Nem ez a mérkőzés volt a labdarúgás ünnepe, sőt néha kifejezetten fájdalmas volt nézni. Viszont legyőztük a matracosokat és bejutottunk a döntőbe. Hogy ez most jó vagy rossz nekünk, arra vasárnap kapunk választ.
Real Madrid (OP: 6,0)
A mérkőzés végén egyetlen kérdés járt a fejemben: mi a bánatos istennyilára van szükség egy ilyen mérkőzésre? Nehéz volt eldönteni, hogy ki játszott rosszabbul a két csapat közül, de legalább a Real eggyel több gólt lőtt, mint a Atlético. Ritkán látni egy spanyol bajnokin ilyen lagymatag játékot, azokat a meccseket a csapatok legalább komolyan veszik. Négy csapat van a döntőben, de itt csak a végső győzelemnek lesz érdemi hozadéka. Legjobban a második helyezt fog szívni, mert lenyomhat két mérkőzést az afrikai télben, aztán a végén a kupatároló vitrinből sem kell nagyobbat venni. A Realnak volt erkölcsi törleszteni valója az Atléticoval szemben, de én akkor sem törtem volna pálcát a csapat felett, ha esetleg kikapnak. Összefoglalva: lehet, hogy a sérültjeink száma újabb két emberrel növekedett, Vini szappanoperája újabb fejezettel bővült, de legalább Fede belőtte a várva várt idei első gólját. Kb. ennyit lehet erről a meccsről elmondani.
Atlético Madrid (OP: 6,2)
Azt rögtön leszögezhetjük, hogy barátság terén ezzel a mérkőzéssel sem került közelebb egymáshoz a két csapat. Vinícius kapcsán még kitérek Simeone minősítésére – csak hogy senki ne izguljon: egy suttyó falusi meccs színvonalát hozta –, de végső soron hálásak is lehetünk neki, hiszen a 74. percben lecserélte az egyetlen igazán gólveszélyes játékosát. Alexander Sørloth már nem először tör borsot az orrunk alá: 196 centis magasságával folyamatos légiveszélyt jelentett. Fede bombája sokkolta őket, ezt követően ugyan próbálták nyomás alá helyezni a Realt, de komoly helyzetig egészen a 32. percig nem jutottak el. Mondhatnánk, hogy a mérkőzés vége teljes unalomba fulladt, ám Álvarez a 96. percben leadott lövésével így is a szívbajt hozta minden Real-szurkolóra.
A meccs embere – Fede Valverde (OP: 8,8 )
Nem sok hozadéka volt ennek a meccsnek, de Fede játéka mindenképp ide kívánkozik. Én személy szerint nagyon boldog vagyok, hogy ez a csupaszív játékos végre kezdi megtalálni a legjobb önmagát, aminek haszonélvezője a csapat és mi, szurkolók vagyunk. A gólja érezhetően felszabadított benne valamit, bár azt hozzá kell tenni, hogy ilyen bénán felállított sorfalat ritkán lát az ember. Nagyon szépen kivette a részét a jobboldali játékból, és a védelem azon tagjának számított, aki előrefelé is mert játszani. Több belőtt labdája is volt, amelyekből kis szerencsével kialakulhatott volna valami, de a tortán a habot a gólpassza jelentette, ahogy Rodrygót kiugratta. Ikonikis volt, amikor az ellenfél térfelén elvesztette a labdát, majd közel 40 méteres üldözésbe kezdett, amelynek a végén visszaszerezte azt. És még egy dolog: megtapsoltatta a közönséget, amikor Vinit lecserélték, mert tudja, hogy a srác gödörben van, és nem akarta, hogy még jobban megsérüljön lelkileg.
Thibaut Courtois (OP: 8,5)
Courtois remek statisztikájának rombolásában Asencio és Rüdiger komoly szerepet játszik, akik a labdakihozatalban semmilyen kockázatot nem vállalnak és emiatt rendszeresen hátra passzolják neki a játékszert. Courtois jobb híján felrúgdossa a labdát, amelyek birtoklása így kétségessé válik. Öt védést mutatott be, gyakorlatilag hibátlanul hozta le a mérkőzést, ismét a csapatunk egyik erős bástyája volt.
Antonio Rüdiger (OP: 7,2)
Mindenképpen emeljük meg a kalapunkat Rüdiger előtt, aki sérülten is vállalta a játékot és ez érezhetően rányomta a bélyegét az önbizalmára. Ilyen helyzetben védhető, hogy a támadásokban semmilyen formában nem volt érzékelhető a jelenléte, ugyanakkor – ahogy korábban is írtam – a labdakihozatalban sem mutatott semmit. Kiemelendő, hogy volt néhány remek mentése – nem egyszer az utolsó utáni pillanatban –, amelyek komoly vészhelyzetet előztek meg valószínűleg. Feltételezhetően számára ezzel véget ért a szaúdi torna, de a következő mérkőzésünk úgyis inkább egy könnyed levezetés lesz, így pihenhet a bajnokikra.
Raúl Asencio (OP: 5,9)
Már a Betis elleni meccs után is szóvá tettem, hogy mennyire gyenge az előre játéka, bár a semmit nehéz minősíteni. Én nem hiszem, hogy abból előbb-utóbb nem lesz baj, hogy folyton Courtoisnak rugdossák hátra a belső védők a labdát. Talán egy mélységi előrepassza volt, amikor benyomta csínbe a labdát, lett is belőle egy kontra. Én elég régóta nézek Real madrid meccset, de talán az is jelzésértékű, hogy nem emlékszem mikor rúgtak ennyi labdát ki a védők az alap-, vagy az oldalvonalon túlra (a szögletarány 9:1 az Atlético javára…).
