Mourinho a Real Sociedad elleni, a bajnokság első fordulójában sorra kerülő mérkőzés előtti napon állt a sajtó rendelkezésére a Real Madrid edzőközpontjának sajtótermében.
Az első hazai mérkőzés
“Ez lesz az első hazai mérkőzésünk. Egyike annak a 19-nek, amelyet itthon játszunk, és egyike a bajnokság 38 mérkőzésének. Minden pont fontos. A cél a győzelem, miközben megadjuk a kellő tiszteletet egy olyan csapatnak, amely ezt megérdemli. Saját identitással rendelkező, minőségi játékosokból álló együttesről van szó, amely biztosan nehéz mérkőzés elé állít bennünket.”
“Az Espanyol otthonában nagyon éreztük, mennyire támogatják a szurkolók a csapatukat. A Bernabéuban mi is ezt várjuk a mieinktől. A játékosoktól azt várom, hogy ugyanolyan éhesek legyenek a győzelemre, ugyanolyan hozzáállással, ellenállóképességgel, erővel és nyugalommal nézzenek szembe egy nehéz mérkőzéssel. Remélem, hogy amikor a szurkolók ránéznek majd a csapatra, felismerik benne ezt a mentalitást – és talán éppen ez a mentalitás teheti még erősebbé a Bernabéut.”
A mérkőzésterhelésről
“Anélkül, hogy bármit is elvennék az Espanyol érdemeiből, az egyik döntő különbséget az jelentette, hogy náluk egyetlen játékos sem szerepelt a világbajnokságon. Együtt készültek, rengeteg felkészülési mérkőzést játszottak, és olyan intenzitással érkeztek, amellyel mi még nem rendelkezünk. A legszembetűnőbb példa Jude, még ha fizikailag különleges adottságokkal is rendelkezik. Láttátok: amikor gólt kellett volna szereznünk és döntetlenre álltunk, már nem tudtam tovább a pályán tartani. Nyilvánvalóan van különbség, ugyanakkor nekünk is van egy olyan magunk, amelynek tagjai hosszabb ideje dolgoznak, és jobb erőállapotban vannak.”
“Ugyanakkor a játék is segít, ezért megfelelően kell egyensúlyozni aközött, hogy valaki keveset játszik, vagy egyáltalán nem játszik. Cucu például azért állt be, mert úgy gondoltam, hozzá tud tenni valamit a játékunkhoz – és hozzá is tett –, de jelenleg 30-35 perc van benne, ennyit is kapott. Ezeket a döntéseket objektív és tudományos adatok alapján hozzuk meg, vannak szakembereink, akik ezzel foglalkoznak. De a saját meglátásom, tapasztalatom és a játékosokkal folytatott kommunikáció alapján van valami, ami ennél is fontosabb: az, hogy minden játékos ismerje a saját testét és annak határait.”
Visszatérés a Bernabéuba
“Nem azt akarom, hogy a Bernabéu engem különleges módon fogadjon. Azt szeretném, hogy a csapatot úgy fogadja, mint a saját csapatát, mint a szenvedélyét. Tudom, hogy az előző idény nem zárult jól, és egy ponton úgy tűnhetett, hogy ez a szeretet nehéz időszakon megy keresztül. Azt szeretném, ha tiszta lappal indulnánk – bár valójában nem teljesen a nulláról kezdünk. Úgy gondolom, az emberek már érzékelhették, hogyan dolgozik a csapat, milyen az elkötelezettsége, és mennyire szeretné jól csinálni a dolgokat.”
“Ez a legfontosabb, én nem vagyok fontos. Ha az érzéseimről kérdeztek, azt mondom, tökéletesen képes vagyok uralni az érzelmeimet, és normálisan levezényelni egy olyan mérkőzést, amely mégsem hétköznapi, mert három pontért játszunk, és azt a három pontot meg kell szereznünk. Nagyon szeretném, ha a csapat valami mást érezne, mint amit az előző idényben, különösen annak hajrájában. Együtt csináljuk.”
Másként bánnak a játékvezetők Vini Jr.-ral és Lamine-nal?
