Minden lépését milliméteres pontossággal tervezi, hogy megvesse a lábát az elitben. Miután édesapjával történelmet írt a Bayernnél, a Napolinál, az Evertonnál és a Real Madridnál, a 37 éves Davide Ancelotti a Botafogónál szerzett vezetőedzői tapasztalatot, Brazíliával megvalósította világbajnoki álmát, végül pedig Lille-ben találta meg a helyét. Látszik rajta, hogy boldog. És azok is annak tűnnek, akik körülveszik a Domaine de Luchin edzőközpontban. Tökéletes helyre került: jó légkör, magas követelmények és Bajnokok Ligája-kultúra. – „Pontosan olyan csapatom van, amilyet szeretnék ahhoz a vertikális futballhoz, amit kedvelek” – mondja. Nem kerül ki egyetlen kérdést sem. Élvezi, ha futballról beszélhet. Ez Davide Ancelotti a maga természetességében.
Milyen volt a Lille-be érkezése?
A világbajnokságról szinte egyik napról a másikra kerültem ide, és őszintén szólva jót tett, mert ami Brazíliával történt, az nagyon kemény volt.
Milyen klub a Lille?
Folyamatosan fejlődő klub. Stabil projekt, nagyon világos értékekkel: munka és magas követelmények. Rendszeresen szerepel Európában. A PSG mellett ez az egyetlen francia klub, amely ismét ott van a Bajnokok Ligájában, és három éven belül ez már a második szereplése. Már 32 500 bérletesük van, a stadion átlagos nézőszáma 44 ezer. Nagy klub.
Hogyan lehet túlélni Bouaddi és Matías Fernández eladását?
Tervezéssel, azzal, hogy nem improvizálunk. Innen minden évben fontos játékosok távoznak, és éppen ezért stabil a klub gazdaságilag. A Lille pozitív számokat produkál, versenyképes, játszik a Bajnokok Ligájában… Valóságos ufó a mai futballban.
Hogyan lehet versenyezni a PSG-vel?
Itt azért nem könnyítik meg a dolgunkat. Sajnos a televíziós jogok körüli problémák miatt ennek a bajnokságnak nincs túl nagy láthatósága, pedig minden idényben rengeteg tehetség kerül ki innen, és nagyon fizikális futballt játszanak.
Talán túlságosan is keményet?
Intenzitásban a francia futball nagyon közel áll a Premier League-hez. Nem véletlen, hogy sok játékos innen kerül Angliába. Ha idejössz, és azt gondolod, hogy lesz időd átvenni a labdát, megállni és gondolkodni, akkor tévedsz.
Milyen a kapcsolata Olivier Letang elnökkel?
Édesapámmal még a PSG-s időkből ismerik egymást, amikor Leonardo mellett sportigazgatóként dolgozott. Hihetetlen munkát végzett itt: kihúzta a klubot egy gazdasági gödörből, és eljuttatta a legmagasabb szintre. Letang maga a követelmény, és érti a futballt, hiszen játszott is.
Beleavatkozik a szakmai munkába?
Szeret velem futballról beszélni, de tiszteletben tartja a pozíciómat. Én is szeretek vele futballról beszélgetni. Nagyon fontos számára a fegyelem, én pedig egyfajta őrzője vagyok azoknak az értékeknek, amelyeket meg akar tartani a klubban.
Milyen futballban hisz Davide Ancelotti?
Szeretem, ha a csapataim gyorsan, vertikálisan játszanak. Ne azért tartsák sokáig a labdát, hogy biztonságban legyenek, hanem azért, hogy ártsanak az ellenfélnek. Meggyőződésem, hogy a döntő mozzanatokban, a veszélyes akcióknál és a góloknál sebességre van szükség. Ezért nagyon ösztönzöm a csapatomat arra, hogy gyorsan játsszon.
A gyors játék megkönnyíti a területek megtalálását?
