Egy nehéz meccsen begyűjtött három pont, mindig kellemesebben mosolyog vissza ránk.
Real Madrid (OP: 7,6)
Hét nap alatt három mérkőzés – abból egy a BL-ben –, plusz egy idegenbeli meccs a harmadik helyezett ellen… Balgaság lett volna hihetetlen pörgést elvárni. Így maradt az izgalom az utolsó pillanatokig: vajon elég lesz-e az az egy gól, ami a végére szerencsére csak megszaporodott. Az egész csapat nagyjából egy szinten volt. Nem is igazán jó, nem is igazán rossz — inkább egy nehezen megfogható köztes érzés jellemezte a Realt. A masszív Villarreal ellen nem nagyon találták az utat kapu felé, a csatárainkat jól kivették a játékból. A Madrid pontos keresztlabdákkal és előre ívelésekkel próbált megoldást találni, ebben Bellingham, Güler és Asencio járt élen. A második félidőben a gól hamar jött, így az a fajta görcsös akarás, ami az idő múlásával előjöhetett volna, végül nem jelent meg a játékunkban. Megint nyertünk egy nehéz ellenfél ellen, a csapat gólt sem kapott — de elvi okok miatt még most sem örömködünk hangosan. Szép volt fiúk, gratulálunk, csak így tovább!
Villarreal CF (OP: 5,8)
A Villarreal egy stabil, jó csapat, kellemetlen ellenfél tud lenni szinte bármilyen szituációban. Engem némileg meglepett, hogy úgy tűnt, nincs teltház , ez mondjuk 23500 nézőt jelentett volna. Stabilan és veszélyesen kezdett a Villarreal, jól állt a védelmük a lábán, a Real pedig nem nagyon tudott helyzetet teremteni. Ugyanez igaz volt fordítva is: a hazai támadók sem tudtak a védelmünk mögé kerülni, így sokáig komolyabb helyzet nélkül zajlott a játék. A második félidő elején a bekapott gól hamar jött, de lett volna lehetőségük változtatni – Marcelino ki is használta mind az öt cseréjét –, de igazán nem sikerült új lendületet adniuk a meccsnek. A hajrában a Real nem kevés hibával ajándékozta meg a hazai csapatot, de ebből a Villarreal végül semmit nem tudott érdemben kihasználni. A tizenegyes ilyen szempontból már nem nagyon befolyásolta a mérkőzés kimenetelét.
A meccs embere – Kylian Mbappé (OP: 8,2 )
Haragszom Mbappéra. A mérkőzés utolsó 10 percében olyan nagyívben tett a védekezésre, hogy hangosan szidtam a tévé előtt. A támadóharmadban kétszer is elvesztette a labdát – úgy, hogy elég látványosan rátekeredett, magyarul esze ágában sem volt passzolni – majd, ezután nemhogy kiszívta volna a vérét a védőnek, hanem szolid sétálgatásba kezdett. Ebből komoly baj lehetett volna és előbb utóbb lesz is…. Mbappéről eddig is tudtuk, hogy nem ez az erőssége, hanem a gólszerzés. Erre sokáig nem volt esély, mert őt és Vinit nagyon keményen levették a pályáról. Ahogy ez a nyomás enyhült rajtuk, úgy lett egyre több helyzet, majd egy szerencsének mondható gól, egy kiharcolt tizenegyes és egy szemérmetlen panenka, amely előtt viszont mélyen meg lehet hajolni. Ott kezdődött, hogy a L. Júnior (figyelem nem L.L. Junior!) végig dumálta a büntető előkészületeit és ezzel szúrt vissza Mbappé. De üzent ezzel Brahimnak is, hogy ne keseredjen el, hogy (miatta) vállalva a kockázatot így rúgja a tizenegyest. Hatalmas rizikó volt ebben az elhatározásban, de bejött, az a bizonyos kalap megemelhető.
