Egytől egyig: Real Madrid – Villarreal (1 – 0)

Real Madrid (OP: 5,8)

Megint egy kínkeserves győzelem, amelynél a három pont begyűjtése rendkívüli erőfeszítést igényelt a csapattól. Nyilván találunk pozitív jeleket (Trent helyenként tűpontos passzai, Diomande első gólja, Courtois clean sheetje, Rüdiger magabiztos védőjátéka, sőt, én még Mourinho meccselését is ide sorolnám), de nem az ilyen meccsek miatt lettünk Real Madrid-szurkolók. Van itt még bőven tennivaló a formaingadozások kezelésével, Bernardo Silva helyének és szerepének megtalálásával, a sérültek összefoltozásával és persze Vini formába hozásával. Utóbbi személyre és a problémáira ez után a meccs után én már nem szeretnék sok szót pazarolni. Mindenki látta, mi történt, szerintem meg se próbáljuk őt felmenteni, vagy a tettét relativizálni. A hét pont inkább a küzdeni tudásnak szól, sem mint a remek játéknak.

Villarreal (OP: 5,4)

Szívem szerint itt csak Gulácsiról írnék, aki magyar játékosként gyakorlatilag hibátlan teljesítményt tett le az asztalra és komoly szerepet játszott abban, hogy csapata mindössze egy kapott góllal megúszta a madridi kirándulást. A Villarreal egyáltalán nem játszott alárendelt szerepet a Bernabéuban, több bátor támadást is vezetett, gyakran próbálkozott távoli lövésekkel, az emberelőnyt nem sikerült gólra váltaniuk, ezzel együtt egy rendezett, jól felépített csapat benyomását keltették.

MECCSEMBERE – Yan Diomande (OP: 7,5)

Én megszavazok a srácnak egy MVP-t, azzal együtt, hogy a meccs kezdeti szakaszában volt két olyan visszapassza a tizenhatoson belül, amelyek könnyen leolvashatók voltak és le is fülelték őket a Villarreal játékosai. Az ilyen tuti helyzetek elherdálását lelkileg rosszul viseli az ember, szórtam is az áldást rendesen a srácra. Azt azért az értékelésnél figyelembe kell venni, hogy nem ugyanaz, ha valaki kezdőként egy friss védelemmel veszi fel a harcot, vagy egy leamortizált ellenfél ellen kezd el villogni. És innentől már csak dicsérném Diomandét. Szóval kezdő volt Vini helyén, ami önmagában számos madridista idegrendszerét megnyugtatta. Volt négy védekezési hozzájárulása, öt cselkísérlete és három kulcspassza, ami egyértelműen jelzi, hogy hatékony része volt a Real Madrid támadójátékának. A gólja nagyon szép volt, és én úgy láttam, talán meg is könnyezte a srác, amitől még emberibbé vált a története. Első gól a Real Madrid színeiben, sok ilyen élményt kívánunk neki és magunknak!

Thibaut Courtois (OP: 8,0)

Áldás ez az ember, földre szállt angyal. Egy drámainak nem mondható első félidő után Vini amatőr fodrászmunkájának köszönhetően kőkeménnyé vált a meccs, amelyen Courtois magabiztossága és nyugalma a Mastercard besorolása alapján a pénzben nem kifejezhető kategóriába került. Négyszer kellett védenie, a tizenhatoson kívülről Gueye kétszer is próbára tette, de amit Romero lövésénél produkált, azt én szemmel már követni sem tudtam. Nemcsak a levegőben volt stabil, hanem a hozzá kerülő labdákat is jól játszotta meg lábbal. Amikor eggyel kevesebben voltunk a pályán, az előrerúgott labdái már nem nagyon találtak embert – ez némileg rontotta a statisztikáját –, de a clean sheet így is összejött, ami most három pontot jelentett a Madridnak.

