Ezen a meccsen mindenért harcolni kellett: Alonsoért, azért, hogy ne ússzon el még jobban a bajnokság, a megtépázott reputációért, értünk, szurkolókért. Össze is jött – csak nehéz megérteni, hogy ehhez miért kellett megint egy gól az ellenféltől.
Real Madrid (OP: 6,3)
Ez nem az a mérkőzés volt, amit látni szerettünk volna. A csapat szerencséje az volt, hogy nem a Bernabéuban játszottak, mert ott a műértő közönség biztosan kifütyülte volna őket – joggal. Néha már kifejezetten fájdalmas nézni azt a céltalan passzolgatást, amelyben minimális mozgással próbálják életben tartani a játékot, miközben zajlik az alibizés. Ez még akkor sem elfogadható a Real Madridnál, ha éppen 1–0-ra vezetünk. Ráadásul ez az eredmény nem is igazi előny, pláne nem egy ilyen foltozott védelemmel. Aztán menetrendszerűen meg is kapjuk a gólt, innentől pedig nagyjából mindenki tudja a dolgát. De az isten szerelmére miért mindig ezt az idegőrlő forgatókönyvet vesszük elő? A letámadás sem működik: nagyjából olyan érzésem volt, mintha az ifi egyes csapat játékosai cicáznának a serdülő háromból felhozott srácokkal. Utóbbiak futnak ezerrel, de sosem érnek oda időben – mindig van egy szabad ember, akinek tovább lehet passzolni. Ennyi sérült és eltiltott játékos mellett azért most ne menjünk bele túl karcos kritikába. A csapat nyert, és végül is ezért kaptuk meg a három pontot.
Deportivo Alavés (OP: 5,7)
Kellemetlen ellenfél volt, ráadásul alaposan fel is hergelték magukat. Nekem ugyanakkor kissé viccesnek tűnt, amikor egy-egy kiharcolt szöglet után mindenki úgy ünnepelt, mintha egy szaúdi olajsejk rájuk hagyta volna az összes vagyonát. Viszonylag hamar magabiztossá váltak, és amikor a kapu elé kerültek, valódi veszélyt jelentettek. Egy pontra játszottak, így érthető módon csalódottak voltak a vereség után.
A meccs embere – Rodrygo (OP: 7,5 )
Rajta és Bellinghamen gondolkodtam, de mivel gátlástalanul elfogult vagyok a sráccal szemben, nálam ő érdemelte ki ezt a rangot. Az sem lett volna baj, ha Jude kapja, a lényeg az, hogy a mi Rodrygónk ismét megerősítette bennünk a hitet: nem felejtett el focizni, tud és akar is a Real Madrid számra hasznosan játszani. A gólnál a munka nehezét Vini legyártotta (persze neki ott kellett lenni és be kellett rúgni…), de azért az sem semmi mutatvány, hogy 30 passzából – amelyek 60%-a a támadó harmadban történt – mindössze egy nem talált csapattársat. A másik két támadótársával ellentétben magáénak érezte az egész pályát, párharcai többségét megnyerte (8/5). Offenzív volt, előre játszott, és ahogy egy ilyen típusú játékosnál lenni szokott, nem egyszer rendesen fel is rúgták.
Thibaut Courtois (OP: 7,1)
A 32. percben egy hazaadást kirúgott a veteményesbe tőle szokatlan módon. Mondjuk adjuk ennek a hibának a „hónap bakija” díjat és akkor ezzel jól jár mindenki. Valószínűleg nagyon rosszul éreztük volna magunkat, ha az első félidő 48. percében azt a különleges bravúrt nem hajtja végre, amikor arcéllel védett. Ami akkor fájdalom volt neki, az öröm nekünk, ritka az ilyen védés. Folyamatos feladat elé nem állították, a gólról nem tehetett.
