A Vegas.hu jóvoltából 2026. szeptember 6-án ismét egy LaLiga-nagykövet látogatott Budapestre – ezúttal a Celta Vigo és a Real Madrid korábbi kiválósága, Claude Makélélé, akivel a penamadridista.hu szerkesztőségének is lehetősége nyílt találkozni a belvárosban található Akvárium Klubban.
A zaire-i szegénységből a világklasszisok közé
Claude Makélélé Sinda 1973. február 18-án született a zaire-i Kinshasában, a mai Kongói Demokratikus Köztársaság fővárosában. A Makélélé család mély szegénységben élt, és mondhatni, hogy a futball jelentette számukra a kiutat ebből a reménytelen helyzetből. Claude édesapja, André-Joseph Makélélé szintén labdarúgó volt, és 1977-ben sikerült Franciaországba szerződnie, így a család Savigny-le-Temple-be, a Párizs közelében fekvő Seine-et-Marne megyébe költözött.
A Makélélé család ekkoriban Franciaország és Belgium között ingázott, hiszen édesapja a belga Union Royale Namur csapatában fejezte be pályafutását. Végül Franciaország lett az az ország, ahol végleg letelepedtek. Claude is itt kezdett el futballozni. A meluni Melun-Dammarie akadémiáján bontogatta szárnyait, ahonnan 1990-ben a Brest szerződtette.
Claude kivételes munkabírású tehetség volt egy méltatlanul alulértékelt poszton, a középpálya védekező részén. A Brest az 1990/91-es idényben a francia élvonal középmezőnyéhez tartozott. Makélélé a klub utánpótlásában pallérozódott, egy alkalommal még a felnőttcsapat keretébe is bekerült, profi debütálására azonban nem került sor.
Végül 1991-ben a Nantes szerződtette. Claude hamar alapemberré vált, és egyre érettebb, magabiztosabb teljesítményt nyújtott a pályán. Az 1994/95-ös idényben a Nantes története hetedik francia bajnoki címét nyerte meg. A klub 12 év után tudott ismét bajnok lenni, amiben Makélélének is óriási szerepe volt. Ő jelentette a kapcsot a középpálya és a védelem között. Abban az idényben a Nantes 38 bajnoki mérkőzésen mindössze 34 gólt kapott, ami nagyban hozzájárult a bajnoki cím megszerzéséhez.
1997-ben az Olympique Marseille szerződtette, amely Franciaország egyik legnagyobb klubjának számított, és 1993-ban első francia csapatként nyerte meg a Bajnokok Ligáját. Makélélé itt is alapembernek számított, az idény végén azonban távozott.
1998-ban ugyanis a világ egyik legerősebb bajnokságában, a LaLigában szereplő Celta Vigo szerződtette. Makélélé a Celtában töltött két idénye során a bajnokság egyik legjobb védekező középpályásává vált. Tipikusan az a játékos volt, aki, ha a pályán van, nem feltétlenül tűnik ki, de ha leveszed a pályáról, azonnal észreveszed a hiányát.
Óriási fogásnak bizonyult, amikor a 2000/01-es idényben a Real Madrid szerződtette. Ő volt a hiányzó láncszem ebben a csapatban. Makélélé generációja egyik legjobb védekező középpályása volt. A középpálya védekező biztosítékaként rengeteg terhet vett le olyan támadó szellemű klasszisok válláról, mint Zidane, Figo vagy Raúl. Labdaszerzéseivel, helyezkedésével és fegyelmezett játékával ő teremtette meg azt az egyensúlyt, amely lehetővé tette, hogy a csapat sztárjai nagyobb szabadsággal támadhassanak.
Rögtön első idényében, a 2000/01-es szezonban megnyerte a LaLigát a Real Madriddal, majd 2001 nyarán a Spanyol Szuperkupát is elhódította. A 2001/02-es idényben pályafutása legnagyobb sikerét érte el: a Királyiakkal magasba emelhette a Bajnokok Ligája trófeáját. Ezt követte az UEFA-Szuperkupa és az Interkontinentális Kupa megnyerése.
Úgy tűnt, összeállt egy tökéletes csapat, amelynek egyik legfontosabb motorja Makélélé volt. A 2002/03-as idényben ismét megnyerte a LaLigát a csapattal, majd 2003 nyarán újabb Spanyol Szuperkupa-győzelmet ünnepelhetett.
