Egytől egyig: Real Madrid – Getafe CF (0– 1)

Real Madrid (OP: 2,4)

Egy végtelenül elkeserítő estén vagyunk túl, amelyet nem könnyű feldolgozni. Nekem elsőre a Celta Vigo elleni hazai meccs jutott eszembe. Ott is szenvedett a csapat, aztán a gól után kialakult valami nyomásféle, de a vége megint nem a Real Madridról szólt. Korábban a meccsek vége, hátrány esetén, a mindent elsöprő győzni akarásról szólt és a csapat olyan történelmi fordításokat tudott véghez vinni, amelyekről azóta is kikerekedett szemekkel beszélnek az emberek. Most viszont arról szól a történet, hogy amikor már minden veszni látszik, a játékosok egy részénél elszakad a cérna: dumálnak, szabálytalankodnak, kiállíttatják magukat. Nagyon nincs rend a csapat háza táján; igazából ide egy kiadós nagytakarítás kellene. Magamban már össze is állítottam, hogy ki menjen (jó sokan), és ki maradjon (jó kevesen), de ezt most elengedtem, hiszen előbb ezt a szezont kell túlélni. És még valami. El nem tudom képzeli mennyi ideig locsolták a pályát, de szörnyű volt nézni, mennyit esnek-kelnek a Real játékosai.

Getafe CF (OP: 5,1) 

A 11. percben volt a Getafénak egy nagy helyzete, aztán a következő jegyzetem már a 37. percnél született: már akkor húzták az időt. Aztán a 39. percben betaláltak. Jó lenne ilyenkor méregből belerúgni egyet az ellenfélbe, és azt mondani, hogy milyen ócska csapat, mert rúgtak, mint a tüzérló – de igazából nem ez lett a vereség oka. Nem is a Getafe tett meg mindent a győzelemért, inkább a Real Madrid tett sokat a vereségért. David Soria ihletett napot fogott ki, gratulálunk neki a meccs embere címhez.

A meccs embere – Aurélien Tchouameni (OP: 4,2 )

Neki adom a meccs embere címet, bár egy ilyen szörnyűség után nehéz jó szívvel kiosztani ezt a díjat a sok nívótlan teljesítmény láttán. Azért esett rá a választásom, mert a posztján adódó feladatokat ő oldotta meg a legjobban. 87 perc alatt 93 labdaérintése volt, ami komoly aktivitást mutat. Stabilan leütközte a támadókat, és a kapura is próbált veszélyes lenni, bár volt egy komoly hibája is, amiből lövéshez jutott az ellenfél. A csapat értékelésekor, az összkép alapján azok közé tartozik, akiknek nálam helye van a jövő évi keretben.

Thibaut Courtois (OP: 5,8)

Az ő szemszögéből idegőrlő lehetett a meccs, mert sok dolga nem volt. A bekapott gól egy jól eltalált süvölvény volt, így annyi feladata maradt, hogy nézze a csapat szenvedését. A végére nála is elfogyott a nyugtató: egy ütközésnél erősen felhúzta magát, ami – valljuk be – nem jellemző rá.

Fede Valverde (OP: 4,6)

Fedéről nehéz rosszat mondani, mert szívvel-lélekkel, alázatosan csinálja a dolgát. Ezen a meccsen sem volt ez másképp. Ha kellett, visszafutott negyven métert, hogy segítsen a védekezésben, ha kellett, a támadásszervezésben vette ki a részét. Volt két kulcspassza is, nem rajta múlott, hogy nem lett gól az akciókból. Ami belőle hiányzik, az a latinos temperamentum, a tűz, amit csapatkapitányként át tud adni a többieknek.

Antonio Rüdiger (OP: 3,4)

Nálam ő volt az egyik leggyengébb teljesítményt nyújtó játékos. Már az előző meccsen is a frász kerülgetett attól, mennyire körülményes és lassú hátul. Volt olyan szituáció, amikor négyszer is megtolta maga előtt a labdát, mire nagy kegyesen továbbadta. A labdakihozatalban eddig is egy nagy nulla volt, és ez ezen a mérkőzésen sem változott. Amit a 25. percben művelt – amikor beletérdelt Rico arcába – az egy vegytiszta piros lap volt, ennél egyértelműbb esetet nehéz látni a pályán. Pláne VAR mellett. 110 labdaérintése volt, ezek 95 százaléka oldalirányú passz volt: teljesen haszontalan tili-toli. A Real szögleteknél folyamatosan befogja az ellenfél kezét és megy a pankráció. Még egyszer nem fújtak ezért büntetőt, annál többet kifele.  A szezon végén mennie kell.

David Alaba (OP: 3,4)

Rüdigert már jól megekéztem, és ha nem is olyan mértékben, de Alabának is kijár a kritika. Körülményesek, lassúak, helyenként önveszélyesek voltak a belső védőink. Meg is sérült – Isten tudja, hányadik alkalommal. Eljárt felette az idő, és amennyi pénzt keres, azért akár két minőségi védőt is lehetne igazolni. A szívem mélyén azért sajnálom, hogy nem lesz több székemelgetés, de hát ez van: semmi sem tart örökké.