Valdepeñas (OP: 6,5)
Azt hiszem mindenki nevében lehet gratulálni ennek a fiatalembernek, élete első La Liga-s meccsét remekül lehozta. Az Alavés az ő oldalát erőltette nyilván, de hősiesen tartotta a frontot, egyáltalán nem lógott ki a csapatból. Ha mégis, akkor inkább felfelé… Az, hogy a támadásokban nem vette ki a részét, teljesen természetes, mert egy 19 éves debütálásakor ne várjunk azért csodát, a védekező feladatot viszont biztonsággal hozta. A párharcait döntően megnyerte, pontosan passzolt, további sok sikert kívánhatunk neki!
Antonio Rüdiger (OP: 5,8)
Őt nem érzem igazán biztos pontnak, több labdát is elszór, mint a védőtársai. Ami számomra feltűnt, hogy a többiekhez képest kissé mélyebben védekezik, így nehezebb vele egységesen lesre állítani az ellenfelet. A kapott gólnál is ő jelentette azt a vonalat, amely nagyjából négy milliméterrel a támadó előtt volt. Küzdeni és motiválni kiválóan tud, minden mást viszont egyelőre írjunk a hosszú sérülése számlájára.
Raúl Asencio (OP: 6,2)
Én őt a védelem tengelyében sokkal biztosabb pontnak érzem, mint Rüdigert. Ha nem kapja el a harci ideg, akkor jó teljesítményre tud képes lenni. Ezen a meccsen a koncentráltabb énje dominált pontosan passzolt és határozott védőhöz híven mind földön, mind levegőben megnyerte a párharcai zömét. Nem ő volt a baszk szurkolók kedvence.
Fede Valverde (OP: 6,8)
Én személy szerint örülök, hogy a 78. percben balhátvédként játszott, mert ez azon kevés posztok egyike, ahol eddig még nem szerepelt a Real Madridban. Thibaut Courtois már aggódhat, hiszen Lunin mellett akár egy új vetélytársat is kaphat. Az a városi legenda keringett róla, hogy az elmúlt két mérkőzésen nem volt százszázalékos állapotban, mégis vállalta a játékot. Az előrejáték nem tartozott az erősségei közé, sokat hibázott, de amikor küzdeni kellett, nem fogta vissza magát. Én már nagyon várok tőle egy távoli bombát: most is volt egy próbálkozása, de sajnos ebből sem született gól.
Jude Bellingham (OP: 7,2)
Ezen a meccsen Jude nem ragadt bele a középszerűségbe, magas szinten hozta azt, amit elvárhatunk tőle. Jellemző módon ő is a gól után kapcsolt feljebb, rengeteg párharcot vállalt fel, pontosan passzolt, nem kímélte magát. Ki kell emelni, hogy a hosszú passz mutatója 6/6, ritka az ilyen. Bellingham a maga 188 centijével magas játékosnak számít, ezzel együtt rendkívül gyors helyzetváltoztatásokra képes, kis területen is jól kezeli a labdát és szívmelengető, amikor 4-5 méterről becsúszva igyekszik megmenteni egy helyzetet. A meccsen mindezekből bőven láttunk, igazi motorja volt a csapatnak, nem utolsó sorban adott egy gólpasszt.
Arda Güler (OP: 4,8)
Úgy tűnik, hogy egyre gyarapszik azon kommentelők tábora, akik temetik a srácot. Ahogy korábban mondtam neki nehéz dolga van, mert rendkívül nagy a kabát, amit elődeitől megörökölt. Nos aki erőszeretettel szál bele a srácba, annak azt javaslom nézze meg a statisztikáit, amelyek azért elég messze áll a borzalmastól.
Aurélien Tchouameni (OP: 6,3)
A védekező középpályás poszt sosem a látványosságról szól, itt inkább a hasznosság az a mutató, amely alapján érdemes értékelni a teljesítményt. Tchouaméni ebben a világ legjobbjai közé tartozik, ezen a mérkőzésen azonban a megszokottnál kissé halványabb volt. Kevesebb párharcba keveredett, a földön szinte mindet elveszítette (1/6), míg a levegőben jóval hatékonyabbnak bizonyult (3/4).
