Időhiány miatt ez a cikk hétfő este készül, így több olyan információ is a rendelkezésünkre áll, amely túlmutat ezen a mérkőzésen Az előzmények alapján nem mi számítottunk favoritnak, és ezt a játék képe is visszaigazolta. Nem ehhez szoktunk, nem ilyen teljesítmény miatt lettünk Real-szurkolók. A klub továbbra is a miénk, ugyanakkor a változtatás kényszere súlyos teherként nehezedik ránk.
Real Madrid (OP: 4,9)
Az első félidő taktikáját a betömörülés jellemezte, amelyből gyors kontrákkal próbálta a Real veszélyeztetni az ellenfelet. Ez akár működőképesnek is tűnt, hiszen Vinit nem tudták tartani, többször is elfutott a bal szélen. Volt a félidőnek olyan szakasza, amikor azt mondtam: ha csak egygólos hátránnyal megyünk az öltözőbe, már elégedettek lehetünk, annyira nyomasztó volt a Barca fölénye Aztán következett a 7,5 percig tartó, 3 perces hosszabbítás, amikor elég nagy intenzitással estek a gólok. A második félidőben – a kontrák kiiktatása érdekében – a Barca hátrébb tolta a védekezését, majd szereztek egy gólt, amely végül eldöntötte a mérkőzést. A 96. percben két égbekiáltó helyzet is adódott egy „last minute” egyenlítésre, de a fiúk nagyjából olyan szinten oldották meg ezeket, amilyen szezont idén összességében is látunk a csapattól.
Barcelona (OP: 7,4)
Sikerült megint örömet szerezni a legnagyobb ellenfelünknek. Amíg mi csikorgattuk a fogunkat, addig a Barcelona megpróbált focizni. Váltottak, amikor kellett, és szerencséjük is volt. Jobbak voltak. Annyi sebből vérzik a Real Madrid hónapok óta, hogy még csak nem is rossz érzés ezt kimondani. Ez is csak egy gond a sok közül.
A meccs embere – Thibaut Courtois (OP: 7,4 )
Kapja meg ezt a címet olyan sportember ezen a mérkőzésen, aki a szezon minden meccsén a legjobb formáját hozta. Aki nem nyavalyog, nem hisztizik, hanem profi labdarúgóként hétről hétre világklasszis teljesítményt nyújt a Real Madrid kapujában. Courtoisnak négy védése és két tisztázása volt, a gólokat nem lehet a nyakába varrni, hiba nem szerepel a neve mellett.
Fede Valverde (OP: 5,9)
Engem legalább annyira zavar, hogy Fede lesérült, mint az, hogy két lejátszott meccs után kupa nélkül repült haza a csapat. Az afrikai esti ködben őt sem lehetett igazán észrevenni, viszont amikor kellett, odatette magát: mind az öt párharcát megnyerte. 68 percet volt a pályán, ez alatt 21 labdaérintése volt – nehéz ezt érdemben minősíteni.
Aurélien Tchouameni (OP: 5,5)
Megint a védelem tengelyében találta magát, pedig nem ott a leghasznosabb a játéka. Védekező középpályásként sem lett sokkal színesebb a teljesítménye, inkább csak hozta a kötelezőt.
Raúl Asencio (OP: 5,3)
Bennem elszakadt valami Asencioval kapcsolatban az elmúlt hetekben. Ez a srác nem az, akinek látni szerettem volna a pályán. Tavaly lenyűgözött a lendülete, az adrenalin szint, amin játszott, a gyorsasága, a brutális tisztázásai. Bennem régóta folyamatosanaz a kérdés lappang, hogy a Real Madrid védekező játékosa lehet-e olyan szinten, hogy nem tud előre játszani? Mert Asencio nem tud. Hét ilyen előre passzából négyet eladott, ebből háromból formás Barca támadás alakult ki. Szóval szerintem ő egy hasznos kiegészítő ember, akit be lehet vetni jobb oldalon és belső védőként is, de semmi több.
Dean Huijsen (OP: 5,0)
Nem tudom, mi a valós helyzet a sérülésével, illetve hogy teljesen felgyógyult-e, de ennél azért többre képes. A teljesítménye korábban még bizakodásra adott okot, aztán jöttek sorban a sérülések, a visszaeső forma, és ezzel együtt a hibák is a pályán. Most is ott szerepel a neve mellett, hogy „gólhoz vezető hiba”, ami nagyon rosszul mutat. A cseréje nem tudom, mire vezethető vissza, de sokat elárul, hogy az El Clásicón Alaba jött be a helyére – olyan játékos, akinek nagyjából másfél éve nem volt egy igazán normális meccse.