Kapura nem volt veszélyes, de a játék többi elemében nem nyújtott rossz teljesítményt. 95 labdaérintése volt, ami elméletileg erős aktivitást jelez, de a hátsó alakzat annyit adogatta egymásnak a labdát minden offenzív gondolat nélkül, hogy ennek a számnak igazából nincs is érdemi információtartalma.

Arda Güler (OP: 4,1)

Trent Alexander-Arnold (OP: 3,2)

55 percet töltött a pályán – ez éppen 55 perccel több annál, mint amit a teljesítménye indokolt volna. Trent Alexander-Arnold olyan képességű játékos kellene, hogy legyen, aki egyedül is színt képes vinni a játékba, de úgy tűnik, Madridban erre képtelen. Amit a pályán nyújtott, az inkább bágyadt lézengés volt, és azt gondolom, hogy vele szemben kezd drámaian elfogyni a türelem. Megint van egy jól fizetett játékosunk, aki vagy sérült, vagy csak ténfereg a pályán.

Thiago Pitarch (OP: 4,8)

Én még nem látom a játékában azt a fajta tehetséget, amelyről Arbeloa áradozik, de hát szegény edző szakmaiságát most sokan megkérdőjelezik, ráadásul ő még a szertárost is szuperlatívuszokban említi egy megalázó vereség után. Jó lenne már egy fiatalt beépíteni a tartalékcsapatból az első csapatba, kicsit emelné a lelkületünket. Ránk férne már valami ilyesmi…

Vini Jr. (OP: 3,0)

Vinire sok mindent rosszat lehet mondani, de legalább a nagy meccseken odateszi magát, lehet rá számítani. Ezen a meccsen azonban ő is kudarcot vallott, bár olyan szempontból megbízható, hogy ismét kapott egy sárgát dumálásért. Mondjuk, ha valamilyen grundszabály érvényesült volna, és minden harmadik ellene elkövetett szabálytalanság egy gólt ért volna, akkor a Real fölényes győzelmet könyvelhetett volna el.

Gonzalo Garcia (OP: 2,4)

Egy Betis elleni mesterhármassal nem lehet kihúzni egy teljes szezont. Az ember igyekszik egy fiatal játékossal szemben a lehető legnagyobb türelmet tanúsítani, de ez már a sokadik olyan meccse Gonzalo Garcíának, amikor végig a pályán van, és alig lehet egyetlen értelmes megmozdulását is felidézni. 0 gól, 1 kapura lövés, 2 kulcspassz – ha így, egymás után soroljuk a számokat, akár még fejlődést is lehetne belelátni a játékába. Ha azonban nem szarkasztikusan fogalmazunk, akkor ez a teljesítmény egyszerűen édeskevés volt.

Cserejátékosok

Rodrygo (OP: 3,5)

Benne bízhattunk, hogy valami színt visz a támadásokba, de csodát ő sem művelt – sőt, nagyon messze volt ettől. A kapura is veszélyes volt, de ez a nap nem emiatt lesz élete egyik legsötétebb napja. Tudjuk már a diagnózist, és azt is, hogy csak nagyon sokára lesz újra hadra fogható. Jobbulást kívánunk!

Dani Carvajal (OP: 3,0)

Passzpontosságban hibátlan volt, de nagyon sok lényegi elem esetében sajnos meg kell állapítani, hogy ez a Carvajal már nem az a játékos, aki korábban a Real Madrid jobb oldalát erősítette. Talán a legszembetűnőbb a gyorsaságának megkopása: a csatárok gyakran egyszerűen elrohannak mellette. Ilyenkor marad a szabálytalankodás, a durva játék. Azt is a szemére vetem, hogy kevesebb energiát kellene – pláne csapatkapitányként – fordítania az ellenfél játékosainak „edukálására”. Egy esetleges műesés után nem szükséges húsz centiről beleordítani a másik fejébe a véleményünket; jobb lenne több energiát a fociba fektetni.

Franco Mastantuono (OP: 1,9)

Ámokfutás volt, amit művelt. Ha nagyon megengedőek vagyunk, ráfoghatjuk a bizonyítási vágyra, de rengeteg hibával játszott. Voltak helyzetei, és két kulcspassza is, de aztán, ahogy suttyó módon kiállíttatta magát, az mindent vitt.

Dean Huijsen (OP: 2,3)

Bejött, de mivel akkor már görcsösen előrefele ment mindenki keveset láttunk belőle.

Brahim Diaz keveset volt a pályán, ússza meg a mai értékelést.

Álvaro Arbeloa (OP: 1,8)

Az már biztos, hogy nem ő lesz minden idők legeredményesebb Real Madrid-edzője. Valószínűleg epizódszereplő marad a klub történetében, aki edzőként nem nagyon tudott igazán lényeges dolgot letenni az asztalra. Úgy látom, a szurkolók többsége őt hibáztatja, rajta veri el a port. Pedig egy ezer sebből vérző csapatot vett át, és a csodavárás ellenére most valójában hátrébb tartunk, mint Alonso alatt. Igyekszik frissíteni a csapatot, fiatalokat dob a mélyvízbe, belenyúl a meccsekbe, ha szükségét érzi és nyilvánosan senkit sem hibáztat semmiért – talán csak saját magát. Valószínűleg el is fogják hajtani a csapat mellől, amikor ennek eljön az ideje.