A Real látványos támadásokkal és négy góllal hozta a kötelezőt a Sevilla ellen, de a hajrában arról is gondoskodott, hogy egy pillanatra se felejtsük el: madridistának lenni ritkán jelent zavartalan nyugalmat.
Real Madrid (OP: 7,9)
A sok vér, veríték és kínkeserves szenvedés után ez a mérkőzés már több elemében is kezdett hasonlítani arra a játékra, amit labdarúgásnak nevezünk. 65%-os labdabirtoklás, stabil labdakihozatalok, látványos támadások, gyönyörű gólok. Az elmúlt mérkőzéseken akadtak olyan játékosok, akik érdemben szinte semmit sem tudtak hozzátenni a csapat teljesítményéhez. Az ő mellőzésükkel, illetve a helyükre bekerülő játékosok hatékony, magas színvonalú futballjával végre sikerült előrelépnie a Real Madridnak. Hirtelen nem is tudom felidézni, mikor játszott utoljára olyan mérkőzést a csapat, amelyen mindkét szélen és középen is egymást érték a veszélyes támadásaink. Végre nem egyetlen játékos egyéni villanásaitól függött minden, hanem több irányból, változatos megoldásokkal tudtunk veszélyt teremteni. És ez még akkor is igaz, ha Endrick ezúttal jóval halványabb teljesítményt nyújtott, mint Mbappé vagy Diomande. Persze azért ne higgyük, hogy egyik napról a másikra minden problémánk megoldódott. Továbbra is látszik, hogy a csapat képtelen kilencven percen keresztül fenntartani a koncentrációját. Erre tökéletes példa a Sevilla szépítő gólja: Mbappé életében talán először úgy döntött, hogy védekezni is megpróbál, aminek rögtön labdavesztés lett a vége, az ellenfél pedig köszönte szépen, és megszerezte a becsületgólját. Mindezek ellenére ez a mérkőzés végre adott némi okot az optimizmusra. Nem pusztán az eredmény miatt, hanem azért, mert hosszú idő után ismét felfedezhettük a Real Madrid játékában a tudatosságot, a lendületet és azt a támadópotenciált, amelynek ennél a klubnál természetesnek kellene lennie.
Sevilla FC (OP: 5,2)
Több mint egy hónapja nem sikerült győztesen elhagyniuk a pályát és azért sejthető volt, hogy ez a rossz sorozat nem feltétlenül a Real Madrid ellen fog megszakadni, különösen annak fényében, hogy a madridiak ebben az idényben valamennyi hazai mérkőzésüket megnyerték a Bernabéuban. A Real Madrid gyors, lendületes támadásai több alkalommal is megbontották a Sevilla védelmi szerkezetét és az andalúzok már az első félidőben kétgólos hátrányba kerültek. Ennek ellenére a második játékrészre sem feltartott kézzel érkeztek és becsületükre legyen mondva, nem mondtak le arról, hogy visszakapaszkodjanak a mérkőzésbe. Manu Bueno a 80. percben szépített, amivel rövid időre felcsillantotta egy szorosabb hajrá lehetőségét. A Sevilla azonban még igazán bele sem élhette magát a felzárkózás gondolatába, amikor két perccel később Diomande ismét betalált és végleg szertefoszlatta a vendégek reményeit.
MECCSEMBERE – Yan Diomande (OP: 8,8)
Elefántcsontparton több mint 60 nyelvet beszélnek. A „Diomandé” név eredetét gyakran a gyémánt szóval hozzák összefüggésbe, bár ez nem tekinthető bizonyított, szó szerinti jelentésének. Mi viszont egyre inkább úgy érezzük, hogy ez a fiú egy háromdimenziós, tetraéderes atomrács, (gyémánt). Gól, gólpassz, 10 kilométer feletti futóteljesítmény, 89%-os passzpontosság, 22 sprint és három védekező hozzájárulás. Ráadásul időnként úgy tűnt, akkor forgatja meg a védőjét, amikor éppen kedve tartja. Amiben viszont mindenképpen fejlődnie kell, az a kapu előtti utolsó passzok és beadások minősége. Ezeknél ugyanis meglehetősen ritkán találta meg a jó megoldást: egészen pontosan hat beadása is pontatlan volt, ami még egy ilyen kimagasló teljesítmény mellett is némi fejcsóválásra ad okot. De hát gyerek még, bőven van ideje csiszolni a játékán. Ha pedig nem az elődje útjára lép, akkor egészen fantasztikus karrier állhat előtte. A gyémánt már úgy tűnik a kezünkben van, csak szépre kell csiszolni.