“Tavaly nem láttam a Madrid és a Barcelona minden mérkőzését. Nem tudok erről sokat mondani, mert nem követtem őket hétről hétre, mérkőzésről mérkőzésre. Amit viszont a felkészülési mérkőzéseken, Spanyolországon kívül is érzékeltem, az az, hogy nyilvánvaló különbség van abban, ahogyan Vinivel és más játékosokkal bánnak – és most nem Lamine-ról beszélek. Ha egyszer kialakul egy bizonyos dinamika, abból olyan spirál lesz, amelyet az ellenfelek is megéreznek. És amikor egy ellenfél azt érzi, hogy valamit megtehet, akkor meg is teszi. Számomra ez teljesen nyilvánvaló.”
“Kicsit olyan ez, mint a kisgyerekeknél: addig mennek el, ameddig hagyod őket. A futballisták ugyanilyenek a pályán. Ha azt érzem, hogy büntetlenül faraghatom Vinit, fizikailag vagy szavakkal is nyomás alá helyezhetem; ha csak tíz szabálytalanság után kapok sárga lapot, és szinte már a tettlegesség határáig is elmehetek, akkor nyilvánvalóan olyan bánásmódról van szó, amely nekem nem tetszik.”
“Ahogy a minap is mondtam: aki a szavaimat alkalmi kijelentésként akarja értelmezni, és előveszi azt, amit még a Benfica edzőjeként mondtam, annak nagyon egyszerű a válasz. Amikor a Benfica edzője voltam, kizárólag a Benfica érdekelt, nem a Real Madrid. Próbálok segíteni Vininek abban, hogy jobban uralja az érzelmeit, de közben elkezdődik a mérkőzés, és három perc múlva úgy megrúgják, hogy az már agresszió. Nem az számít, hogy olyan rúgás-e, amely eltöri az L4-es, L5-ös csigolyáját vagy a nyakcsigolyáját. A lényeg az, hogy agresszió: egy rúgás, amelyért kiállítás jár.”
Az Espanyol elleni játékvezetésről
“Ha az előző mérkőzés játékvezetőjéről kérdeztek, technikai szempontból, miután többször is visszanéztem a találkozót, azt mondom, nagyon jól vezette. Volt egy kisebb szituáció, amelyben a pályán még kételkedtem, de utólag teljesen elfogadom a döntést: az Espanyol játékosa a második félidő elején Carreras lábára lépett, és felmerülhetett a második sárga lap, de megértem, hogy nem adott érte.”
“A Vinícius elleni agressziónál járó piros lap esetében azt is megértem, hogy a játékvezető nem látta az esetet. Azt is megértem, hogy a negyedik játékvezető nem akarta, hogy ez az ő döntése legyen. A VAR-ról viszont azt mondhatom, hogy nem végezte túl jól a munkáját. Maga a játékvezető azonban nagyon tetszett.”
“Hogy bízom-e a spanyol játékvezetőkben? Mindig ugyanazt mondom: minden mérkőzés előtt bízom a játékvezetőben. A mérkőzés után? Akkor néha akadnak dolgok, amelyek nem tetszenek. Ha a kérdéssel arra akarsz kilyukadni, ami korábban történt, és arra, hogy emiatt most kételkedem-e, akkor ezen a szinten nem kételkedem. Nem gondolom, hogy ma lenne olyan játékvezető Spanyolországban, aki úgy megy ki a pályára, hogy Negreira barátja, vagy hogy Negreira évekkel korábban szívességet kért tőle. Ebben a kérdésben teljes mértékben a spanyol játékvezetők tisztessége mellett állok.”
Vini provokációiról
“Van egy pályán belüli és egy pályán kívüli része ennek. Ami a közönség reakcióját illeti – amikor nem rasszista vagy homofób megnyilvánulásokról van szó, hanem az átlagos szurkoló szokásos sértegetéseiről –, úgy gondolom, képes lehet jobban kezelni a kapcsolatát az ellenfél szurkolóival.”
