A spanyol tréner a Real Madrid Sportvárosának sajtótermében nyilatkozott a bajnokság 35. fordulója előtti napon.
A mérkézősről
Remélem, nagyszerű mérkőzés lesz egy nagyszerű ellenfél ellen, amely hazai pályán nagyon magas szintet mutat a bajnokságban. Sorra nyeri a mérkőzéseit, és nagyon jó futballt játszik. Nagyon várjuk már, hogy pályára lépjünk ezen a meccsen, amely valószínűleg a világ legnagyobb figyelmet kiváltó mérkőzése, és azzal az ambícióval készülünk, hogy jól végezzük a dolgunkat, illetve megnyerjük a találkozót.
Az elmúlt napok eseményei
Két dolgot kell mondanom nektek. Először is nagyon büszke vagyok arra a határozottságra, gyorsaságra és átláthatóságra, amellyel a klub fellépett. Másodszor pedig arra, hogy a játékosok kifejezték megbánásukat, elismerték a hibájukat, vállalták a tetteik következményeit, és bocsánatot kértek a szurkolóktól, a klubtól és az öltözőtől. Nekem ez elég. Amit én nem fogok megtenni, az az, hogy nyilvános keresztre feszítem a játékosaimat, mert egyikük sem érdemli meg. Sem Fede Valverde, sem Aurélien Tchouaméni.
Mindazért, amit hosszú éveken át tettek ezért a klubért – és ezt én szurkolóként is átéltem –, ezért a négy hónapért, azért, amit nap mint nap bizonyítottak nekem. Az elkötelezettségükért, az erőfeszítésükért, a mez iránti szeretetükért… ezt én nem fogom elfelejteni.
Mindig ugyanazt a példát hozom fel, és sokat beszélek erről a fiával, Robertóval is, hogy tudja: szeretettel és tisztelettel beszélek az apjáról. Számomra van egy játékos, aki tökéletesen megtestesíti, mit jelent a Real Madrid futballistájának lenni: ő Juanito. Azt hiszem, a madridisták mindmáig rendkívül büszkék rá. Ő az egyetlen játékos, akinek minden mérkőzésen énekeljük a nevét, mert pontosan értette, mi a Real Madrid lényege. Nemcsak kivételes tehetség volt, hanem minden alkalommal megvédte ezt a címert, és minden mérkőzésen a lelkét is otthagyta a pályán. Hogyne hibázhatnék én is? Soha nem helyezném magam az ő szintjére, de éppen azért szeretjük ennyire, mert közülünk valónak érezzük – és mert ő is hibázott, ahogyan bármely ember hibázhat.
Úgy gondolom, Fede Valverde és Aurélien Tchouameni nagyon jól képviselik azt, amit a Real Madrid jelent. Megérdemlik, hogy lezárjuk ezt az ügyet, és adjunk nekik egy új lehetőséget arra, hogy tovább harcoljanak ezért a klubért. Két olyan játékosról beszélünk, akik Bajnokok Ligáját nyertek a Real Madriddal – ezt nem minden játékos mondhatja el magáról, aki megfordult itt –, és én nagyon büszke vagyok rájuk.
Azt sem fogom megengedni, hogy mindezt arra használják fel, hogy megkérdőjelezzék a játékosaim profizmusát, mert nagyon sok hazugság hangzik el. Hazugság, hogy a játékosaim ne lennének profik. Hazugság, hogy valaha is tiszteletlenek lettek volna velem. És teljesen hamis az az állítás is, hogy valaki azért nem játszik, mert problémája van velem, vagy mert az élete nem felel meg annak, amilyennek egy Real Madrid-játékos életének lennie kellene. Ezt nem fogom megengedni, mert mindez teljesen hamis.
Elsősorban én vagyok felelős azért, hogy a szezon sporteredmények szempontjából nem felel meg annak, amit a szurkolóink elvárnak. De négy hónapja vagyok itt, és nagyon büszke vagyok a játékosaimra. Mindenekelőtt pedig nagyon hálás vagyok azért, ahogyan fogadtak egy olyan helyzetben, amely egyáltalán nem volt könnyű, tekintettel arra, honnan jöttünk, és arra, hogy ennél a klubnál óriásiak az elvárások. Világos, hogy a frusztráció és a düh néha olyan helyzetekhez vezethet, amelyeket nem szeretnénk látni. De ezt a frusztrációt és dühöt arra kell használnunk, hogy holnap nagy mérkőzést játsszunk. Ezt kell tennünk, erre kell koncentrálnunk, és erre kell fordítanunk minden energiánkat.