Thibaut Courtois (OP: 8,0)
Emlékeztek még, milyen volt Courtois hosszú passzainak pontossága a Roma ellen? Nos, néhány nappal ezelőtt ez a mutató mindössze 18% volt, ezen a mérkőzésen viszont már 60%! Persze az sem mellékes, hogy ezúttal nem kellett állandóan előreívelgetnie a labdát, mert végre akadtak játékosok, akik megjátszhatóvá tették magukat, visszaléptek a labdáért, és valódi passzlehetőséget kínáltak neki. Ennek köszönhetően a labdakihozatalaink is sokkal gördülékenyebbek voltak, ami a labdabirtoklásunkon is érezhetően meglátszott. A clean sheet ugyan ezúttal sem jött össze, pedig Courtois igazán megérdemelte volna. Négy védés számszakilag nem tűnik különösebben soknak, de azért ne felejtsük el, hogy egy-egy kapura lövés között olykor meglehetősen hosszú idő telt el. Egy kapusnak ilyenkor sem könnyű végig megőriznie a koncentrációját, Courtois azonban rendre a helyén volt, amikor szükség volt rá. Ahogy azt már megszokhattuk tőle.
Fede Valverde (OP: 7,4)
Nem tudni, mekkora lelki törést okozott Valverdének, hogy ismét a védelem jobb oldalán találta magát, de a játékán egyáltalán nem látszott, hogy különösebben kényelmetlenül érezné magát ezen a poszton. Sőt, lassan kijelenthetjük, hogy jelenleg ő a Real Madrid legjobb jobbhátvédje, ami azért sok mindent elmond a keret összeállításáról is. A 90%-os passzpontossága ezen a poszton elvárható precizitást mutat, emellett hét védekező hozzájárulást is feljegyezhettünk nála. Megbízhatóan látta el a feladatait és a játékából ezúttal sem hiányzott az a dinamizmus és munkabírás, amely miatt annyira szeretjük. Lehet, hogy ez rossz hír számára, de attól tartok, egy darabig még ezen a poszton fogjuk látni. Mert amíg a két valódi jobbhátvédünk nem tudja meggyőzni Mourinhót arról, hogy érdemes őket játszatni, addig Valverde marad a legbiztosabb megoldás. Az pedig már egy másik kérdés, hogy mennyire szerencsés egy ilyen képességű középpályást tartósan a védelembe száműzni.
Ibrahima Konaté (OP: 6,8)
Drámai dolgok vele kapcsolatban nem történtek és ez egy középső védő esetében nyugalommal tölti el a szívünket. A labdabiztonsága átlag feletti volt: 68 átadásából 64 célba ért, ami 94%. Saját térfélen 52/54 (96%), az ellenfél térfelén 12/14 (86%) volt a mérlege. Szokásához híven egyszerű passzokkal dolgozott, alacsony kockázati szinten. Védekezésben többnyire megoldotta a feladatait: három szerelési kísérletéből kettő sikerült és öt tisztázása volt. A földön hét párharcból négyet nyert meg (57%), az egyetlen fejpárbaját is sikeresen megvívta. Egy színes mérkőzésen ő képviselte a szürke árnyalatot, de talán ezt sem bánjuk.
Dean Huijsen (OP: 7,3)
Tuti elfogult vagyok vele szemben, de szerintem a labdakihozatal szempontjából rendkívül fontos a jelenléte. Amikor megláttam a kezdőben, meg is nyugodtam egy kicsit. Ezt pedig elég durva számokkal is alá tudom támasztani: 94 passzából 91 célba ért (97%). Ha valaki megnézi a passztérképét, az általa bejátszott terület szinte sötétzöld a passzokat jelölő rengeteg nyíltól. Robin Hood egész életében nem lőtt ki annyi nyilat, amennyi azon az ábrán van… Saját térfelén mind az 57 átadása sikerült, az ellenfél térfelén pedig 37-ből 34 (92%). Hat hosszú indításából négy volt pontos. Volt 106 labdaérintése és 34 labdavitele, a négy progresszív labdavezetésével pedig összesen 110,5 métert tett meg, vagyis labdacipeléssel is segítette az előrejutást. Szerintem hagyjuk is a számokat. Jó kis meccset hozott le a mi Deanunk.
