindig nagyon profin álltam hozzá. Az emberek azonban ezt nem tudták, ezért találták ki ezt a szlogent.
Emlékszel arra a 2019 novemberében lejátszott Magyarország elleni meccsre, ahol a zászlós incidens történt, amely aztán felháborította a spanyol médiát?
Akkor jutottunk ki az Eb-re, úgyhogy ünnepeltünk, az egész csapat ott volt, majd valaki előkapta a zászlót a szlogennel, és elém rakta. Mit kellett volna tennem? Nem dobhatom el a hazám zászlaját, hiszen az lett volna a legrosszabb. Igazából még csak hozzá sem értem ahhoz a zászlóhoz, ami azért is volt fontos számomra, mert ez is azt jelentette, hogy nem én csináltam, én csak ünneplek a barátaimmal. Aztán történt, ami történt.
Eléggé eldurvultak a dolgok.
Teljesen szétcincált a spanyol média. Kicsit igazságtalannak éreztem, mert az egész téves információkon alapult. Nyilvánvaló, hogy a golfot nem tartom fontosabbnak a hazámnál és a klubomnál, és fizikailag semmi rosszat nem tettem. Visszanézve úgy látom, hogy ez van, nem tehetek semmit. Ilyenkor vagy sírsz, vagy nevetsz. Én nevettem.
Sírtál valaha miatta?
Nem. Ha az emberek valaha is ellenem voltak, akkor tovább futottam, mosolyogtam és nevettem. Én így dolgoztam fel ezeket. Vagy dühös lesz az ember és jól játszik, vagy nevet a dolgon és jól játszik. Én nem akartam gyengeséget mutatni és dühöngeni.
Meglepett, hogy mennyire jól tudtál játszani a történtek ellenére?
Még emlékszem arra a meccsre, ahol az utolsó 30 percre álltam be a Real Sociedad ellen a Bernabéuban, négy nappal később. Kifütyültek, a meccs végén pedig megtapsoltak. Olyan jól játszottam. Az autóban hazafelé hívott az ügynököm, és azt mondta, hogy szó szerint nem vagyok normális. Ezt a nyomást senki nem tudná így kezelni, felmenni a pályára, és ezeket a dolgokat megcsinálni. Azt mondta, hogy fura vagyok. Én pedig mondtam, hogy szerencsére mentálisan erős vagyok. Ha mások lettek volna a helyemben, nem biztos, hogy tudták volna kezelni.
Szerinted ez minek köszönhető?
Édesapám nagyon erős. Ő és édesanyám úgy neveltek, hogy nincs mellébeszélés. Sok áldozatot hoztak, miközben felnőttem, utaztak, feladták a hétvégéiket. Ezt csak most értettem meg, amióta apa vagyok. De ha elmentem egy meccsre, ahol nem adtam bele mindent, apám megmondta, hogy szarul játszom. Nem érdekelte, ha rosszul vagy jól játszom, de ha nem próbálkoztam eléggé, az nem volt elfogadható. Én is ezt mondom a fiamnak. Még csak hét éves, de az egyetlen dolog, amit kérek tőle, az az, hogy próbálkozzon. Ez életre szóló lecke. Nem adhatod fel, amikor valami nem tetszik, vagy épp nem mennek jól a dolgok.
Még akkor sem, ha becsmérlik?
Mindig azt mondtam, hogy ha az újságírók csak tényeket írnának le, akkor megváltozna a helyzet. De néhány ember egyszerűen leírja, amit akar, és végül is vannak olvasóik, így miért ne hinnének nekik? Ott kellene lennie a felelősségnek, hogy csak az igazat írják.
Újságíró vagyok, és van számodra egy igazságom. Rendben vagy azzal, hogy én a zöldön vagyok, te pedig nem?
Igen. Tény. Hideg, kemény tény.
A 18. lyuk mindkettőnkön kifogott, kezet ráztunk, és megegyeztünk abban, hogy a golf nyert. Túl elfoglaltak voltunk ahhoz, hogy összeszámoljuk az eredményeket, de ha megtettük volna, biztosan ő nyert volna. Visszamentünk a Fairmont Hotelbe, hogy találkozzunk Bale feleségével, Emmával egy közös ebéd erejéig.