Vini Jr. (OP: 5,7)
Vini lénye önmagában megosztó. A legfeltűnőbb az volt rajta 60 perc játék után, hogy mennyire tiszta a meze. Az első félidőben annyit jegyeztem fel, hogy egy támadásunk elhalt, mert nem tudta átvenni a labdát, aztán annyit a 41. percben, hogy Vini megint cirkuszol. És akkor ott volt a gól előtti mutatványa, amely világklasszis megoldás volt és össze is hozott egy büntetőt nekünk. Mert az volt. Az ilyen helyzeteknél kezd teret nyerni egy rossz értelemben vett szubjektivitás, hogy newtonméterrel becsülik meg, vajon volt-e akkora a rúgás, hogy tényleg elessen a játékos, vagy csak rájátszott. Az alavési játékos egyértelműen megrúgta Vinit, tehát büntető. Csakúgy, mint a csapatnak neki is kellett egy bekapott gól, hogy rájöjjön miért küldték fel, bár ebbe a futás és a védekezés – szerinte – nem volt benne. Kapott még egy sárgát, aztán le is cserélte Xabi, akivel ismét látványosan vérszerződést kötöttek, amely optimizmusra adhat okot. Majd meglátjuk.
Kylian Mbappé (OP: 7,5)
Ami a legfontosabb, hogy ismét meglőtte az aktuális gólját és ezzel mosolyt csal az arcunkra. A játékából tisztán látszik, hogy ha hozzá kerül a labda és kellő távolságban érzi a kapu, akkor ő már nem nagyon paaszol. Drámai dolgot nem csinált a gólon kívül ezen a meccsen, félő volt, hogy megsérült megint, de végig tolta a 95 percet. Mutatói inkább jók, mint közepesek, ezt a meccset is kipipálhatja.
Cserejátékosok
Gonzalo Garcia (OP: 4,9)
Nem sok időt töltött a pályán, volt egy remek kontra lehetőség, de olyan maflán oldotta meg a helyzetet, hogy csak a vérnyomásunkat tudta megemelni.
Brahim Diaz (OP: 5,5)
Amikor pályára lépett, azon gondolkodtam, hogy eddig, amikor rendre becserélték – vagy akár akkor, amikor kezdőként kapott lehetőséget –, volt-e vele kapcsolatban olyan jelenet, amelyre az ember elismerően csettintett volna. Nem jutott eszembe ilyen. Most megvolt a lehetősége a gólszerzésre, de kimaradt. Reméljük, az Afrika-kupán formába lendül.
Dean Huijsen (OP: 6,2)
Visszatért és a neki jutó kevés időt hasznosan töltötte a pályán, több jó megoldása volt, egy veszélyesnek tűnő lövést blokkolt.
Franco Mastantuono mindössze nyolc percet töltött a pályán, ez idő alatt nem volt ideje sem hibázni, sem nagyot alkotni. A lényeg, hogy felépült a sérüléséből.
Xabi Alonso (OP: 6,0)
Lassan tényleg nem lesz szükség Xabi Alonsóra, mert az orvosi stáb és a bírói testület kirendelt tagjai folyamatosan szűkítik a keretet. Miközben hátul már annak is örülhetett, hogy egyáltalán ki tudta állítani a védelmet, elöl egy kifejezetten offenzív összeállítást küldött pályára. Bár sem a nyilatkozataiban, sem a pálya melletti viselkedésében nem érződik, hogy el akarná engedni ezt a projektet – talán csak a gólöröm volt árulkodóan emocionális –, biztosan nem lehet könnyű az erős háttérzaj mellett a munkára koncentrálni. Én személy szerint nem éreztem azt, hogy a csapat mindenét kitette volna a pályára, hogy egy látványos teljesítménnyel tegyen hitet Xabi Alonso mellett. De hát hol volt ez az összeállítás egy ideálisnak gondolt legerősebb kezdőhöz képest? Az viszont biztos, hogy egyelőre nem teszik ki: időt kapott ő is, és a szakmai vezetés is, hogy alaposabban körülnézzen a lehetséges jelöltek között.
(forrás: penamadrisdista.hu)
