A Valencia CF vezetőedzője sajtótájékoztatón értékelte a Real Madrid elleni találkozót.
Folytatni kell a munkát
“Nem mondanám, hogy nagyszerű mérkőzést játszottunk, mégis kikaptunk. Ez nem lenne igaz. A Real Madrid jobb volt nálunk, és megérdemelten győzött. Nem tehetünk mást, mint hogy folytatjuk a munkát. Az eredményeknek előbb-utóbb meg kell érkezniük. Jó úton haladtunk, fejlődtünk, bár labdával és labda nélkül is voltak hiányosságaink a csapatrészek működésében. Az első gólig, húsz percig tartottuk magunkat. Akkor azonban a csapat érzelmileg nehéz helyzetbe került. A második gól pedig, ahogyan kaptuk… Kétgólos hátrányban mentünk a szünetre, ami óriási teher volt számunkra. A Real Madrid ellen kétgólos hátrányból rendkívül nehéz visszajönni. Ezután már csak arra törekedtünk, hogy valamennyire kozmetikázzuk az eredményt, és ne váljon teljesen egyoldalúvá a mérkőzés. Tíz emberrel pedig már valóban rendkívül nehéz dolgunk volt.”
A döntő hiba
“A második gólt megelőző labdakihozatalnál elkövetett hiba nagyon sokba került. A Real Madrid olyan csapat, amely nem bocsátja meg a hibákat. A mérkőzés előtt azt mondtam, hogy tökéletesen kell játszanunk. Ma nem sikerült. Szerencsétlen megmozdulás volt a részünkről. Utána, tíz emberrel és ekkora szabad területekkel, teljesen kiszolgáltatottá váltunk az ellenféllel szemben. Nagyon súlyos vereség volt. Megpróbáltuk megtenni, amit tudtunk, de a játék bizonyos eseményei megfosztottak minket attól, hogy versenyben maradjunk. A második gólhoz hasonló jelenetek pedig minden kétséget kizáróan elkerülhetők.”
A játékvezetői döntések
“Nagyon egyszerű lenne most a játékvezetőről beszélnem, és ezzel jó pontokat szereznem a szurkolóknál. Nem fogom ezt tenni. De szeretném nyilvánosan is elmondani azt, amit a játékvezetőnek is mondtam. Ha az első gólnál szabálytalanságot ítélt, akkor piros lapot kellett volna adnia. Annak piros lapnak kell lennie. Ennyit mondtam neki négyszemközt: ha befújtad a szabálytalanságot, akkor piros lap jár érte. Csak nézett rám, de nem válaszolt. Ennyit tudok mondani a játékvezetésről.”
Súlyos vereség
“A Real Madrid elleni mérkőzés után nehéz pozitív mérleget vonni. Ezek rendkívül intenzív találkozók, amelyeken nagyon jól kell teljesítened. Ma ez nem sikerült. Az előző négy mérkőzésen jól alakultak a dolgaink, és ma is kiegyenlített volt a játék az első gólig. Egyenrangú ellenfélként futballoztunk. A második gól azonban végzetesnek bizonyult. Rendkívül nehéz volt feldolgozni. A játékosaim ugyanakkor a végéig megőrizték érzelmi egyensúlyukat és a megfelelő hozzáállást. Ezért szeretnék gratulálni nekik. Legalább a hozzáállásuk alapján soha nem adták fel a mérkőzést. Szomorú este ez, mert a Real Madrid elleni játék mindig különleges motivációt jelent. Szerettük volna tovább fenntartani azt az időszakot, amikor még versenyben voltunk, de nem sikerült. Mindkét gól elkerülhető lett volna, és teljesen felborította a mérkőzésre kidolgozott tervünket.”