“A pályán viszont a rúgások, a szabálytalanságok, a tizenegyesek és az ebből felgyülemlő frusztráció már a játékvezető felelőssége. Ha elkezdődik a mérkőzés, engem pedig megrúgnak, az én személyiségemmel könnyen lehet, hogy egy perccel később már engem állítanak ki. A játékvezető feladata, hogy ott legyen, és megvédjen minden játékost, valamint magát a játékot. Ebben már nagyon nehéz Vininek segíteni. Az ellenfél stadionjának közönségéhez fűződő viszonyán viszont tudunk dolgozni.”
Nyugodtabb lett?
“Már évek óta – nem csak most – nyugodtabbnak érzem magam, jobban uralom az érzelmeimet. De lesznek nehéz és frusztráló helyzetek, amelyekkel szembe kell néznünk. Ezek még nem érkeztek el, mert megnyertük az első mérkőzést, és egyelőre senkin sem láttam kényelmességet.”
“Azt szeretem, ha az emberek a Real Madridért dolgoznak, nem pedig egyszerűen a Real Madridnál. Eddig nem éreztem senkin a kényelmességet, azt láttam, hogy mindenki a legjobbját akarja nyújtani. Talán éppen a játékosok és az itt dolgozó emberek azok, akik megvédenek a személyiségem sötétebb oldalától. De így jól érzem magam.”
A keretről
“Számomra a keret lezárult, de az átigazolási piac még nyitva van. Soha nem lehet tudni, mi történik. Nem tudhatod, hogy egyszer csak odajön-e hozzád egy játékos, és azt mondja, távozni akar, mert két egymást követő mérkőzésen a kispadon hagytad. Azt látom, hogy mindenki nagyon elkötelezett, és kiváló a csapatszellem, de ilyesmi mindig megtörténhet. Azt sem tudom, felhív-e esetleg az elnök vagy José Ángel azzal, hogy elképesztő ajánlat érkezett valamelyik játékosunkért. Az én fejemben a keret lezárult, és nincs semmilyen kérésem. Nagyon elégedett vagyok a játékosaimmal. Ha most bárki távozna, annak nem örülnék. Szeretném ezt a keretet megtartani az egész idényre.”
A taktikai összeillesztésről
“A legnehezebb az, amikor nincsenek topjátékosaid, vagy amikor az első problémánál – egy sérülésnél vagy eltiltásnál – már nincs olyan játékosod, aki képes fenntartani a csapat színvonalát. Ez a legnagyobb probléma, amellyel egy edző szembesülhet. Az elmúlt években nekem is volt benne részem, mert nem igazán Európa legjobb csapatainál dolgoztam. Ez az a nagy probléma, amellyel itt nem kell szembenéznem.”
“Ha elmondanám, mely pontokat tartom a legnehezebbnek, azzal az ellenfeleimnek is elárulnék valamit, amit reményeim szerint nem értenek meg – vagy csak a mérkőzés, esetleg a vereségük után.”
“Ha azt kérdezed, hogy mindhármukat – Vini Jr.-t, Bellinghamet és Mbappét – akarom-e, vagy inkább csak kettőjüket, akkor a válaszom az, hogy mindhármukat akarom. Úgy gondolom, a pozitívumaik messze ellensúlyozzák azt, ami esetleg taktikailag nem illeszkedik tökéletesen. Azért vagyok itt, hogy bizonyos döntésekkel megpróbáljak segíteni ezen.”
Valverde posztjáról
“Számomra középpályás. Az ellenféltől, a mellette játszóktól és a céljainktól függően lehet pozícióját inkább tartó vagy mozgékonyabb játékos. Az az elképzelés, hogy a középpályások kizárólag a játék felépítéséért felelősek, egyre inkább eltűnik a futballból. Ha egy csapatnak van egy fantasztikus hatosa, aki minden mozgást kontrollál, az ellenfél pedig emberfogással kiveszi a játékból, akkor mi történik? Már nem hetvenszer ér labdába, hanem csak harmincszor. Egy csapatnak más megoldásokkal is rendelkeznie kell.”
“Nézzétek például Trent és Dumfries közötti különbséget. Egy szélsőhátvéd ma lehet gyakorlatilag szélső, vagy lehet olyan játékos, mint Trent, aki beljebb húzódik, és rendkívül fontos szerepet játszik a labdakihozatalban a passzaival. Éppen ezért nem akarom egyszerűen úgy beskatulyázni őket, hogy Tchouaméni hatos, Camavinga hatos, Fede nyolcas, Bernardo pedig tízes. Ezek a határok a mérkőzés során valamelyest elmosódnak.”
