Thibaut Courtois, a Real Madrid kapusa a Radioestadio Noche műsorában többek között a klub jelenlegi helyzetéről, a belga válogatottban betöltött szerepéről és a játékvezetésről beszélt.
Real Madrid: „A jelenlegi helyzet nem a megszokott. Az elmúlt 15 évben rengeteg trófeát nyertünk. Nagyon éhesek vagyunk arra, hogy ismét címeket szerezzünk. Ezt követeli meg tőled a Madrid, és ezt érezzük minden egyes nap, amikor belépünk az edzőközpont kapuján. Valdebebas lenyűgöző abból a szempontból, ahogyan az első csapat és az utánpótlás együtt működik. Londonban ez sokkal inkább különválik.”
A fia: „Az utánpótlásban játszik, a Benjamín A-ban. Még kicsit alacsony, de mindennek eljön a maga ideje. Ő csatár. Inkább azt szeretném, hogy most mezőnyjátékos legyen; kapusnak később is beállhat. Jobban örülnék, ha nem lenne kapus, mert nagyon nehéz lenne számára az összehasonlítás az apjával. Tudom, mennyi rosszindulat van az emberekben: elég lenne egyetlen mérkőzés, és máris azt mondanák neki, hogy “nem vagy olyan jó, mint az apád”. Szerintem ez árthat egy gyereknek. Casillas fiai viszont szintén kapusok, és nagyon ügyesek. Végül úgyis az számít, hogy ő mi szeretne lenni. Sok szülő azt hiszi, hogy a fia lesz a következő Mbappé, ezért túlságosan hajtják a gyereket, aki aztán 16 éves korára abbahagyja a futballt, mert teljesen kiégett. Egyre gyakrabban látni, hogy már a kisgyerekekre is nagyobb nyomás nehezedik. A közösségi média, az Instagram, a szerződések miatt… Láttam gyerekeket, akik már nem élvezik a játékot a pályán, és ezt nagyon sajnálom.”
Visszatérés a belga válogatottba: „Beszéltem Van Bommellel, megértett. Elmagyaráztam neki az indokaimat. Szeptemberben rengeteg mérkőzés van, nincs megállás. És minden tiszteletem mellett, ami a Nemzetek Ligáját illeti: bár vannak jó meccsek, szerintem sok edző rotál, és még ők sem igazán akarják, hogy ez valódi torna legyen. Megértem, hogy bizonyos barátságos mérkőzések rosszak, és senkinek nincs kedve hozzájuk. De ha nincsenek, mikor próbálhat ki bármit is egy szövetségi kapitány? Most viszont nyerni kell, mert ha kikapsz, kieshetsz egy osztállyal. Végül megbeszéltük, és azt mondta, jobb, ha pihenek, de nem tudja garantálni a helyemet, amikor visszatérek. Arról beszéltünk, hogy a selejtezőkre visszatérek, és ha már előtte szüksége lesz rám, azt is megbeszéljük. Amikor a City ellen megsérültem, éppen a szezonbeli legjobb formámban voltam, ezért nagyon fájt, hogy ki kellett hagynom. Odafigyelek az étkezésre, saját fizioterapeutám van… de néha egyszer csak történik valami a testeddel. Azt mondtam: “Vigyáznom kell magamra, mert a Madridtól kapom a fizetésem.” Imádok a válogatottban játszani, de végső soron mindent a Madridnak köszönhetek.”
Mourinho: „Ugyanolyan jó, mint amilyennek a Chelsea-nél megismertem. Talán más elképzelései vannak, hiszen azóta fejlődött a futball. Szerintem a mindennapokban és a sajtó előtt nyugodtabb lett. A pályán és a megbeszéléseken azonban továbbra is keményen követel, és továbbra is az ember szemébe mondja, amit gondol. Kifelé talán érettebb, tapasztaltabb és kevésbé heves.”
Az egyenes beszédről: „Vannak dolgok, amelyeket néha házon belül kell tartani. Amikor kimegyek a vegyes zónába, szerintem soha nem ártok egy csapattársnak vagy a csapatnak. Általában elmondom, amit gondolok. Ez az én értelmezésem egy mérkőzésről, és persze néha én is tévedek. 2018-ban, Franciaország ellen kimentem a sajtóhoz, nagyon felhúztam magam, és Franciaországban még ma is ugratnak miatta. Ha hibázom, én vagyok az első, aki ezt elismeri.”