A döntéshozatalról
“Emberek vagyunk. Legutóbb Stole és Javi Guerra közös játéka egy passzt és egy gólt eredményezett, most viszont ugyanebből az ellenfél gyors támadása és gólja született. A hiba hozzátartozik a játékhoz, és ahhoz is, ha valaki döntéseket hoz. Ha otthon maradsz, vagy a kispadon ülsz, biztosan nem hibázol. Nekünk, edzőknek meglehetősen korlátozottak a lehetőségeink a mérkőzések közben. Kiabálhatunk az oldalvonal mellől, van öt cserénk és tizenöt percünk a félidőben. Az igazi munka a hétköznapokon zajlik. De ha abban a pillanatban az a játékos, akinek folyamatosan hangsúlyoztad a labdakihozatal fontosságát…”
“Ha megfigyeltétek, ez volt az első olyan mérkőzésünk, amelyen hosszú labdákkal próbálkoztunk. Nem akartunk hátulról építkezni, éppen azért, mert nem éreztük magunkat biztonságban a labdával. Ennél a jelenetnél mégis röviden próbáltuk kihozni, hogy megbontsuk az ellenfelet, ők pedig nagyon jól reagáltak. Ez a Real Madrid. Az ilyen csapatok ellen tökéletes mérkőzést kell játszanod.”
A félidei dulakodás
“Fogalmam sincs, mi történt. Én mentem be elsőként az öltözőbe. Vesztésre álltunk, rendkívül dühös voltam, és azonnal be akartam menni, hogy megvárjam a játékosokat, megnyugodjak, és elemezzem a történteket. Az elemzőnk ilyenkor felvételeket mutat arról, mit csináltunk jól és mit rosszul. Semmit nem vettem észre az egészből. Csak most, az öltözőben értesültem róla. Azt mondták, volt valamilyen összetűzés. A felvételeken is látható, hogy egyenesen az öltözőbe mentem. A szünetben senki nem szólt nekem semmiről. Most mondták, hogy kérdezni fognak a félidei dulakodásról, én pedig azt sem tudtam, miről beszélnek.”
Búcsú a Mestallától
“A Valencia legutóbb 2023-ban győzte le a Real Madridot, Diego López góljával. A Mestalla természetesen méltóbb búcsút érdemelne. De a körülmények adottak. Három hazai mérkőzésen ültem eddig a kispadon, és egyiket sem sikerült megnyernünk. Ez bánt és aggaszt. De ilyen a futball. Nagyon szerettünk volna egy győzelemmel tisztelegni a stadion előtt. Ráadásul ez egy igazán emlékezetes és örömteli siker lehetett volna. Nem sikerült. Az ellenfél jobb volt nálunk. Nem tehetek mást, mint hogy elismerem a teljesítményüket, és megyünk tovább. A történet folytatódik.”
“A klub történelme alapján nem érdemeljük meg, hogy ott álljunk a tabellán, ahol most vagyunk. A teljesítményünk alapján viszont igen. Nem tudtuk megfordítani a helyzetet. De ez a munkán múlik. Nem fogok most kiállni, és azt mondani, hogy majd fejlődünk, és várunk tizennégy új igazolásra. Dolgozni kell. Dolgozni, dolgozni és fejlődni. Egy kicsit bátrabban kell futballoznunk. A mérkőzésnek voltak olyan szakaszai a második félidőben, már 0-2-nél, amikor nem játszottunk rosszul. Lehet, hogy addigra úgy érezték, minden elveszett, ezért felszabadultak, és elkezdtek futballozni. Ezt az üzenetet próbáltam átadni a félidőben is. Megpróbáltunk a lehetőségeinkhez mérten változtatni, de nem működött. Egyértelmű, hogy otthon és idegenben egyaránt fejlődnünk kell.”
A szurkolók érzéseiről
“Nem használok közösségi médiát. Sokat sétálok a feleségemmel a városban, és azt tapasztalom, hogy az emberek nagyon lelkesek. Bíznak bennem, én pedig bízom a lelátóban, a szurkolókban. Valahányszor ellenfélként érkeztem ide, azt tapasztaltam, hogy a Valencia közönsége rendkívül szenvedélyesen támogatja a csapatát. Elérte, hogy vendégként nagyon nehéz legyen itt játszani. Szeretném ezt visszahozni. Tényleg nagyon szeretném. Úgy gondolom, a szurkolók várakozó állásponton vannak, mert hiányoznak az eredmények. De én látom a fejlődés első jeleit. A játékosok jól edzenek. Csak még nem kaptuk meg érte a jutalmunkat.”