Espí és Mbappé játszhat egyszerre a kezdőcsapatban?
“A csapat fejlődését és az idény kezdetét Kylian nélkül Endrickkel oldottuk meg. Ő egy másfajta támadóprofilt képvisel. Carlos megint egy másikat. Az Espanyol ellen azonban úgy alakult a mérkőzés, hogy az ellenfél gyakorlatilag teljesen visszaállt, alig tudott kijönni, Kylian pedig próbált visszalépni a labdáért, hogy egyéni akciókkal egy-két játékost kicselezzen. Úgy gondoltam, Carlos fontos lehet abban, hogy még jobban megfojtsuk az ellenfelet. Ráadásul Trent pályára lépésével az íveléseink minősége is jelentősen javul. Ha ott van elöl az óriás, az szintén jelenthet egy megoldást.”
Tchouaméniről
“Nem esett vissza a sérülésébe. Sokat szenvedett a világbajnokságon, ami természetes. Egy világbajnokságon az ember vállalja a fájdalmat. Ha sérülten kell játszanod, és tudod, hogy utána egy hónap szabadság következik, mindent kockára teszel – ő is ezt tette. Ahogy láttátok, kihagyott néhány mérkőzést, aztán az elődöntőben ismét játszott, és ott újra problémája lett. A szabadság időszaka nem volt elegendő. Közben természetesen látja, milyen csapat épül, és szeretne ő is beszállni. Megpróbálta, akár folytathatta is volna, de úgy döntöttünk, hogy egy idényt nem lehet szenvedéssel elkezdeni.”
“Az utolsó hónapot vagy akár az utolsó két hónapot végig lehet játszani fájdalmakkal, de augusztusban nem kezdhetsz úgy egy idényt, hogy nem vagy százszázalékos állapotban. Ezért vele, a stábbal és az orvosi részleggel közösen úgy döntöttünk, hogy előbb teljesen rendbe hozzuk. Várunk. Ha ehhez még egy hét kell, akkor még egy hét kell. Nem fogjuk siettetni.”
Igazságtalan négy mérkőzést játszani tizenkét nap alatt?
“Nem. Köszönetet kell mondanom a Ligának, mert volt annyi józan esze, hogy egy héttel későbbre tolta azoknak a csapatoknak a rajtját, amelyekből sok játékos szerepelt a világbajnokságon. Sokkal nagyobb problémát jelentett volna, ha két héttel korábban kellett volna lejátszanunk az első mérkőzésünket a Real Sociedad ellen. A világbajnokságon szereplő játékosaink közül senki sem játszott volna.”
“A Liga tehát józanul járt el, amikor minden, sok vb-résztvevővel rendelkező csapatnak lehetőséget adott az egyhetes halasztásra. Ha emiatt most feltorlódnak a mérkőzések, az egy alapvetően pozitív döntés következménye. A profi kereteknek képesnek kell lenniük arra, hogy heti három mérkőzést játsszanak. Ha valamelyik játékos jobban szenved, ha ezt mutatják a tudományos adatok és ezt mondja maga a játékos józan belátása is, akkor nem játszik, hanem valaki más lép pályára.”
Endrick felépüléséről
“Nem tudom megmondani. Van egy kisebb íngyulladása az izomnál. Most megelőzésről van szó, hogy ne alakuljon ki komolyabb probléma. Nagyon kedvelem őt játékosként, és rengeteg klub érdeklődött iránta, kölcsönbe és végleges átigazolással is. Én sem kölcsönadni, sem eladni nem akartam, mert tetszik a játékos. Szeretnék együtt dolgozni ezzel a fiatal futballistával, mert fontos képességei vannak.”
“Nem vagyok biztos benne, hogy odaér-e Ancelotti első válogatott kerethirdetésére, de az, hogy az egyik legjobb barátom az én játékosaim szövetségi kapitánya, nagy előny. Carlo közvetlenül fel fog hívni.”