Trent Alexander-Arnold (OP: 5,6)

A válogatott meccsek után ismét a kezdőben találta magát és nagyjából azt mutatta, amit elvárhatunk tőle. Erőssége továbbra is az előre irányuló passzok minősége, amelyek közül kettőt a statisztika kulcspasszként tart számon. A védekezés továbbra sem az erőssége, ami azért némileg furcsán fest egy jobbhátvéd esetében. Annyira azért nem volt gyenge a Villarreal, hogy a jobb oldali védőnk mindössze egyetlen védekezési hozzájárulással segítse a csapatot és az 52 perc alatt 12 alkalommal elveszített labdabirtoklás sem mutat túl jól. A lecserélését ezzel együtt az adott pillanatban nem éreztem indokoltnak, de tény, hogy Valverde hátra húzódásával a védelmünk sokkal stabilabbá vált.

Toni Rüdiger (OP: 6,7)

A Real Madridnál elsősorban a belső védők számítanak fogyóeszköznek. Néha az az érzése az embernek, hogy ha nyolc lenne belőlük, akkor is gondban lenne az edző, hogy két épkézlábat összeszedjen. A maródiak és az eltiltottak népes száma miatt Rüdigernek esélye sem volt a kispadra kerülni és azt kell mondanom, hála Istennek, mert végül a csapat egyik legjobbja volt. A statisztikájából egyértelműen látszik, hogy energiáit szinte teljes egészében a védekezésre fordította, amit jól mutat és egyben dicsér is a tíz védekezési hozzájárulása. A Villarrealnak 15 lövési kísérlete volt, ebből nyolc a tizenhatoson kívülről érkezett, ami számomra azt bizonyítja, hogy a védők nem nagyon hagytak levegőt a támadóknak. Rüdiger határozottsága kulcsfontosságú volt ezen a meccsen, különösen akkor, amikor tíz emberre fogyatkozott a Madrid. A sárga lapja a bevethető belső védők korlátozott száma miatt nem fest túl jól, de én itt ülök egy fűtött szobában, a gép előtt, így könnyű dumálnom arról, hogy hidegvérűnek kellett volna maradnia a pályán…

Ibrahima Konaté (OP: 6,5)

Ha dicsértem Rüdigert, akkor méltatlan lenne Konatéval nem ugyanezt tennem, mert az érdem közös. Stabil pontja volt a védelem tengelyének, passztérképe pedig egyértelműen támadóbb felfogású játékra utal. Rüdigernek például rengeteg oldalirányú passza volt, amelyeket a statisztika sikeresnek mutat, de ezek kockázati értéke jóval alacsonyabb. A fejjátékával ezen a mérkőzésen sem volt baj, viszont a labdakihozatal továbbra sem az erőssége. A sárga lapja elgondolkodtató, mert a felvételek alapján semmilyen kontakt nem volt érzékelhető a támadóval. Ha jól emlékszem, az Atlético elleni meccsen Miguel Ángel Ortiz Ariast kihívták a VAR-monitorhoz – elméletileg egy téves ítélet miatt –, és Bellingham esetében visszavonta a sárga lapot. Egy ilyen látványos műesés szerintem már önmagában is megérne egy sárgát, de most érdekes módon semmi sem történt.

Álvaro Carreras (OP: 5,5)

Valószínűleg, amikor a távoli jövőben, térdén ringatva az unokáját, a régmúlt nagy csatáiról mesél majd, ezt a meccset ki fogja hagyni. Pedig milyen szép lett volna, ha a hetedik Mbappé belövi a gyönyörű visszapasszát! Az biztosan más alaphangot adott volna a teljesítményének. Ezenkívül is volt több sikeres felfutása támadásban, de védekezésben nem sikerült lezárnia a Real bal oldalát. Több pontatlan labdája is volt, amelyekkel veszélyt teremtett a saját kapunk előtt. Ezt Mourinho sem nézte jó szemmel, ezért a szünetben lecserélte a válogatott szünetben erősen foglalkoztatott Cucurellára.

Aurélien Tchouaméni (OP: 7,0)

Mondhatnánk, hogy kevés látványos elem volt a játékában, de akadtak olyan, utolsó emberként bemutatott szerelései, amelyekkel jókora bajt előzött meg. Fizikai erejét kihasználva igyekezett rendet tartani a védelem előtt, rövid passzokkal operált és kerülte a felesleges kockázatot. A 37. percben sárga lapot kapott, ami nyilvánvalóan nagyobb óvatosságra kényszerítette a mérkőzés hátralévő részében. A piszkos munkát továbbra is nyugodtan rá lehet bízni, mert azt nagy hatékonysággal végzi el.