Makélélé saját későbbi elmondása szerint 2003-ban alapvetően nem akarta elhagyni a Real Madridot. Harmadik madridi idényét követően a vezetőség elégedett volt vele, és azt ígérték, hogy javítanak a fizetésén. Ő úgy érezte, a világ legjobb csapatában játszik, ezért nem is volt oka távozni.
A helyzet David Beckham érkezése után változott meg. Makélélé visszaemlékezése szerint a klub ekkor közölte vele, hogy mégsem kapja meg a korábban kilátásba helyezett emelést, és csak a régi feltételekkel hosszabbíthat. Amikor számon kérte a korábbi ígéretet, azt az üzenetet kapta, hogy már annak is örülnie kellene, hogy a Real Madridban játszhat. Ekkor döntötte el, hogy távozni akar. Később a Madrid még megpróbálta rendezni a helyzetet, de Makélélé szerint addigra már késő volt.
2003 nyarán végül a Chelsea szerződtette. Makélélé később elmondta, hogy a Manchester United és az Inter is érdeklődött iránta, de mivel a Chelsea kereste meg először, és sokat tett a megszerzéséért, tartotta a londoniaknak adott szavát.
„Miért festünk még egy réteg aranyat a Bentley-re, amikor elveszítjük az egész motort?” – mondta Zinédine Zidane Makélélé távozásáról.
Azt pedig, hogy mennyire igaza lett Zidane-nak, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a Real Madrid következő jelentős trófeájára négy évet kellett várni.
Makélélé a Chelsea egyik legfontosabb játékosa lett. José Mourinho remekül felismerte, hogy ő lehet a hiányzó láncszem a csapatban. A 2004/05-ös idényben a Chelsea 50 év után lett ismét angol bajnok, amiben Makélélének óriási szerepe volt. A londoniak abban az idényben 38 bajnoki mérkőzésen mindössze 15 gólt kaptak!
A londoni Kékekkel a következő idényben is angol bajnok lett, és 2008-as távozásáig egy FA-kupával, két Ligakupával és két angol Szuperkupával is gazdagította trófeagyűjteményét. 2008-ban Bajnokok Ligája-döntőt is játszott a Chelsea-vel, de végül alulmaradtak a Manchester Uniteddel szemben.
Karrierje utolsó három idényére hazaszerződött Franciaországba, ahol a Paris Saint-Germain játékosa lett, amellyel egy Francia Kupát nyert.
Makélélé 1995 és 2008 között a francia válogatott tagja is volt. A nemzeti csapat mezét 71 alkalommal viselte.
Interjú Makélélével
A Vegas.hu jóvoltából megrendezett eseménynek a budapesti Akvárium Klub adott otthont. A hivatalos kapunyitásra 12:30-kor került sor, szerkesztőségünknek azonban lehetősége nyílt arra, hogy egy órával korábban interjút készítsen a francia legendával.
Nekem személy szerint gyerekkorom hősei voltak a Galaktikusok, így óriási megtiszteltetés és felejthetetlen élmény volt Claude Makélélét személyesen látni. A francia kiválóság a következő kérdésekre válaszolt szerkesztőségünknek.
Nagy megtiszteltetés a magyar Real Madrid-szurkolók számára, hogy itt láthatjuk Önt Magyarországon. Hatalmas élmény ez számunkra.
Ezer örömmel. Örülök, hogy beszélhetek a szurkolókkal.
A Real Madridban eltöltött évei alatt rengeteg nagyszerű pillanatot élt át. Van olyan története vagy emléke az öltözőből, amelyet a szurkolók valószínűleg nem ismernek, de Ön a mai napig szívesen gondol vissza rá?
Rengeteg ilyen van. Számomra a Real Madrid a legnagyobb klub, és rengeteg érzelem köt hozzá. Egyetlen ilyen élményt nem tudok kiemelni, annyi varázslatos pillanat volt. Barátokkal és csapattársakkal ünnepeltünk együtt, ezekre pedig nyilván nagyon meleg szívvel gondolok vissza.
A Real Madridban Zidane, Ronaldo, Figo és Raúl mellett játszott. A mai Real Madridot látva melyik jelenlegi játékosról gondolja azt, hogy az akkori keretben is helye lett volna, és miért?
Szerintem a mostani keretből nem lenne olyan játékos, aki akkor befért volna a kezdőcsapatba. A kispadra talán. Ronaldót kire cserélted volna le? Mbappéra? Zidane-t Viníciusra? És még sorolhatnám. El kell fogadni, hogy mindenkinek megvan a maga generációja, minden korszaknak megvannak a maga játékosai. Az én korszakomban más játékosok voltak.