Ha vertikálisan játszol és a védelem mögötti területet támadod, káoszt teremtesz, azt pedig sokkal nehezebb levédekezni. Ha egyik oldalról a másikra járatod a labdát, sokkal könnyebb hozzáigazodni.
A vertikális játékhoz mélyebben kell védekezni, hogy több terület legyen elöl?
Attól függ, milyen képességei vannak a csapatodnak az átmenetekben. Az én elképzelésem az, hogy védekezésben kompakt blokkot kell kialakítani, akár magasan presszingelsz, akár mély blokkban védekezel. Nyilvánvaló azonban, hogy a magas letámadás mindig nehezebb. Ma már szinte minden csapat nagyon jól hozza ki a labdát, ezért létszámegyenlőségben kell presszingelned. Ezzel nagy kockázatot vállalsz, főleg olyan ellenfelek ellen, amelyeknek gyors játékosaik vannak, és a hátad mögötti területet támadják. Ahhoz, hogy magasan presszingelj, bíznod kell a védőidben. Egy az egyben hagyod őket, és hátul meg kell nyerniük a párharcokat. Ha úgy presszingelsz magasan, hogy az ellenfélnek létszámfölényt hagysz, azért, hogy neked hátul legyen plusz egy embered, különösen az olyan bajnokságokban, mint a spanyol, könnyedén kihozzák ellened a labdát. Nem működik. A jó magas presszinghez létszámegyenlőség kell, ezért nagyon sok múlik a hátul játszó futballistáid tulajdonságain.
A négyvédős rendszer és a modern futball
Milyen felállást részesít előnyben?
Szeretem a négyvédős rendszert, mert rugalmasabb. Védekezésben könnyen ötös lánccá alakítható, labdával pedig nem vagy arra kényszerítve, hogy három emberrel építkezz. Átalakíthatod kettőre is. Ezzel szemben három belső védőnél velük kell megkezdened a labdakihozatalt.
Négy hátul… és előrébb?
Attól függ. Ha Kroos, Modrić és Casemiro áll rendelkezésedre, akkor 4–3–3-at kell játszanod. (nevet)
Ahogy az édesapja a második időszakában, bár védekezésben 4–4–2-vé alakult.
Ez a 4–3–3 egyik előnye. Védekezésben, a saját térfeleden nagy sűrűséget tudsz kialakítani anélkül, hogy túlságosan visszasüllyednél: 4–4–2-be rendeződsz, és két támadód fent marad. Ő, vagyis Carletto, Arrigo Sacchi iskolájából jön, ezért mindig is fontos rendszer volt számára a 4–4–2.
Merre tart most a futball?
Ma azok a csapatok mutatják az irányt, amelyek nagyon komolyan veszik a védekezést. Legyen szó területvédekezésről vagy emberfogásról, a Bajnokok Ligája döntőjébe jutó csapatok többet foglalkoznak a védekezési fázissal, mint a támadással. Az Arsenal és a PSG nagyon különbözően játszik, mégis mindkettő rendkívül erős védekezési identitásra épít.
A Barça előrefelé védekezése nem egyszerűen divat?
Sok nagy csapat védekezik egy az egyben: a Bayern, a PSG, a Barça… és a Madrid is, amikor presszingel. Azért, mert dominálni akarsz, és minél kevesebb ideig akarod hagyni az ellenfélnél a labdát. Ehhez viszont hátul olyan játékosok kellenek, akik rengeteg párharcot megnyernek: Saliba és Gabriel az Arsenalban, Marquinhos és Pacho a PSG-ben… De az Arsenal például mély blokkban is nagyon-nagyon jól védekezik. Számomra tehát a legújabb trend egyszerűen az: jól kell védekezni.
Spanyolország mint példa
Inspirálja a spanyol válogatott?