Álvaro Carreras (OP: 6,2)
50 labdaérintése volt egész meccsen, maradjunk annyiban, hogy ez nem sok. A támadásokhoz nem tett hozzá gyakorlatilag semmit, ő is inkább a védekezésre koncentrált. Simeonet – az ifjabbat – rendszeresen lebírkózta, nehezen volt érthető, hogy miért nem kapott ezért a sorozatért sárgát. Hogy írjak valami pozitívat: a védekező munkája rendben lévőnek tűnt. Több támadást is megakasztott, ha már lábbal nem ment, akkor más – egyébként szabályos felületnek minősített – testrészével állta a labda útját.
Jude Bellingham (OP: 6,6)
Nem ez volt élete leglátványosabb mérkőzése. Ismét sikerült egy olyan meccset összehoznia, amelyből talán egy esős vasárnap teljes hossza sem lenne elég ahhoz, hogy eszünkbe jusson egyetlen igazán emlékezetes, olyan csettintős momentum. Az Atlético ellen persze most is hátára vette a pályát: robotolt, űzte, hajtotta magát, ám ezzel nagyjából ki is fújt azon események sora, amelyeket a pozitív oldalra pakolhatunk.
Eduardo Camavinga (OP: 6,7)
A sokadik játékos akiről leírom, hogy nem volt kapura veszélyes megmozdulása, de talán ő volt az, aki a rendszeresen bemozgott üres területre és megjátszható volt a labdával. Ha már nála volt a labda, akkor azt biztonságban is érezhettük, mert 96%-os pontossággal passzolt, bár volt egy lövéshez vezető hibája is. Nagy területet játszott be, a futásteljesítménye bőven átlagon feletti volt.
Aurélien Tchouameni (OP: 7,6)
Szokásához híven sokszor volt jó helyen, mindezt csendesen tette, ahogy megszoktuk tőle. Az ellenfél kapuját ő sem veszélyeztette, párharcai közül egy kivételével mindet elveszítette (összesen négy volt), és mindössze 60 labdaérintése volt, ami nem igazán jellemző rá. A mérkőzés végén ismét a védelem tengelyében találta magát – ilyen ez, ha valaki jó játékos, és több poszton is képes megbízható teljesítményt nyújtani.
Vini Jr. (OP: 4,0)
Tisztelt madridisták, szeretném írásba foglalni, hogy nálam most telt be a pohár ezzel a fiatalemberrel. Nem akarom a globális felmelegedést is az ő nyakába varrni, de az a teljesítmény, amit sorozatban nyújt, jelenleg méltatlan ehhez a patinás klubhoz. Unom már az erőtlen, elképzelés nélküli támadásait, a folyamatos reklamálást, és azt az arisztokratikus arroganciát, amellyel úgy érzi, neki nem kell védekeznie. Utóbbival kapcsolatban tisztelettel javaslom az Atlético gólja előtti mozgásának elemzését. Folyamatosan a szabálytalanság befújására játszik, és ha nem adják meg neki – ez ezen a meccsen is többször előfordult –, abból nem egyszer az ellenfél indított támadást. Simeonéval már a második félidő elején kóstolgatták egymást, a csere utáni incidens pedig csak folytatása volt ennek az idétlenkedésnek. Elnézést, hogy leírom, de a „két hülye egy pár” szólás jutott az eszembe.
Rodrygo (OP: 8,0)
Azóta mióta főnix madárként újjá éledt és elkezdett a korábbi szintjén focizni, talán ma volt a leggyengébb produkciója. De akkor is bevágott egy gólt, sőt lehetett volna kettő is, de a második kiugrás befejezésnél nagyon rosszul helyezte a labdát. (Fede viszonylag olcsón megúszta a gólpasszal Rodrygo születésnapi ajándékozását…) A játéka voltaképpen a szokásos elemeket tartalmazta: bejátszotta szinte a teljes pályát, magabiztosan és pontosan passzolt, veszélyes volt a kapura, fölrúgták nem egyszer. Aggasztóan nézett ki a lecserélésekor, félő, hogy valami sérülést benyelt.
Gonzalo Garcia (OP: 4,5)
Gonzalo Garcia eggyel növelte azon meccsek számát, amelyet a Betis elleni világraszóló teljesítménye előtt láthattunk tőle. Tehát ez egy olyan meccs volt, ahol semmi zavarba ejtőt nem csinált, kapura semmilyen módon nem volt veszélyes, passzai nagy része pontatlan volt, párharcait elveszítette. Ha egy sima egy fordított szisztéma szerint játszik, akkor a Barca ellen megint brillírozni fog. Már, ha a pályára került.
Cserejátékosok
Ezúton szeretnék elnézést kérni, de én most nem kívánom a cseréket értékelni. Vagy mert kevés játékpercet kaptak, vagy mert semmit nem tudtak hozzátenni a meccshez. Vagy mindkettő.
Xabi Alonso (OP: 5,7)
Azzal mindenképpen világcsúcsot állított fel, hogy egyszerre három olyan játékos is a pályán volt, aki bal oldali védőként szerepel a keretben. Szegény Fran Garcia a földrészt nem találta volna el, hogy most ő hol van, azt meg végképp nem, hogy mit kellene csinálnia. Végül is mindegy, ne vesszünk el az apró pici részletekben. Nyilván Xabi Alonso a meccs végén a saját eszközeivel az eredményt szerette volna megtartani, ezért a keret összes védőjét a pályára küldte. Revansot vett az 5:2-ért, nem viselkedett gyermeteg módon, mint a szaktársa, vasárnap is ő ülhet le a kispadra, kis szerencsével középtávon bebetonozhatja a helyét a Real Madridban. Ahhoz viszont győzni kell, ami ilyen teljesítménnyel erőteljes feladat elé állítja a csapatunkat.
(forrás: penamadrisdista.hu)