Fede Valverde (OP: 7,3)

A leghatékonyabban működő fogaskerekek egyike, amely, ha nem is elöl, de valahol hátul, a motortérben megbízhatóan szolgálja a Real Madrid gépezetét. Két pozícióban is játszott a meccsen: kezdetben a középpályán igyekezett hatékony kapcsolatot teremteni a hátsó alakzat és a támadók között, majd a védelem jobb oldalára került. A meccs alatt sokat sopánkodtam azon, hogy teljesen kiszámítható a játékunk, nincsenek váratlan akciók, villanásszerű megmozdulások, amelyek veszélyt teremtenének. Ez alól számomra Fede jelentette az üdítő kivételt, aki gyors megindulásaival és remekül beszúrt labdáival gólveszélyes helyzetbe tudta hozni csapattársait. Három kulcspassza volt, a győztes gólt ő készítette elő és az utolsó pillanatig robotolt. Számomra példaértékű volt, hogy amikor emberhátrányba került a csapat, ő akkor is felvállalta az offenzív játékot. Úgy tűnt, ő nem labdatartással, hanem egy újabb góllal akarta átvészelni ezt a helyzetet.

Arda Güler (OP: 6,8)

Játéka ismét a jobbak közé tartozott, de úgy gondolom, hogy ennél még több is van benne. Szokásához híven sokat húzódott befelé a jobb szélről, de a rá jellemző váratlan, védelmet megbontó kulcspasszok ezen a meccsen elmaradtak. Passzpontossága megnyugtatóan jó volt: az összes passzát, valamint a saját és az ellenfél térfelén végrehajtott átadásait tekintve egyaránt 90%-os pontosságot ért el. Progresszív passzainak száma tizenhat volt, ami kiemelkedő teljesítmény, ezen az estén ebben a mutatóban ő bizonyult a mezőny legjobbjának. Vini beállása után inkább mélységből igyekezett szervezni a támadásokat, de a teljesítménye fokozatosan halványulni kezdett, így a lecserélése indokoltnak nevezhető.

Jude Bellingham (OP: 7,0)

A 19. percben kapott sárga lapja kellően korán érkezett ahhoz, hogy sokáig veszélyben érezzük a pályán maradását, de végül szerencsére nem lett belőle piros. Az ő játékában alapból van egy jó adag agresszivitás, ami rengeteg fizikai kontaktussal párosul, így az aggodalmunk egyáltalán nem volt alaptalan. Ismét rengeteget dolgozott, de a passzpontossága elmaradt a tőle elvárt szinttől. A földön vívott párharcokban ugyanakkor 11-ből hat alkalommal bizonyult jobbnak, a levegőben viszont mindhárom párharcát elveszítette. Nyilván sokat emelt volna a teljesítményének megítélésén, ha a Vinivel összehozott gólt megadják, mert amit ő beletett abba az akcióba, az hibátlan volt. A támadásokban látványos, nagy dolgokat várunk tőle, de a kiállítás után ő is elsősorban a védekezésre összpontosított, így a játéka ezen az estén kevésbé volt szemkápráztató.

Kylian Mbappé (OP: 5,0)

Mbappé teljesítményéből elsősorban a kihagyott helyzetek maradnak meg bennünk erről a mérkőzésről. Nem szeretném elvtelenül felmenteni a srácot, de tudjuk, hogy a válogatott szünetben megsérült, ami nyilván az edzésmunkáját is hátráltatta. Ettől függetlenül azért legalább egy helyzetet berúghatott volna. Három lövése volt, ebből kettő találta el a kaput és ott volt ugye az a kapufája is. Mozgásával többször utat nyitott a társaknak, jó néhány összjátékból is kivette a részét, de tőle elsősorban gólokat és gólpasszokat várunk, ezek pedig ezen a meccsen elmaradtak. Kapott egy sárgát ő is időhúzásért, de ha ez kellett a három pont megmentéséhez, akkor legyen.