Mesterei a labdás játéknak. A technikai futball, a harmadik emberes játék, a létszámfölények és végső soron a csapatként való játék megtestesítői. Mindenképpen inspirációt jelentenek. Nagyon tetszett, amit De la Fuente mondott a Franciaország elleni győzelem után: „A világ legjobb játékosai a világ legjobb csapatával találkoztak.” Ez Spanyolország ereje. Ez sokéves munka eredménye, annak következménye, hogy következetesen kitartottak egy elképzelés mellett. Más válogatottaknál éppen ez veszett el. Spanyolország akkor is kitartott ugyanazon irány mellett, amikor nem nyert, és elviselte a kritikákat. Nem tudom, mióta, de a spanyol futballnak van egyfajta nemzeti identitása. Azt szeretném, ha az én válogatottamnak, Olaszországnak is lenne ilyen identitása.
Edzői példaképek
Kik jelentik a referenciapontot önnek az edzők közül?
Elsősorban természetesen az apám. Aztán nagyon szeretem Emeryt, mert imádom a csapatai védekezési szervezettségét. Jól védekeznek, nagyon jól készíti fel őket a mérkőzésekre. Szereti a pozíciós, támadó futballt is, de engem elsősorban a védekezési munkája fog meg. Ugyanígy tetszik Arteta jelenlegi védekezési szervezettsége. Luis Enrique munkáját is nagyon szeretem.
Simeone?
Tetszik, ahogyan a nagy mérkőzésekre felkészíti a csapatait, mert mindig megtalálja az ellenfél gyenge pontjait, támadásban és védekezésben egyaránt. Nem mondom, hogy a példaképem, de nagyon sokat lehet tanulni tőle. Ahogy Emerytől, De Zerbitől vagy Klopptól is.
Barça, vertikalitás és a Real Madrid problémája
Élvezi nézni a Barçát?
Ahogy mondtam, szeretem a vertikális futballt. A Barça pedig jelenleg nagyon vertikálisan játszik. Természetesen szeretem nézni, és a saját bőrömön is megtapasztaltam, milyen nehéz kontrollálni. Szeretem Raphinhát kilencesként. Tetszenek a beindulásai… De persze ehhez van egy támadód, aki a területbe indul, és egy középpályásod, aki tökéletesen oda tudja tenni neki a labdát.
És e tekintetben mi a helyzet a Madriddal?
Nem szeretném, ha minden, amit a Madridról mondok, kritikaként lenne értelmezve. De amikor Modrić vagy Kroos játszik, minden területbe történő mozgásra megérkezik a labda. Nem azt mondom, hogy a mostani játékosok nem képesek erre. Azt mondom, hogy a vertikális játékhoz kell valaki, aki oda tudja tenni a labdát. A vertikalitás nem azt jelenti, hogy van nyolc futód. Kell valaki, aki el tudja indítani őket. Ez egy játékfelfogás.
Hogyan éli túl egy csapat Kroos távozását?
Elveszítesz valamit, amit soha nem kapsz vissza.
Mit veszített a Madrid?
A világ legjobb játékosát a posztján. Nem mondhatod, hogy „kell nekem egy másik Kroos”, mert nincs még egy.
Mi tette különlegessé?
Ő volt a mérkőzés ura. Ő uralta a ritmust. Úgy játszották a meccset, ahogy ő akarta. Ő döntött, és alapvető jelentősége volt, mert ő szabályozta a mérkőzés ritmusát. Ráadásul futott is: meccsenként 11 kilométert. Védekezni is tudott, volt taktikai érzéke. Imádtam, amikor hatosként játszott.
Ő is szerette?
Nem igazán szerette a második labdákat, a párharcokat… Inkább nyolcasként játszott, mert a piszkos munkát meghagyta a hatosnak. A Real Madrid játékdinamikája szempontjából Toni elvesztése elkerülhetetlenül nagyon nehéz volt. Egyik pillanatról a másikra rengeteg mindent elveszítettek vele.
Rodri beleillett volna a Madridba?
Igen. Rodri bárhová beillene.
Ő volt a leginkább Krooshoz hasonló, elérhető játékos?