„Már a családomat helyezném az első helyre. Valószínűleg a golfot a másodikra. Aztán az egészséget” – mondja, amikor megkérdezem, hogy milyen szavakat írna a zászlóra manapság. Ha eltöltünk vele egy kis időt, hamar kiderül, hogy Bale egy igazán könnyű természet. A legjobb barátai most is azok, akikkel 20 évvel ezelőtt buta csínyeket eszeltek ki. Emellett nagyon magabiztos, de nem hivalkodó módon. Fejben még mindig azt hiszi, hogy bármiben lehet a legjobb. Kivéve az edzőségben, ahogy mondja. „Nézd meg például Guardiolát. Az én szerelmem a futball iránt nem elég intenzív.”
Bár a szakértői lét nyilvánvalóan kielégíti, azért megkérdezem, hogy mi tölti be a profi futballista lét által hagyott versenyzői űrt. „Elkezdtem zongorázni az előző télen, ami alázatosabbá tett” – mondja. „Ez olyasmi, amit azért szeretek csinálni, mert érzem, hogy idővel jobb leszek benne. Úgy gondolom, hogy nem fogok kudarcot vallani.”
Ha Wales kijut a vb-re, akkor fiatalabb leszel, mint például Messi vagy Ronaldo, akik még játszanak. Gondoltál arra, hogy ez milyen érzés lesz?
Ha egy évvel ezelőtt kérdezel, akkor nem éreztem volna jól magam ettől a kérdéstől. De már túl vagyok ezen, elégedett vagyok. A minap fociztam, és igen, egyértelmű, hogy már nem tudnék játszani, úgyhogy nyilvánvalóan jó döntést hoztam.
Mi a legnagyobb felismerésed a visszavonulásod óta?
Amikor játszottam, felkeltem, elvittem a srácokat suliba, majd edzésre mentem. Azt hittem, hogy sokat teszek. Most, hogy visszavonultam, rájöttem, hogy egy órával korábban kell felkelnem, fel kell öltöztetnem őket, megmosni a fogukat, reggelit adni, és persze kezelni kell a drámai eseményeket is. Szóval nagyra értékelem, amit Emma az évek során tett, és most már értem, hogy miről van szó!
Ez biztosan jó érzés!
Most, hogy visszavonultam, úgy érzem, hogy én irányítom az életemet. A dolgok az én feltételeim szerint zajlanak, szóval ha programom van a családdal, akkor az az első, a munka pedig a második. Úgy érzem, hogy sok mindent kihagytam a gyerekeim felnövéséből, olyan egyszerű dolgokat, mint egy karácsonyi előadás, szóval most csak azt akarom, hogy mindig ott legyek nekik, és többet legyek jelen.
És te mit reggelizel?
Nem vagyok valami nagy szakács, de a babot pirítóson egész jól készítem.
Mi a titkos hozzávaló?
Egy darabka vaj a babban.
Emma Bale: „Amikor összejöttünk, fiatalok voltunk, ő 18 volt, és órákig telefonáltunk egymással. Emlékszem, hogy egyszer azt mondta, hogy megy és csinál magának ebédet. Mondtam, hogy rendben. 20 perc múlva felhívott, én pedig kérdeztem, hogy mit evett. Azt mondta, hogy Uncle Ben’s rizst, és Nutellát.”
Gareth, mit tudsz felhozni a mentségedre?
(nevet) Akkoriban, majdnem 20 éve, nem volt közösségi média, ahol meg lehetett tudni, hogy mit csinálnak a profik, úgyhogy nem voltak meg azok az információk, hogy ezt vagy azt kell enni, csinálni. Aztán hamar rájöttem, hogy a meccseken azért nincs energiám, mert nem megfelelően ettem.
Most, hogy több időd van, mit szeretsz kezdeni vele?
Az egyik kedvenc időtöltésem az, hogy nézem a fiamat focizni. Már az, hogy látom őt, ő pedig lát engem, arra emlékeztet, amikor édesapám nézett engem. Jó ott lenni, és csak nézni. A lányom lovaglását is. Azt, ahogy felnőnek, és élvezik a dolgokat.
Milyen vagy az oldalvonal mellett? Te is agresszív futball-apuka vagy?
Az ember szívesen kiabálna, de a legnagyobbrészt csendben vagyok. Ha odafut hozzám, akkor elmondom neki, hogy ezt vagy azt próbálja meg. Szeretném, ha a sport miatt szeretné a sportot, hogy a barátaival legyen, aztán ha lesz ebből valami, az szuper, de ha nem, akkor pedig érezze jól magát.