Thibaut Courtois (OP: 7,5)
Nem volt ez egy nehéz meccs az ő szempontjából, egy védése volt, a labdakihozatalokat jól megoldotta, mint általában (nem mertem azt írni, hogy mint mindig, biztos hibázott valamikor, de én mostanában nem emlékszem ilyenre). Két sikeres kifutás is áll a neve mellett, aztán volt egy ajtó-ablak helyzete a Villarrealnak, de a támadó fölé lőtt, ott erős szemkontaktusban volt a labdával és emiatt ment a fölé. Másképp nem lehetetett.
Fede Valverde (OP: 7,1)
Én vele kapcsolatban elgondolkodtam azon, hogy ha Carvajal már felépült és bevethető, akkor miért még mindig Valverde játszik a posztján? Lehet, hogy Arbeloa inkább preferálja az extra munkabírású, fullra megbízható Fedét, mint a 34 évét betöltött, sérülésre hajlamos egykori csapattársát? Vagy ha ez nem igaz, akkor mikor szeretné végre újra a csapatba rakni? A Benfica elleni rendkívül fontos BL-meccsen? Ha visszatérünk Fede játékára: megállapíthatjuk, hogy nemcsak a jobb szélt játszotta be, hanem sokszor be is húzódott a pálya közepe felé, amikor a játék úgy kívánta. Neki is volt bosszantó labdavesztése, ugyanakkor szép passzai és jó közbeavatkozásai is. Összességében szépen megoldotta a feladatát.
Álvaro Carreras (OP: 8,0)
Carreras bejátszotta a teljes baloldalt, 98 labdaérintésével pedig a Real legaktívabb játékosa volt. 97%-os passzpontossággal játszott, amit még meg is fejelhetünk azzal, hogy a támadóharmadban ez az érték 100%-os volt, 19 passz mellett. A párbajai nagyobb részét ugyan elveszítette, de sok testi kontaktust vállalt fel, amivel megállította vagy legalább lassította az ellenfél támadásait.
Raúl Asencio (OP: 7,8)
Ha valóban repedt sípcsonttal játszik, akkor nehéz szavakat találni erre a lojalitásra. A sérültek–eltiltottak listáján három olyan játékos is szerepel, aki belső védőként is bevethető. Az ő hiányukban Asencio játéka kincs volt Arbeloa számára. Néha látszott rajta, hogy fájdalmai vannak, mégis végig tolta a 90 percet. Amit külön ki szeretnék emelni az ő játékából, az a hosszú passzok hangsúlyos megjelenése. Korábban többször is ekéztem Asenciót, mert gyámoltalan volt a labdakihozatalban: inkább hátra és oldalra passzolgatott, néha ezzel kifejezetten nehéz helyzetbe hozva Courtois-t. Már a BL-meccsen is volt jó pár hosszú indítása, nem egyszer egészen a támadóharmadig, a csatárok cipőjének orrára ívelve a labdát. Tegnap hétszer próbálkozott hosszú indítással, és ebből öt célba ért — ez az arány egy ilyen rizikós megoldásnál kifejezetten jónak számít. Én Arbeloa helyében arra bíztatnám, hogy nyugodtan erőltesse ezt, mert jól és pontosan csinálja. Idővel akár a névjegye is lehetne.
Dean Huijsen (OP: 7,1)
Amikor az első percben megint a lelátóra rúgta a labdát egy helyzetmegoldásként, némileg megemelkedett a szemöldököm. Később szerencsére már nem élt ezzel a „megoldással”, hála Istennek. A játékára alapvetően a hasznos jelző illik a legjobban: látványos dolgokat nem csinált, de sok esetben útját állta a kapura törő akcióknak. Egyik mutatója sem teljesen szeplőtlen, de nem is rossz, és végül is aktív szereplője volt egy idegenbeli, kapott gól nélküli bajnoki mérkőzésnek.