A Real Madrid történetében mindig is voltak nagyszerű francia játékosok, és most ismét több francia futballista van egyszerre a keretben. Mit gondol, miért működött és működik ennyire jól a francia játékosok és a Real Madrid kapcsolata?
Onnantól kezdve, hogy voltak már olyan játékosok, mint Kopa, ők hozzájárultak ahhoz, hogy megnyíljanak ezek a francia kapcsolatok. Kijárták ezt az utat, és egyre több fiatalra figyeltek fel. A Real Madridnak pedig a korábbi játékosokon keresztül kiépültek a kapcsolatai Franciaországgal.
Ön szerint ki volt a Real Madrid történetének legjobb francia játékosa, és miért?
Kopa. Azért, mert akkoriban olyan nagy játékosokkal kellett együtt játszania, mint Di Stéfano. Ő volt a francia válogatott legjobb játékosa, és közben Európa legjobbja is. Akkoriban három olyan nagyságért is kijártak a mérkőzésekre, mint Di Stéfano, Puskás és Kopa. Ráadásul akkoriban még nehezebb volt külföldön játszani, mint manapság.
Vicente del Bosque és José Mourinho kezei alatt is dolgozott. Mit tanult ezektől a szakemberektől?
Nem szeretem összehasonlítani a két edzőt. Két teljesen eltérő szakemberről van szó. Del Bosque nagyon ritka eset: ritka, hogy valaki nagyon jó játékos volt, majd nagyon jó edző is lett. Mourinho nem volt nagy játékos, viszont kiváló szakemberré vált. Megmutatta azt az utat, hogy nem feltétlenül kell nagy játékosnak lenned ahhoz, hogy remek szakember lehess. Az életben és a futballban is példát mutatott.
Kik voltak azok az ellenfelek, akik ellen védekező középpályásként a legnehezebb volt játszania? Volt olyan játékos, akinek a mozgását különösen nehéz volt olvasni?
Soha nem figyeltem erre. Így vettem le magamról a nyomást. Amikor a legjobb játékosokkal találkoztam, mindig megpróbáltam tanulni tőlük, aztán mentem tovább. Játszottam a saját játékomat. Akkoriban nagyon sok kiváló tízes játszott, és szinte mindenkivel találkoztam, de sosem tettem különbséget köztük.
Mit gondol, ez a Mourinho-féle Madrid milyen sikereket érhet el rövid és hosszú távon?
Rövid távon mindenképpen érhet el sikereket. Megfelelő keret áll rendelkezésre. Mourinho olyan edző, aki képes visszaadni a hitet abban, hogy a csapat megnyerheti a LaLigát, és közben a Bajnokok Ligájában is biztosan ott lesznek. Szerintem nagyon sok jót fog tenni a Real Madridnak.
Ha a mai Real Madridban játszana, melyik jelenlegi középpályással játszana a legszívesebben együtt?
Tchouaménivel, Bernardo Silvával, Camavingával. Valószínűleg nagyon jól megérteném magam mindegyikükkel. Mindannyian nagyon jó játékosok.
Tchouaméniről korábban azt mondta, hogy a Real Madrid egyik legkiegyensúlyozottabb játékosa. Mitől ilyen jó Tchouaméni? Mi az, amit vele kapcsolatban még kiemelne?
Ő a csapat egyik legkiegyensúlyozottabb játékosa, ugyanakkor nem tudott teljesen kiteljesedni, mert nagyon sok védekező munkát kellett beletennie a játékába. Szerintem Mourinho elsősorban a védekezést próbálja majd rendbe tenni. Így Tchouaméniről lekerülhet ez a teher, és egy számára optimálisabb szerepkörben játszhat.
Korábban azt mondta, hogy Iván Helguerával volt a leginkább összhangban a pályán és azon kívül is. Mitől volt ennyire különleges kettejük kapcsolata?
Ő volt a legjobb barátom. Csapattársként és magánemberként is nagyon jól megértettük egymást. A mai napig nagyon jó barátom.
Milyen José Mourinho?
Perfekcionista. Mindent szételemez, minden apróságot tud a játékosairól: az erősségeiket és a gyengeségeiket is, valamint azt is, hogy egy-egy játékosban mennyire van meg az a bizonyos versenyszellem. Amikor Mourinho elkezd menedzselni egy csapatot, pontosan tudja, melyik játékosától mit várhat el. Mindent előre jelez, mindenre előre számít, és rengeteg tapasztalata van. Tudja, mi a célja, és azt is, hogy a csapatnak mire van szüksége ahhoz, hogy ezt elérje.
