Eduardo Camavinga kifejezetten jó teljesítményt nyújtott Franciaország Belgium elleni, 4–1-es győzelme során. A Real Madrid középpályása 88 percet töltött a pályán, és bár gólt vagy gólpasszt nem jegyzett, fontos szerepet játszott abban, hogy a franciák uralni tudják a középpályát.
Camavinga Koné és Akliouche mellett, egy háromfős középpálya legmélyebben játszó tagjaként kezdett. Összesen 89-szer ért labdába, 71 passzából 63 célba ért, és többször a jobb oldal felé kilépve segítette a labdakihozatalokat és a játék előrehaladását. Védekezésben egy szerelés, egy tisztázás, négy megelőző szerelés, valamint nyolc labdaszerzés került a neve mellé. Négy megelőző szerelésével a mezőny legeredményesebb játékosa volt ebben a mutatóban.
A számoknál azonban fontosabb volt az összkép. Camavinga magabiztosan mozgott a középpálya legmélyebb pontján, rövid és hosszú átadásai egyaránt pontosak voltak, jól helyezkedett, megfelelően olvasta a passzsávokat, és közvetlenül a szünet előtt egy rá jellemző becsúszással állította meg Morreirát veszélyes helyzetben.
A teljesítmény értékelésénél ugyanakkor érdemes figyelembe venni, hogy Belgium a mérkőzés jelentős részében mélyen védekezett, így Camavingának az átlagosnál több ideje és területe volt a labdával. A francia középpályás számára éppen az jelenti az egyik legnagyobb kihívást, amikor mélyen, intenzív nyomás alatt kell gyors és pontos döntéseket hoznia. Ezt Belgium ezúttal kevésbé tette próbára.
Mégis nehéz nem észrevenni a változást. Camavinga mind a négy mérkőzésen pályára lépett Zinédine Zidane irányítása alatt ezen a válogatott időszakon, kétszer kezdőként, és annak végére lényegesen jobb formát mutatott, mint amikor megérkezett a francia kerethez.
Zidane játékrendszere láthatóan kedvez neki. Franciaország igyekszik gyorsan eljuttatni a labdát a védelmi vonalakat áttörni képes szélsőkhöz, ha pedig erre nincs lehetőség, visszaforgatja a játékot középre, majd újra megpróbálja megnyitni valamelyik oldalt. Belgium ellen a franciák folyamatos nyomása végül felőrölte az ellenfelet, Rayan Cherki és Michael Olise beállása után pedig teljesen megfordították a mérkőzést.
Camavingának ebben a rendszerben világosan meghatározott szerepe volt: ő biztosította a középpálya egyensúlyát, miközben előtte és mellette megfelelő passzopciók álltak rendelkezésére. Ez pedig óhatatlanul felvet egy Real Madridot érintő kérdést is.
Camavinga, Aurélien Tchouaméni és Fede Valverde adottságai ugyanis nem feltétlenül egészítik ki egymást ideálisan egy kétfős középpályás tengelyben. Toni Kroos mellett más volt a helyzet: a német játékintelligenciája, passzjátéka és ritmusérzéke lehetővé tette, hogy valamelyikük mellette szabadabban használja az erősségeit. Kroos távozásával azonban ez a kapaszkodó eltűnt.
Elméletileg Bellingham vagy Güler mélyebbre vezénylése is megoldást jelenthetne, José Mourinho azonban eddig nem mutatott különösebb hajlandóságot erre. Bernardo Silva szintén alkalmas lehetne egy ilyen szerepre, de egyelőre kevés lehetőséget kapott. Így felmerülhet egy másik megoldás is: nem feltétlenül a játékosokat kellene megpróbálni hozzáigazítani a rendszerhez, hanem magán a szerkezeten változtatni.
A madridisták számára különösen frusztráló lehet azt látni, hogy a csapat több játékosa is felszabadultabban és hatékonyabban futballozik saját válogatottjában, majd Madridba visszatérve a kirakós darabjai valahogy mégsem illeszkednek megfelelően egymáshoz.
Camavinga Belgium elleni teljesítménye természetesen önmagában nem bizonyítja, hogy Zidane megtalálta volna a francia középpályás használatának végleges receptjét. Azt viszont megmutatta, hogy egy megfelelően kialakított háromfős középpályán, világosan meghatározott szerepkörben Camavinga egészen más játékos benyomását keltheti.
A francia sérülés nélkül és egy jól sikerült válogatott időszakkal tér vissza Madridba. Hogy ezt a formáját klubjában is folytatni tudja-e, az már részben azon múlik, Mourinho milyen szerepet és milyen környezetet teremt számára.