“Két hazai vereség nagyon fáj. Az első azért, ahogyan történt, a mai pedig azért, mert bár a Real Madrid előbb-utóbb képes lehetett volna legyőzni minket, a két kapott gól lelkileg rendkívül nehéz helyzetbe hozott bennünket. Ha valaki kilövi a labdát a felső sarokba, az más. De itt két elkerülhető jelenetről beszélünk. Nyilvánosan semmiképpen sem akarom szemrehányásokkal illetni a játékosaimat. A játékvezetőről pedig már elmondtam, amit neki is mondtam. Nem kereshetek kifogásokat. Tartozunk a szurkolóknak. Kieső helyen állunk, és tovább kell dolgoznunk. Be kell fognunk a szánkat, nem szabad mentegetnünk a hibáinkat, a gyengeségeinket vagy a hiányosságainkat, hanem előre kell tekintenünk. Ez az én feladatom. A szurkolók látják, hogy a játékosok igyekeznek. De nem látnak jelentős javulást, különösen az eredményekben nem. A Real Madrid pedig olyan csapat, amely nem bocsátja meg a hibákat.”
Hugo Duro
“Ha becseréltem volna, most azt kérdeznéd, miért nem az akadémiáról felkerült fiatalnak adtam lehetőséget. De értem a kérdést. Hugo Duróval semmi probléma nincs. Sadiq visszatért, Aimar pedig jól edzett. Egyszerűen úgy ítéltem meg, hogy erre a mérkőzésre bármelyikük megfelelő választás lehet. Hugo Duróval egyáltalán nincs semmi gond.”
A fejlődés első jelei
“Amikor azt mondom, látom a fejlődés első jeleit, azért mondom, mert olyan dolgokat tapasztalok, amelyeket az érkezésemkor még nem láttam. De szakmai etikai okokból nem szeretnék ezekről részletesebben beszélni, mert a megjegyzéseimet az előző szakmai stáb munkájával hoznák összefüggésbe. Ezt pedig nem akarom. Ezért beszélek általánosságban a fejlődés jeleiről. Amióta megérkeztem, a csapat már az első mérkőzéstől kezdve mutatott jó dolgokat. Persze eredmények nélkül nehéz megvédeni ezt az álláspontot. Minden jogod megvan azt mondani, hogy a dolgok nem működnek, és a csapat visszafelé halad. Én viszont úgy gondolom, hogy fejlődünk.”
“A mai mérkőzés különösen nehéz volt. A Real Madrid még a legjobb formánkban is rendkívül nehéz ellenfél lenne. Ennyi. Lapozunk, és folytatjuk a munkát. Még hat mérkőzés van hátra az első kör végéig, és nagyon kevés pontunk van. Tovább kell küzdenünk a pontokért. Az lenne az ideális, ha mindezt jó játékkal tudnánk elérni.”
A sárga lapja
“Nem tudom pontosan, hogy a szabályzat valóban így rendelkezik-e. De ha így mutatsz a játékvezetőnek (mutatta a VAR-visszanézést jelző mozdulatot), az sárga lap. Én pedig így mutattam (ezúttal egy labdára utaló mozdulatot tett), és ezért is sárgát kaptam. Mostantól tehát ez is sárga lapot ér.”
Kapcsolata Mourinhóval
“A fiam hosszú éveken keresztül együtt tanult José lányával Madridban. Nemrég Londonban részt vett a lánya esküvőjén is. Josét nagyon sok idény óta ismerem, és a barátomnak tekintem. A világ egyik legjobb edzője, az abszolút elit tagja. Mindig hálás vagyok azért a kedvességért és figyelmességért, amellyel hozzám és a fiamhoz viszonyult.”
Optimizmus
“Nem marad más számomra, mint hogy optimista legyek. Ebben a helyzetben rendkívül nehéz bármit is mondani az embereknek, mert nagyon csalódottak és megbántottak. Nem tehetek mást, mint hogy befogom a számat, dolgozom, és győzelmekkel szerzek nekik örömet. Nem jó játékkal és egy újabb vereséggel. Az embereknek győzelemre van szükségük, különösen hazai pályán. Eddig nem tudtam örömet szerezni nekik. Szomorúan mennek haza. Az én kötelességem, hogy visszaadjam nekik az örömöt.”