Álma volt-e a Madridban játszani: „Amikor kapus lettem, nagyon figyeltem Casillasra és a Madridra. Egy hatalmas Bernabéu-zászló volt a szobámban. Igaz, Chelsea-zászlóm és más csapatok zászlói is voltak. De a Madrid mindig is az álmom volt.”
Gondolt-e arra, hogy Bajnokok Ligáját nyerhet a Madriddal: „Ez volt a cél. De soha nem veheted biztosra. Nézd meg Mbappét: idejön, és éppen utána nyer a PSG kettőt. A lisszaboni döntő után visszatértem a Chelsea-hez, megláttam Ramos ünneplését egy óriási reklámon, és azt mondtam: “Most már ezt az ünneplést is néznem kell.””
Kitörölné-e azt a mondatát, hogy „a történelem jó oldalán állok”: „Nem, mert semmi köze nem volt az Atléticóhoz. Néhányan magukra vették. Nem ellenük szólt, a kérdés a Liverpoolról szólt. Büszke vagyok arra az időszakra. Megértem a rivalizálást. Az első naptól kezdve patkányokat dobálnak feléd és mindenfélét csinálnak, és az is igaz, hogy néha én is hevesebben reagálok a pályán. A derbik mindig nagyszerű mérkőzések. Ha csak nem túl durva rigmusokról van szó, nincs vele problémám. Amikor például öngyújtókat dobálnak, az már más.”
A derbi játékvezetése: „Elismerték a hibát, és szerintem sem a VAR-nak, sem a játékvezetőnek nem volt jó napja. Tisztelem a játékvezetőket, nem könnyű a dolguk. Manapság viszont a VAR miatt néha jelentéktelen dolgoknál is várakoztatnak, amikor valójában semmi sem történt. Remélem, ezen a jövőben javítanak. Nem a játékvezetés miatt veszítettünk, hanem a saját hibánkból, de ezen a területen is van min javítani.”
Úgy érzi-e, hogy a játékvezetők hátrányosan kezelik őket: „Néha igen, néha nem. Nem hiszek semmiféle háttérhatalomban vagy hasonlóban. Azt viszont érzem, hogy néha más pályákon látunk olyan dolgokat, amelyeket ellenünk nem fújnak be – és fordítva. Értem, hogy nehéz, mégsem értem. Elmagyarázzák nekünk, hogyan kellene lennie, aztán egy héttel később mást csinálnak.”
A Manchester City esetleges büntetése: „Ez magának a versenynek árt. Bizonyos értelemben a verseny tisztaságának torzítása. A pályán persze a saját érdemükből nyertek. De talán bizonyos játékosok nem lennének ott, ha nem tették volna meg ezeket a dolgokat.”
Beszélnek-e a Negreira-ügyről: „Néha elhangzik egy-egy vicc róla, de mindenki várja az ítéletet. Súlyos ügyről van szó.”
Érez-e változást a csapatban: „Mindenkin érzek változást. A munkában, a mentalitásban… Mindenki nyerni akar. A játékban? Dolgozunk rajta. Még nem vagyunk olyan régóta együtt, vannak új játékosok, új edző, túl vagyunk egy világbajnokságon… Sok mérkőzésen nagyon jól játszunk, másokon pedig vannak dolgok, amelyeken javítanunk kell.”
Raphinha: „Nagyon kedvelem. A Barça kulcsjátékosa. Nem mindig kapja meg azt az elismerést, amit megérdemel, pedig meghatározó eleme a csapatnak.”
Az elismerésről: „Jólesik, amikor a szakmabeliek elismernek. Ez szép dolog. Semmi problémám azzal, hogy jót mondjak Lamine Yamalról.”
Aranylabda: „Mbappé és Lamine jó helyzetben vannak. Kane is ott lesz. Idén eléggé nyitott a verseny. Az Aranylabdát annak is kell kapnia, aki az adott év legjobb játékosa volt. Nem csak a trófeák számítanak. Ha kizárólag azok döntenének, akkor három évvel ezelőtt talán Carvajalnak kellett volna nyernie. Számomra Mbappé a befutó.”