Álvaro Carreras (OP: 5,6)
Yamalnak köszönhetően az egyik legaktívabb játékosunk volt. Valljuk be őszintén: a szimpatikus barca-tehetség elemében volt ezen a meccsen. Nemcsak az egyéni megmozdulásaival, hanem a passzaival is folyamatosan veszélyt teremtett. Carreras végül megúszta egy sárgával, pedig a 22. percben egy klasszikus, lapot érő módon taposta meg az ifjú titánt. A lábában a meccs végén benne volt az egyenlítés – benne is maradt.
Jude Bellingham (OP: 4,7)
Talán még neki van elfogadható statisztikája: viszonylag sok passzban volt benne (24), ezek nagy részét pontosan is továbbította. 16 párharca volt, ennek a felét tudta megnyerni. Ebben a mutatóban jobb szokott lenni, mondjuk gyengébb ellenfelek ellen.
Eduardo Camavinga (OP: 5,1)
22 labdaérintés 82 perc alatt… (Cabellosnak volt 14 darab, 8 perc alatt) azt hiszem, ez sok mindent elárul. Nem tudott semmi színt vinni a játékba, még csak egy sárgát sem hozott össze. De ezt már tényleg csak kínomban írom…
Vini Jr. (OP: 6,9)
Én most nem fogom itt fényezni ezt az embert, még akkor sem, ha ezen a mérkőzésen akadtak olyan jelenetek, amelyek valóban focira emlékeztettek. Majd, ha annyi mérkőzésen kerülök méltatási kényszerbe, ahány alkalommal végig kellett néznem, hogy széttárt karral reklamál a bíróval, az ellenfél játékosaival és szurkolóival (kívánt rész aláhúzandó), akkor esetleg elgondolkodom valamiféle mea culpán. Az első félidő elején és végén mutatott játéka életben tartotta a Realt – amikor viszont a csapat hátát feltörte a háló, akkor tőle sem láttunk semmit. Egyszerűen nem tudták tartani: a cselek bejöttek, a labda nem akadt el egyetlen lábban sem, a sebesség különbség brutális volt. A cseréjét állítólag ő kérte, ami annyiban kár, hogy rutinból valószínűleg bevágott volna egy labdát hat méterről a 96. percben.
Rodrygo (OP: 5,5)
Ma nem tudta – vagy nem engedték neki –, hogy azt a játékot hozza, amit az elmúlt néhány mérkőzésen megszoktunk tőle. 15 labdát vesztett el, ami azért nem kevés; ebből is látszik, hogy nem hagytak neki sok levegőt. Az egész meccsen mindössze egy lövése volt: a második félidőben, egy Vinivel való összjáték után. Nehéz ennél emlékezetesebb momentumot felidézni tőle. Mert nem volt más.
Gonzalo Garcia (OP: 5,5)
Rúgott egy gólt és adott egy gólpasszt, ami önmagában nem rossz teljesítmény, ráadásul több alkalommal a védekezésben is hatékonyan kivette a részét. Az, hogy az egész mérkőzésen mindössze 19 labdaérintése volt, jól mutatja, milyen meccset játszottunk: alig volt nálunk a labda, döntően védekeztünk, és amikor támadni tudtunk, a csapat szinte kizárólag Vinit kereste a labdával.
Cserejátékosok
Amióta ebbe a rovatba írok, most éltem meg először az „alkotói válságot”. Kínkeservesen jöttek össze a mondatok, az apátia, a tanácstalanság uralta a gondolataimat, kb. olyan voltam, mint egy Real Madrid játékos. 8-10 labdaérintésre nem adnék senkinek osztályzatot, pláne, ha ezek semmilyen érdemi akció részét nem képezték. Talán Güler…., de hamar lebeszéltem magam róla.
Xabi Alonso (OP: 4,0)
Jelentős a különbség a két pontszám között, de én valószínűleg már nem tudom magam függetleníteni a hétfő délutáni hírektől. Ettől a projekttől többet vártunk – és többet várt Xabi Alonso is. A Real Madrid vezetése gyakorlatilag a lovak közé dobta a gyeplőt: innen nincs megállás, a játékosok azt csinálnak, amit akarnak. Megfúrják az edzőt, a statisztikust, a masszőrt, talán még a portást is kirúgatják. Az agyonfizetett, elkényeztetett játékosoknak adott igazat a menedzsment: olyanoknak, akiknek a többsége nem nyert semmit ezzel a klubbal – és máshol sem –, és jó eséllyel nem is fog. Én személy szerint sokkal szomorúbb vagyok amiatt az elvtelenség miatt, amit a klubnál látok, mint amiatt, hogy elvesztettünk egy legendát. Xabi Alonso sorsa már rég megpecsételődött a Realnál, de legalább stílusosan: egy El Clásico után váltak el az útjaik.
(forrás: penamadrisdista.hu)