Nem kell Toni másolatát keresni. A Madrid meg fogja találni az egyensúlyát. Rodrival vagy nélküle, a végsőkig versenyképes lesz, ahogy mindig. Amikor igazán számít, a Madrid mindig ott van.
A Real Madrid öltözője
Finoman vagy kemény kézzel kell kezelni a Madrid öltözőjét?
A kettő közötti egyensúllyal. Ez is olyan öltöző, mint a többi: sok erős személyiség, sok ego… Ha sok az ego, ügyelned kell arra, hogy ne forduljon át annak negatív oldalába, vagyis arroganciába vagy önzésbe. Pozitív mederben kell tartani. Annak az önbizalma, hogy bármelyik pillanatban képes vagy eldönteni a mérkőzést – és erre a csapattársad is képes –, alapvető fontosságú. Ezt nem lehet megvásárolni. A nagy tekintélyű játékosokban ez megvan, márpedig a Madrid játékosai ilyenek. Meg kell találni az egyensúlyt a követelmény és a közelség között. Nem lehetsz pusztán kedves és közvetlen. Akkor nem nyersz. Lehetetlen. Apámról azt mondják, jó fej. Rendben, de közben követel is. Ha egyszerűen csak „jó fej” leszel, nem tudsz edzősködni. Ahogy akkor sem, ha tábornokká változol.
Vinícius
Viníciust nehéz edzeni?
Mit mondhatnék Viniről… Két Bajnokok Ligája-döntőben is gólt szerzett velünk. Csak hálás lehetek neki. Nem véletlen, hogy minden csapattársa szereti. Nagylelkű. Egyetlen edzést sem hagy ki. Nem bújik el, nem ver át, nem spórolja meg az erőfeszítést, nem mondja azt, hogy „itt fáj, nem edzek”. Mindig ott van a csapatért. A játékosok ezt tudják, ezért szeretik ennyire.
És a pályán?
Amikor jó formában van, elképesztően nehéz megállítani. Tudnod kell, hogy egy ilyen játékos hatással van a csapat egyensúlyára. Azért, mert rendkívül direkt és vertikális futballista. Annyira bízik a saját képességeiben, hogy mindig megpróbálja az egy az egyet… Ezért olyan struktúrát kell mögé építened, amely lehetővé teszi, hogy vele játssz. Ha nincs ilyen struktúrád, a mérkőzés kontrollálatlanná válik. Mert Vini mindig megy előre. Mindig. Vinit nem fogod megváltoztatni. A mögötte lévő struktúrát viszont megváltoztathatod. És amikor jó periódusban van, Vini mérkőzéseket dönt el. Ezt rengetegszer megtette a Madridban.
És hogyan lehet ezt a mögötte lévő rendszert kialakítani, ha Vini mellé Mbappé is bekerül?
(nevet) Ki kell használnod, hogy rendkívül vertikális csapatod van. Tudod, hogy ez nagyon sokat fog adni, és fel kell készülnöd arra is, amit elvesz. Figyelem, nem a jelenlegi Madridról beszélek, nem azért vagyok itt, hogy mások problémáit oldjam meg, van nekem elég a sajátomból… De a Madridnak mindig voltak olyan játékosai, akik nem adtak annyi kontrollt. A lényeg az, hogy a csapat ne szakadjon ketté. Mindig is ez volt a kihívás.
Vinícius és Xabi Alonso konfliktusa
Mit gondolt, amikor Vini azt a gesztust tette Xabival a Clásicón? Ön hogyan kezelte volna?
Először is Xabi miatt sajnáltam, mert jó a kapcsolatom vele. Nem volt helyes. Vini az első, aki tudja, hogy hibázott, mert ilyet nem teszünk: tiszteletben kell tartani az edzőt, a klubot, a csapattársakat és a szurkolókat. De ez már a múlt. Nem gondolom, hogy a Madrid emiatt a pillanat miatt nem nyert fontos trófeákat.