Felelősnek érzed magad a kialakult helyzetért?
Teljesen rendben van így. Én vagyok felelős mindenért, ami a Real Madridnál történik, és ha bűnöst kerestek, itt vagyok.
Láttál már hasonló helyzetet játékosként?
Volt egy csapattársam, aki golfütőt fogott, és ráütött vele egy másikra. Számomra azonban a legsúlyosabb és a legfájóbb dolog – és ezt el is mondtam a játékosaimnak –, hogy ami a Real Madrid öltözőjében történik, annak a Real Madrid öltözőjében kellene maradnia. Ez fáj a legjobban. Olyan helyzetekről van szó, amelyek nem képviselik a Real Madridot, mert ilyen nem történhetne meg csapattársak között. Ezek azonban mindig és mindenhol előfordultak, és ezzel egyáltalán nem akarom igazolni őket. De még ennél súlyosabb helyzeteket is átéltem.
Ami tegnap történt, az is egy incidens volt, amelynek szerencsétlen módon Fede felszakadt szemöldöke lett a következménye. De ez inkább egy balszerencsés végkimenetel volt, mint annak közvetlen következménye, ami valójában történt. Ezt az ügyet le kell zárnunk, és a klub tegnap helyesen tette, hogy lezárta. A játékosok vállalták a következményeket, bocsánatot kértek, és készen állnak arra, hogy ismét megvédjék a Real Madrid mezét. Fede esetében ehhez még néhány napot várni kell.
Túl nagy hatalmuk van a Real Madrid játékosainak?
Ugyanazt mondom, mint két perce. Ha egy Real Madrid-játékos nem játszik, az kizárólag szakmai döntés miatt van. Lehet, hogy más csapatokban huszonkét játékos is játszhat, én csak tizenegyet küldhetek pályára. És amikor kiválasztok tizenegyet, az nem azért van, mert elégedetlen lennék azokkal, akik nem játszanak, hanem azért, mert úgy érzem, ők érdemlik meg, vagy ők a legmegfelelőbbek arra a mérkőzésre. Nagyon sok hazugság hangzott el arról, hogy bizonyos játékosok azért nem játszanak, mert problémájuk van velem, mert nem vagyok elégedett a profizmusukkal vagy más hasonló történetek miatt. Ezek nem egyszerűen nem igazak, hanem teljes mértékben hazugságok.
Az érdekel, mit gondolnak a szurkolóink. Nyugodtak lehetnek ezzel az öltözővel és ezekkel a játékosokkal kapcsolatban. Az egyetlen dolog, amit joggal követelhetnek tőlünk, hogy a Real Madrid újra nyerjen. Tudjuk, hogy ennél a klubnál nem könnyű két évet trófea nélkül tölteni. A történelem során már voltak hasonló, nehéz időszakok, még ha a fiatalabbak erre talán nem is emlékeznek. Volt harminc év Bajnokcsapatok Európa-kupája nélkül, és tizenkét év telt el a Kilencedik és a Tizedik között. Én akkor érkeztem ide, amikor a klub öt éve nem jutott túl a nyolcaddöntőn, és még egy évig ezután sem sikerült. De ezt együtt kell kezelnünk, szurkolóknak és klubnak.
Nincs senki felkészültebb az elnökünknél arra, hogy megfordítsa ezt a helyzetet. Tökéletesen emlékszem, milyen állapotban volt a klub az érkezése előtt, és arra is, mit ért el azóta. Valószínűleg ő a klub történetének legtöbb trófeát nyerő elnöke, és visszajuttatta a Real Madridot oda, ahová tartozik. Nekünk pedig azért kell harcolnunk, hogy ismét oda kerüljön.
Hogy nem sikerült megállítani a helyzetet?
Az irodám nem a Real Madrid öltözőjén belül van. Bárcsak ott lenne, akkor felelős lehetnék mindenért, ami ott történik, és mindent teljesen kontrollálhatnék. Ha valaki úgy gondolja, hogy az edzőnek kellett volna megállítania mindezt, vállalom. Ez egy kellemetlen helyzet, és a játékosok tudják, hogy hibáztak. Példaként kell szolgálnia mindannyiunk számára. Le kell zárnunk, tanulnunk kell belőle, és tovább kell mennünk a Real Madrid útján, nem megfeledkezve arról, hogy holnap Barcelona–Real Madrid mérkőzés lesz.
