Egytől egyig: Talavera – Real Madrid (2-3)

Egy rossz szó nem érheti a harmadosztályban a bennmaradásért küzdő együttest. Az első félidőben még csak egy veszélyes fejesig jutottak, fordulás után viszont bevertek egy akciógólt, kihasználtak egy szabadrúgás utáni gólhelyzetet és az utolsó pillanatokban egy kesztyűnyire voltak a hosszabbítástól. A védelmük nem sok helyzetet engedett át, a madridi gólok minőségét látva az sem mondható el, hogy szerencsések lettek volna, illetve, ha ebben a körben is már lett volna VAR, akkor az ellenük befújt tizi sem tizi.

A harmadosztályban már összefutott a Talaverával hazai környezetben, szóval rutintalanul rutinos debütánst tisztelhetünk személyében. Ennek megfelelően szinte borítékolható volt, hogy a védelem legjobbja lesz. Agilisan kísérte a támadásokat, volt néhány veszélyes beadása, jól kombinált a társakkal, semmilyen megilletődöttséget nem lehetett rajta észrevenni. Érdekes volt látni, hogy a Talavera elsősorban nem is az ő oldalán próbálkozott. Az más lapra tartozik, hogy 21 évesen neki tényleg a harmadosztályban kéne-e tengődnie, mint „ifjú reménység”…

Játékstílusának megfelelően gyakran lépkedett fel a támadások elindítására, segítésére, a magabiztosság szobrához azonban nem ő állt modellt. Látszott rajta azért a kihagyás, nem tudott végig fejben koncentrált maradni, a nagyszerű szezonkezdet után kicsit azt érzem, hogy önmagát keresi.

Xabi Alonso kényszerképzete, hogy Carreras bevethető középhátvédként is, hogyha ég a ház. Xabi, barátom, testvérem, tudom, hogy nem olvasod a cikkeinket, de ha mégis: Carreras nem középhátvéd, sose volt az, sose lesz az. Rüdiger pihentetésével opcióként még mindig volt három játékos arra a posztra: Joan Martínez, aki a Castillában végigjátszotta a Talavera elleni meccset (nem kaptunk gólt), Valdepeñas, aki gyakran Martínez társa a védelem tengelyében, de szokott balhátvédet is játszani, illetve Tchouaméni, aki a sérülések miatt már nem egyszer kényszerült erre a posztra.

Van-e annyira alacsonyan rangsorolt csapat, akik ellen nem jönnek ki a hiányosságai ennyire látványosan? A harmadosztály utolsó előtti csapata úgy tűnik még túl erős ehhez, talán a mennyei megyeiben kellene keresgélnünk ehhez potenciális ellenfeleket. A Talavera lubickolt a bal oldalunkon, ahol simán annyi lett volna az edzői feladat, hogy az előbb említett középhátvéd opciók egyikét alkalmazva Carrerast kipenderítsük a szélre. Ennyi lett volna a varázslat. A támadásokat kísérte, próbálkozott elfutásokkal, beadásokkal, de érdemben nem tudtunk ezekből profitálni, ellenben a két kapott gólban nyakig benne volt.

A várt mezőnyfölény mellett azzal, hogy Huijsen mélységből próbált irányítani, Güler pedig keresztpasszokkal próbált bontogatni, Ceballos nem tudott hasznosan játszani. Sőt, meglátásom szerint egyenesen feleslegesen lassította a játékot, körülményesebbé tette a támadásainkat.

Kettő rendkívül veszélyes szabadrúgása volt, különösen a második akadhatott volna be igazán, sajnálhatta, hogy egyikből sem lett gól. Volt egy veszélyes beadása Mastantuono fejére, emellett folyamatosan próbált súlypontáthelyezésekkel bontogatni a falon.

Nagyon fura szerepkörök voltak itt minden csapatrészben, nála sem volt szokványos a helyzet. Az első félidőben próbálkozott, közel járt a gólhoz, aztán teljesen beleszürkült a meccsbe, egyedül azzal vetette észre magát, amikor egy elmért keresztpassznál sörmeccsre emlékeztető módon kézzel fogta meg a labdát. Na az a mozdulat már önmagában megért egy cserét.

Irodalomóráink kedvenc visszatérő kérdése: Mire gondolt a költő? Amellett, hogy szinte semmilyen hozzáadott értéke nem volt a szerepeltetésének, pozíción kívüli szerepkörre kényszerült. Az kezd azért kivilágosodni, hogy Gonzalo számára minden bizonnyal a klub-vb volt a csúcspont Madridban és talán nem Endrick az, akinek a kölcsönjátékán el kellene gondolkodni.

A két gól, az két gól, a továbbjutáshoz szükséges mennyiség tőle jött, sokadszor bújt köpenybe, hogy megmentse a csapatot. Hogy kicsit rakjunk a másik serpenyőbe is, Endrick kétszer olyan tiszta helyzetbe hozta őt, hogy már egyedül is lehetne gólrekorder, de azt a két ziccert elpuskázta. Így két sokkal „csúnyább”, de annál fontosabb góllal segítette a csapatot.

Oké, ez „csak” kupameccs volt, „csak” a Talavera volt, de mégis, nagyon üdítő látvány volt látni őt a pályán. Sugárzott belőle a bizonyítási vágy, két gólpassz értékű labdája volt Mbappé felé, és minden mozdulata egyfajta üzenetként szolgált Alonso irányába, hogy a fenéklenyomatát felvevő széket a pad mellett ideje lenne kukázni. Ha ő elmegy kölcsönbe (ahol nyilván zseniális tavaszt tolna), míg Gonzalo vagy Brahim marad, az végképp az értelmezhetetlen kategória.

Szűk fél óra jutott neki, a csapatkapitányi karszalag átvételén kívül sok mindenre nem emlékszem tőle.

A rotációért illetheti talán egyedül dicséret, fontos kulcsjátékosok kaptak megérdemelt pihenőt. Az viszont érthetetlen, hogy miért játszat játékosokat a komfortzónájukon kívül, amikor vannak az egyes szerepkörökre alkalmasabb játékosok is a keretben? Hogy játszhatja végig Fran García vagy Gonzalo a meccset, miközben a legjobbak között teljesítő Endricket lecseréli? Miért akkor debütáltat játékost, amikor a végjátékban szoros a meccs állása? Ha Lunin nem hárít, akkor Cesteróról senki nem mossa le a dolgot, és belecsúszhattunk volna egy olyan sztoriba, mint amit a válogatottól láttunk az írek ellen (szoros állás, meccs végén debütáns jön be, aki benne van a kapott gólban). Nem tudom mi fog vele még történni ebben az idényben, hogy ez csak egy hullámvölgy, vagy valami ténylegesen megtört, de a lefújás után az az ijedt tekintet azért sokatmondó volt, és semmi jóval nem kecsegtet a jövőre nézve.