Jude Bellingham (OP: 7,5)
Bellinghammel mindig bajban vagyok, mert olyan egyformák a meccsei: hajt, küzd, cselez, nem kíméli magát. Ha oda kell csúszni, megteszi, és előszeretettel beleáll az ütközésekbe. A tegnapi meccs is pont ilyen volt. Asencióhoz hasonlóan neki is volt néhány kiváló keresztlabdája, kapura is veszélyes volt, összességében pedig egy jó meccset hozott le
Eduardo Camavinga (OP: 7,1)
Neki is egy ”szokványos” mérkőzése volt, sok mozgással, sok labdaérintéssel, számos párharccal. Volt egy világvége labdavesztése, amelyből egy veszélyes kontra alakult ki, nos ekkor szálltak rá a virtuális átkok, de becsületére legyen mondva, kivette alaposan a részét a helyzet semlegesítésben is. Tchouameni eltiltása miatt az ő feladata volt a középpályán a támadások megszűrése, segítség a labdakihozatalokban, ezt a részét jól megoldotta. A meccs végén talán érződött már a fáradság rajta, a cseréje nem lett volna meglepetés, de Arbeloa ezek szerint úgy érezte, hogy ebben az állapotban is ő a legjobb megoldás erre a posztra.
Franco Mastantuono (OP: 7,3)
Jó, küzdelmes mérkőzése volt neki is, a jobb oldalba Valverdével közösen tudott életet lehelni. Amikor nem tudott egyenesen a kapu felé menni, sokszor cselezett befelé, és onnan próbálta megjátszani a labdát. Pontosak voltak a passzai (92%), számos földi párharca volt (16), amelyeknek a felét meg is nyerte. Kapott egy sárgát – a Realban egyedüliként –, de ez valószínűleg sem rövid, sem hosszú távon nem fog gondot jelenteni.
Arda Güler (OP: 7,3)
Neki is jó meccse volt, sok mozgással, visszalépéssel igyekezett megjátszható helyzetbe kerülni, majd a társait megjátszani. Volt neki is életveszélyes labdavesztése, kaput eltaláló lövései, szép passzai. Nem voltak rendkívül látványos megmozdulásai, de jól mozgatta a csapatot, hasznos motorja volt a Madridnak.
Vini Jr. (OP: 7,4)
Vininek pedagógiai okokból adok nyolcast, hadd érezzen egy kis szolid bizalmat. Azért a villarreali közönség sem ment a szomszédba egy kis suttyóságért: ment a fújolás rendesen, valahányszor hozzá került a labda, bár úgy tűnt, egy idő után ebbe bele is untak. Navarro alaposan megnehezítette az életét, ameddig bírta szuflával. Aztán az első alkalommal, hogy Vini elment mellette, gólt is rúgott a Real. Nekem úgy tűnt, a dumálás is ment rendesen Navarro részéről, de amikor az sem segített, akkor egyszerűen felrúgták Vinit. Láthatóan igyekezett a játékra koncentrálni, de hamar kiderült, hogy ez vékony jég: egy-két – szerinte – téves ítélettel nagyon gyorsan ki lehet hozni a sodrából. Háromszor próbálkozott lövéssel, volt köztük kifejezetten szép is, de úgy tűnik, mostanában jobban megy neki az előkészítés — és ez ezen a meccsen is megvolt.
Cserejátékosok
Gonzalo García és Brahim Díaz sem kapott sok játékidőt, így érdemben nem tudták befolyásolni a mérkőzés alakulását. Közös bennük viszont, hogy ez alatt a rövid idő alatt egyikük sem rontott el passzt, pedig viszonylag sokszor bekapcsolódtak a játékba.
Álvaro Arbeloa (OP: 7,6)
Az első meccs botránya után, szépen alakulgató széria és az idő neki dolgozik. Ismét egy masszív kezdőt rakott fel a pályára, kerülve a kísérletezgetést, az alternatív megoldások keresését. A korábban leírt Carvajal – Valverde helyettesítési probléma lehet erre vezethető vissza, ez is jó magyarázat lenne Arbeloa kockázatkerülő stratégiájára. Eddigi meccseire jellemző volt, hogy bátran és viszonylag korán is bele mert nyúlni a meccsbe egy-egy cserével, ez a mérkőzés ilyen szempontból kivétel volt. Lassan kezd egy kicsit a légszomj enyhülni, a külső presszió csökkenőben van, valószínűleg nem ma fog a Barcelonával szembeni különbség csökkeni, de hosszú még az előttünk álló út.