Vini Jr. (OP: 3,0)

Szeretném leszögezni, hogy teljesen nyugodtan, körülbelül 70-es pulzusszámmal és 120/80-as vérnyomással írom le a véleményemet Viniről, tehát semmi indulat nincs bennem. Ugyanakkor kevés klasszikus görög drámában találkozhatunk olyan fordulattal, amilyet Vini Jr. produkált ezen a mérkőzésen. Ha van bennem rossz érzés a történtek miatt, akkor inkább a csapattársait és Mourinhót sajnálom. Szóval ez a csapat mindent megtesz azért, hogy Vinit formába rángassa, de ez a furfangos brazil mindig egy lépéssel előttük jár és ha már látszik némi fény az alagút végén, akkor izomból szétrúgja a pislákoló villanykörtét. Pedig a beállása érezhető hatással volt a játékra és bár kezdetben csak szögletek kiharcolásáig jutott – amit illő módon meg is ünnepeltetett a derék madridi szurkolókkal –, végül egy szépségdíjas, ám érvénytelen gólt szerzett. A kiállítása teljesen jogos volt, hiszen itt nem egy eltévedt mozdulatról, hanem egy dühös revansról volt szó, amit igazából nem sokan vettek észre. Emiatt én azért gratulálok a VAR-szobában ülőknek, mert azt hiszem, ezt a rendszert éppen az ilyen szabálytalanságok kiszűrésére hozták létre. Vini Juniornak meg most lesz ideje arra, hogy elgondolkodjon, mivel szeretné innen kivakarni magát.

Marc Cucurella (OP: 6,3)

Azt adta hozzá a játékhoz, amit Carrerasnak nem sikerült. Egyetlen félidő alatt hat védekezési hozzájárulása volt, öt labdát szerzett, és hét földön vívott párharcából hatot megnyert. Vini becserélésével még inkább szükségessé vált egy stabil bal oldali védő jelenléte, a kiállításával pedig Cucurella jelentősége szavakkal szinte kifejezhetetlen mértékben megnőtt.

Eduardo Camavinga (OP: 6,0)

Beállításának célja egyértelmű volt: stabilizálni a középpályát, lezárni a passzsávokat, ütközni, ha kell és megtartani a labdát. Erre Camavinga volt a legalkalmasabb a bevethető harcosok közül, és bár nem volt olyan megmozdulása, amely beleégett volna az agyunkba, a küldetését maradéktalanul teljesítette.

Denzel Dumfries

Dumfries a 86. percben váltotta a gólszerző Diomandét. Beállításának elsődleges célja a jobb oldal fizikai megerősítése és a védekezés stabilizálása volt. A kevés játékperc miatt teljesítményének értékelése nem indokolt.

José Mourinho (OP: 5,0)

Mourinho – szerintem – azzal, hogy Vinit a cserepadra, Diomandét pedig a kezdőbe rakta, egyértelmű jelét adta annak, hogy ebben a Real Madridban az edző veri a tamtamot, nem pedig néhány elkényeztetett játékos. A Carreras–Cucurella csere indokolt volt és eredményt is hozott, ahogy végül az is jót tett a csapat játékának, hogy Valverde kihúzódott a jobb szélre, Trent helyére. Kérdésként merülhet fel, hogy Bernardo Silva miért nem került pályára, de én a Tchouaméni–Valverde–Bernardo Silva hármast nem igazán tudom egyszerre elképzelni a középpályán, Fedét pedig normál esetben luxus lenne jobbhátvédként játszatni, ha ott van Trent és Dumfries. Szóval nehéz döntés, de valakinek ki kell maradnia, Mourinho pedig most így döntött. A többi csere valószínűleg már csak az eredmény megőrzését szolgálta és ezt a feladatot sikerült is teljesíteni. Hogy Mourinho mennyire komolyan veszi Vini lelkének befoltozását, azt jól mutatta a gól utáni gesztusa, ami összességében még groteszkebbé teszi az egész történetet. Köszönjük meg ezt ismét Vini Júniornak.