Emilio Butragueño a Real Madrid legendája, jelenleg a klub intézményi kapcsolatokért felelős igazgatója. A 62 éves szakember a klubtagoknak szóló ‘51’ magazinnak adott interjúban beszél az emlékezetes európai estékről, a Bayern elleni „európai Clásicó”-ról, valamint arról, miért követelik meg a müncheniek elleni mérkőzések a maximumot.
Egyszer azt mondta, hogy tízévesen édesapjával együtt nézte a Real Madrid mérkőzéseit a kapu mögötti lelátóról, felnőttek vállán ülve. Hogyan hatott ez Önre?
„Édesapám 1943 óta volt a Real Madrid tagja. Engem pedig közvetlenül a születésem után taggá tett. A második karéjba szólt a bérletünk. A BEK-meccseken viszont a Fondo Norte szektorban voltunk, a kapu mögött. Egyszerűen hihetetlen élmény volt. Amit ott átéltem, azt soha nem felejtem el. Ott született meg a szenvedélyem a klubunk iránt. Azokon a felejthetetlen európai estéken… azokon a fordításokon, amikor a Real hátrányban volt.”
Olyan fordításokon, amelyeknek néhány évvel később már Ön is részese volt játékosként.
„Szerencsés voltam, hogy a lelátóról a pályára kerülhettem, és magam is részévé válhattam ennek a történetnek. Amikor a Madrid hátrányba kerül, akkor látszik igazán, mi teszi különlegessé a Real Madridot. A csapat soha nem adja fel, az utolsó pillanatig küzd. A nyolcvanas években kétszer játszottam a Bayern ellen. Mindkét alkalommal háromgólos hátrányban voltunk, és végig harcoltunk. 1987-ben a Bayern jutott a döntőbe, 1988-ban mi nyertük meg a negyeddöntőt. Münchenben 3–0-ra álltunk vesztésre. Jól emlékszem: március eleje volt, és az egész meccsen esett a hó. A hajrában 3–2-re felzárkóztunk, majd Madridban egy 2–0-s győzelemmel kiharcoltuk az elődöntőt.”
Mi teszi a Bayernt ilyen erős ellenféllé?
„Nagyon kemény ellenfél. A Bayern olyan klub, amely rendkívül erős csapattal a legmagasabb szinten versenyez, és hatalmas tapasztalattal rendelkezik. Kétségtelenül egy nagy klubról van szó, amely mindig az élmezőnyhöz tartozik, és mindig az európai címekért küzd.”
A Real Madrid–Bayern párharcot gyakran nevezik “európai Clásicó”-nak. Jogos ez az elnevezés?
„Nagyon sokszor találkoztunk – legalább minden évtizedben egyszer. Úgy gondolom, ezek a mérkőzések kiérdemlik az “európai Clásico” elnevezést. Évtizedek óta mind a Real Madrid, mind a Bayern esélyes az európai címekre. Nagy tisztelettel vagyunk a klub iránt. A Bayern ugyanúgy hozzájárult a labdarúgás globális fejlődéséhez, mint mi. Számunkra megtiszteltetés ellenük játszani.”
Milyen emlékei vannak a legutóbbi, 2024-es találkozásról?
„Két szoros mérkőzés volt. Münchenben 2–2-es döntetlent játszottunk. A Bernabéuban pedig hátrányban voltunk, de a végén sikerült fordítanunk. A Bayern ellen mindig nagyon nehéz játszani. Ez egy olyan csapat, amely mindig a legjobbat hozza ki belőlünk. Minden poszton kiváló játékosaik vannak. Mindkét klub győzni akar, és támadó futballjáról ismert. Ha eredményt akarunk elérni ellenük, rendkívül komplett teljesítményt kell nyújtanunk.”
A Madrid hullámzó szezont fut, erős teljesítményekkel – például a Manchester City elleni nyolcaddöntőben – és meglepő kupavereségekkel egy másodosztályú csapat ellen. Hol tart most a csapat a Bayern elleni párharc előtt?
„Nagy ambíciókkal jutottunk a negyeddöntőbe, miközben tisztában vagyunk vele, hogy – mint mindig – rendkívül nehéz lesz. A Real Madrid mindig igyekszik felnőni a feladathoz. Ez a történelmünk egyik állandó eleme. Igaz, ebben a szezonban komoly problémáink voltak. Sok sérülésünk volt, és Álvaro Arbeloa az idény közben vette át a csapatot. Álvaro hatalmas kihívást vállalt. Nagyon elégedettek vagyunk azzal, ahogyan kezeli a helyzetet. A munkája jó eredményeket hoz, és jól pótolta a sok hiányzót. A csapat ismét nagyon versenyképessé vált.”
A szezon előtt Toni Kroos és Luka Modrić, akik hosszú éveken át a Real középpályájának tengelyét alkották, távoztak a klubtól. Alábecsülték ennek a változásnak a hatását?
„A Real Madrid mindig a győzelemre és a sikerre törekszik, függetlenül attól, hogy kik a játékosai. Nem panaszkodunk. Vannak változások? Természetesen, ahogy minden évben. Toni Kroos és Luka Modrić futball-legendák. Posztjukon a világ legjobbjai voltak. Megtiszteltetés, hogy nálunk játszottak. Együtt nem kevesebb, mint hat BL-t nyertek. De a legnagyobbak számára is eljön egyszer a búcsú ideje. Ez a futball, és ez az élet. A klubnak más játékosokkal kell megoldásokat találnia, hogy versenyképes maradjon. Ebben a folyamatban vagyunk. És most itt vagyunk, a negyeddöntőben.”
A Real Madrid nemcsak futballklub, hanem jelentős üzleti vállalkozás is. Elég csak az új stadionra gondolni.
„Nagyon büszkék vagyunk a stadion felújítására. 1947-ben avatták fel, és azóta is itt játszunk. Kétségtelenül Madrid városának egyik jelképe. Az elnökünk jó döntést hozott azzal, hogy korszerűsíttette, hogy a világ egyik legjobb stadionja legyen. Ez a felújítás és az általa kínált lehetőségek segítenek abban, hogy versenyképesek maradjunk.”
Mit képvisel a Real Madrid? A várost, Spanyolországot, vagy már rég egy globális márkává vált, amely mindezen túlmutat?
„A Real Madrid mindenekelőtt egy életfelfogás. Szenvedély, amely emberek százmillióit köti össze világszerte. Ez az erőnk, ez határoz meg minket. Ezt próbáljuk ápolni és fejleszteni. Ez a célunk. Természetesen képviseljük a városunkat és az országunkat, de a futball nagykövetei is vagyunk. A Real Madrid története során jelentős mértékben hozzájárult ahhoz, hogy a labdarúgás azzá váljon, ami ma: globális sportággá.”
Évtizedek óta követi a futballt. Sok minden változott. Mi maradt ugyanaz azóta, hogy először ment ki a stadionba?
„Az a szenvedély és izgalom, amit akkor éreztem, amikor öt- vagy hatévesen édesapámmal mentem ki a stadionba. Ezt ma is látom a gyerekek szemében, akik az apjuk kezét fogva érkeznek. Ez a szenvedély hajtja a Real Madridot és a sportot.”