Az utána történtek viszont azt az érzést keltették, hogy a játékosoknak nagyobb hatalmuk lehet az öltözőben, mint az edzőnek. Egyetért?
Ha így lenne, nem lenne szükség edzőre. Ez nem felel meg a valóságnak. A Madrid játékosai hiperprofik. Mi soha senkitől nem kaptunk rossz reakciót. Hogy nem akarnak lejönni a pályáról? Rendben, ez normális. Amit Vini csinált, azt Kroos is megtette ezerszer. Modrić is megtette a maga nyelvén. Casemiro is… De ez nem jelenti azt, hogy a játékosok irányítanak. A Real Madrid öltözőjében az edző az úr.
Mourinho kellett most a Madridnak?
Igen. A Madrid közelmúltbeli története megmutatja, miért Mourinho az ideális edző ebben a pillanatban. Szerelmes a Madridba, és elképesztően motivált. Ezt átéltem az apámmal is. A pályafutásuknak ebben a szakaszában egy ilyen lehetőség… olyan, mintha újra életre kelnél. Ezt a lelkesedést pedig át fogja adni a többieknek. Szerintem igen: jelenleg ő az ideális edző.
Követte a pályafutását?
Persze. Még interjút is készítettem Mouval az edzői képzésemhez. Mindig nagyon kedves és szeretetteljes volt velem. Akkor is, amikor ellenfélként találkoztunk. Mindig volt hozzám egy jó szava. Ő is ott van a futball történetének nagyjai között, az apám mellett. Húsz éve nyerte az első Bajnokok Ligáját. Ezen a szinten senkinek semmit nem adnak ingyen. Néha magamat látom benne. Hozzá hasonlóan nekem sem volt nagy profi játékoskarrierem, én is testnevelést tanultam… Mourinho módszertana nagyon innovatív volt, amikor elkezdte az edzősködést, különösen az edzésmódszerek terén. Ezt el kell ismerni. A maga módján megváltoztatta a futballt. És most a futballról beszélek, nem a személyiségéről. Azt mindenki ismeri. Ő egy győztes.
Carlo Ancelotti és a visszatérés Madridba
Hol helyezkedik el Carlo Ancelotti a futball történetében?
Nincs kérdés. Mindazok után, amit elért, a legmagasabb szinten van. A szakma egyik referenciapontja, erről nincs vita.
Milyen nyomot hagyott a Real Madrid Davide Ancelottiban?
Meghatározta a pályafutásomat. Erőnléti edzőként érkeztem, majd négy idényen át másodedző voltam. A Madridnál akkora a nyomás, hogy az idő valahogy kitágul. Egyszerűen arról szól, hogy tudod: minden egyes mérkőzés a legfontosabb. Nincs titok. Ezt a fajta követelményt örökre magaddal viszed.
Édesapja előtt a jövőben is nyitva áll a klub ajtaja?
Remélem. Négyéves szerződése van Brazíliával, nem tudom, mi történik majd utána… De a Madriddal nagyon különleges a kapcsolata.
És Davide Ancelotti előtt?
Attól függ, kiérdemlem-e. Ez nem csak a Madridon múlik. Rajtam is: azon, hogy mire leszek képes a pályafutásom során. De most nem ezen gondolkodom, mert itt, Lille-ben fantasztikus és nagyon szép projektem van.
Túl sokszor kérdezték már meg, szeretné-e egyszer a Madridot edzeni?
Sokszor. A Madrid mindenki álma. Természetesen az enyém is.
Tudja, milyen utat kell bejárnia hozzá?
Minden edző, aki a Madridhoz kerül, rendelkezik egy olyan státusszal, amellyel én még nem. Tudom, hogy ezt ki kell érdemelnem. Nekem kell felépítenem magamnak azzal, hogy mérkőzéseket nyerek. Ebben a szakmában a győzelem a mérce. Három napig beszélgethetünk itt elképzelésekről és filozófiáról, de végül egyetlen dolog számít: győzni.