Marc Cucurella (OP: 6,9)
Chidera Ejuke. Ennek a nigériai fiúnak a nevét alaposan megjegyzi Cucurella, mert többször is beültette a hintába. Ezzel együtt Diomandéval közösen élettel töltötték meg a Real bal oldalát. Voltak hasznos védekező megmozdulásai is: nyolc labdaszerzést, három tisztázást és egy közbeavatkozást rögzítettek nála, emellett háromszor szabálytalankodott. Nem ez lesz pályafutása legemlékezetesebb mérkőzése, de szerencsére nagy hibával sem terhelte azt.
Aurélien Tchouaméni (OP: 6,6)
Szokásához híven biztos pont volt a labdajáratásban és egy gólpasszal a támadások lezárásában is szerepet vállalt. 69 átadásából 64 célba ért (93%)., saját térfelén 35-ből 34 (97%), az ellenfél térfelén 34-ből 30 (88%) volt pontos. Közel ugyanannyi passzt vállalt a két térfélen, így a labdajáratásban nem korlátozódott a hátsó területekre. 11,2 kilométert tett meg, hét sprinttel és 30,1 km/h-s csúcssebességgel – a futómennyiségére tehát nem lehetett panasz. A múltkori pocsék, lélekromboló meccse után itt már voltak biztató jelek, reméljük, a következő két mérkőzésen tovább javul a formája.
Arda Güler (OP: 8,3)
Senkit nem kínoznék azzal, hogy visszaolvassa, mit írtam az elmúlt hónapokban, években Gülerről, mennyire szeretem a játékát és mekkora tehetségnek tartom. Ezen a meccsen is a csapat egyik motorja volt, egészen addig, amíg ki nem fogyott a tankból a benzin. De. Olyan ugyanis nincs, hogy a 23. percben szájba könyöklöm az ellenfelemet, vagy úgy tűnik, mintha szájba könyököltem volna. Kívánt rész aláhúzandó. Az volt a szerencséje, hogy a visszajátszás körülbelül olyan minőségű volt, mintha egy régi nyomógombos telefonnal készítették volna, így a játékvezetők végül nem akartak állást foglalni az ügyben. Nekem úgy tűnt, mintha a könyökével megtámasztotta volna Peque Fernández szája szélét, de akár így történt, akár nem, ez hatalmas felelőtlenség volt. Egy ilyen mozdulatnak egyszerűen nincs helye a futballpályán, különösen nem a mérkőzés 23. percében. Ha kihívják a játékvezetőt a monitorhoz, ő pedig visszatérve az arcába tolja a piros lapot, akkor azért olyan nagyon nem kellett volna csodálkoznunk. Amúgy jól játszott.
Jude Bellingham (OP: 7,4)
Nekem ez egy tipikus Jude Bellingham-meccs volt. Csúszott-mászott, küzdött és adott egy remek gólpasszt is. A feladata elsősorban a középpálya és a támadók közötti kapcsolat fenntartása volt, ezt pedig tökéletesen ellátta. Voltak veretes megindulásai is: huszonkét labdaviteléből négy volt progresszív, ezekkel összesen 79,3 métert tett meg, a leghosszabb pedig 32 méteres volt. A cselei kevésbé működtek: négy próbálkozásából csak egy sikerült, hatvan labdaérintése mellett pedig kilencszer veszítette el a labdát. Ezen az estén a kapu előtt kevésbé volt látványos a jelenléte, de így is meghatározó szerepet játszott a mérkőzésen. Hosszú még az idény: a lecserélése indokolt és egyben bölcs döntés volt.
Endrick (OP: 6,9)
Nagyot fordult ezzel a fiúval a világ: a múlt hétig egyetlen percet sem játszott, ezen a mérkőzésen pedig már a kezdőben találta magát. A hozzáállásával nem is volt gond, de ritkán jutott el hozzá a labda: mindössze 34 labdaérintés szerepel a statisztikájában. A támadásokba is ritkábban tudott bekapcsolódni, de lecserélésekor a madridi publikum így is tapssal jutalmazta, ami biztosan jólesett neki. Meg is érdemelte.
Kylian Mbappé (OP: 8,3)
Legyen nyolcas az osztályzat, bár a Sevilla szépítő gólja miatt nagyon felhúztam magam. Érdemes elgondolkodni azon, hogy egy meccs minden pillanatát komolyan kell venni, mert egy eladott labdából pillanatok alatt nagy baj lehet. Az xG-je 1,79 volt, ezt a két góljával túl is teljesítette, ráadásul a büntetőt is ő harcolta ki. A tizenegyest aztán panenkás emeléssel juttatta a hálóba: ha bemegy, elolvadunk tőle, de ha a kapus számít rá, nagy beégés lehet a vége. Ezen az estén önbizalomtól duzzadó, lendületes játékot láthattunk tőle. Isten tartsa meg ezt a jó szokását!
Cserejátékosok
Brahim Díaz (OP: 5,8)
Egy lendületben lévő csapatba állt be, amely aztán kapott egy gólt, így újra fel kellett pörögnie. Brahim eközben sem pozitív, sem negatív irányban nem sokat tett hozzá a játékhoz, de legalább pályára került, ami az ő esetében nem kis szó.
Bernardo Silva (OP: 6,5)
Semmi extra, különösen támadásban. Biztos labdakihozatal, aktív visszamozgás, de nekem ez egy kicsit kevés. Pillanatnyilag nem látom reális esélyét annak, hogy bármilyen szerepkörben kezdő legyen, ezért a néhány percért pedig kár volt leigazolni. De itt is igaz a megállapítás: hosszú még az idény.
Eduardo Camavinga (OP: 6,3)
Camavinga a 78. percben váltotta Gülert. A francia játékos elsődleges feladata a területek lezárása és a labdabirtoklás segítése volt. Fizikálisan most is érezhető volt a jelenléte, de látványos megmozdulás ezen az estén nem adatott meg neki.
Carlos Espí (OP: 6,2)
Ma nem folytatódott a csoda, de a kevés játékperc miatt erre nem is volt sok esélye.
Éder Militão (OP: 6,4)
Hat hónap után végre újra itt volt közöttünk, a pályán és ennek most örüljünk tiszta szívből! Remélhetőleg a sors megkíméli egy újabb olyan súlyos sérüléstől, amilyenből az elmúlt három évben négyszer is kijutott neki. Mert ha még egyszer hasonló megpróbáltatáson kellene keresztülmennie, az könnyen a pályafutása végét jelenthetné ezen a szinten.
José Mourinho (OP: 7,7)
A kezdőcsapat összeállítása ezen a mérkőzésen nemcsak biztatónak tűnt, hanem a gyakorlatban is jól működött. Güler a 4–2–3–1-es felállásban kifejezetten hasznosan mozgott, rendszeresen visszalépett a labdáért, jól mozgatta a csapatot, gólt is szerzett, ráadásul az utcai harcok terén is kellő jártasságról tett tanúbizonyságot. Diomande szinte megállíthatatlan volt a bal oldalon, sőt még védekezett is, amit ezen a szélen mostanában nem igazán szokhattunk meg. Valverde jobbhátvédként való szerepeltetése ugyanakkor valahol annak a beismerése, hogy ideje lenne már egy hozzáértő sportigazgatót alkalmazni. Az elmúlt két évben két topkategóriás jobbhátvédet is vásárolt a klub, akik egyelőre leginkább instabilitást és passzivitást visznek a játékba. Ez pedig nagyon nincs rendben, különösen annak fényében, hogy ez a két játékos összességében rengeteg pénzébe kerül a Real Madridnak. Nehezen magyarázható, hogy két ilyen igazolás után még mindig egy középpályással kell megoldani a jobbhátvéd posztját, miközben Valverde képességeire a pálya közepén is égető szükség lenne. A mérkőzés késői szakaszában végrehajtott cserék már elsősorban nem a támadójáték felpörgetését, hanem az egyensúly megtartását, az előny megőrzését és a szerkezeti stabilitás fenntartását szolgálták.
