Ugye milyen nehéz egy edző élete?
Amikor aláírod a szerződésedet, tudatában vagy annak, hogy ez része a csomagnak. Edzőként dolgozni Ukrajnában egy plusz érzelmi töltetet ad, hiszen nincs más, aki ugyanazt átélné, amit én.
Hogy érzi magát a csapat?
A játékosok fáradtak a hosszú út miatt. Délben indultunk, s mivel Ukrajnában légtérzár van érvényben, 4 órát zötykölődtünk a buszon, hogy a legközelebbi, lengyelországi repülőtérre érjünk. Összesen közel 9 órát utaztunk, hogy végül eljussunk Madridba.
Egy általad jól ismert helyen hajthatod álomra a fejed és irányíthatod a csapatot.
A sors olykor képes csodás történeteket összehozni. Ott, ahol 1991-ben bemutatkozhattam a Figureas ellen, holnap a Sahtar edzőjeként mérkőzhetek meg a Real Madriddal. Hihetetlen. Aludni is abban az edzőközpontban fogok, ahol öt évet töltöttem.
Hogyan kerültél a Real Madridhoz?
Még tizennyolc esztendős sem voltam, Jugoszláviát az akkori jogszabályok miatt 28 éves kora előtt egy sportoló sem hagyhatta el. Prosinečki és én az elsők között igazoltunk el, csak ő egy hónappal hamarabb írt alá. Megváltoztattuk a nevünket, szállodában bujkáltunk. Egy mérkőzést még álnéven játszottam, aztán a MARCA egyik újságírója leleplezett.
Ukrajnában hol élsz? 2014 óta ugyanis nem játszhattok a donyecki stadionban.
Abszolút nomád életmódot folytatok. Nincs lakásom, házam, egy meghitt otthonom, ahol kikapcsolódhatnék. Szállodákban, repülőkön, autóbuszokban élem az életem, városról városra költözöm. De gyakorlatilag így van ezzel mindenki, nincs saját lakásuk, s jelenleg talán ez a legnehezebb körülmény a futballban. Ilyen állapotok közepette felkészülni a bajnokikra, a Bajnokok Ligájára, a taktikára érzelmileg is megterhelő. Egyszer csak megszólalnak a légvédelmi szirénák, te pedig azt sem tudod, hogy most majd történik-e veled valami.
Mióta szólnak a szirénák?
Naponta többször is felharsannak, sokszor hajnali háromkor, négykor, amikor épp a gyermekeiddel vagy pizsamában és talán a legálmosabb is. Eleinte mindenki a pincékbe ment, mostanra azonban alkalmazkodtak a helyzethez. Elképesztő az egész, ahogy az emberek elfogadják e szélsőséges körülményeket is. Hallod a szirénákat, de már csak arra gondolsz, hogy ma úgysem történik semmi.
Igor Jovicevic, entrenador del @FCShakhtar, y @AlvaroBenitoV hablan sobre su amistad, en @ellarguero
"Te sentías solo en el centro médico recuperándote de la lesión. Nuestra amistad con Igor tomó fuerza entonces" pic.twitter.com/BVoV5SfHa5
— El Larguero (@ellarguero) October 4, 2022
A Bernabéuban lejátszott mérkőzés után hova vezet az utad?
Másnap visszatérünk Varsóba, ugyanis a Real Madrid elleni visszavágót ott játsszuk majd. A bajnokikat Lvivben, a lengyel határhoz közel eső városban rendezik. Busszal kimegyünk a legközelebbi repülőtérre, onnan Varsóba, ami kb. 45 percre van.
A játékosoknak megerőltető a játékra koncentrálni?
Igyekszem előnyt kovácsolni a helyzetből, vagy legalább annyit elérni, hogy ne blokkolják le őket a jelenlegi körülmények. Minden, amit az ukrán fegyveres erők tesznek, morálisan feltölti a srácokat, hiszen sokuknak családtagja is harcol. Borzasztó, amin keresztül kell menniük. Február 14-én néhányan elveszítették kijevi otthonukat, most Lvivben élnek és gyakorlatilag nincs semmijük.
Mit mondtak a játékosok, amikor Putyin Oroszországa annektálta Ukrajna egy részét?
Talán az egyetlen edző vagyok, aki tényleg azt mondhatja, hogy a politika a sport fölött áll. Ezekről a dolgokról beszélnünk kell, hiszen a sporton túl ezek a srácok családos emberek, rokonaik élnek azokon a területeken és persze a Donbasz Arénába is szeretnének visszatérni. Az ukrán társadalom egyértelmű változást idézett elő a harcoló alakulatok mentalitásában: nem adják fel, mennek előre, és jómagam úgy vélem, hogy mindezek segítenek a játékosoknak abban, hogy szembe tudjanak nézni a jelenlegi extrém helyzettel is. A győzelemért harcolnak.
Figyelemmel követed a híreket?
Sportolók, mégis elsősorban emberek vagyunk. Jelen helyzetben a kettő nem különíthető el egymástól.
Nyerhettek a Bernabéuban?
Természetesen van időnk felkészülni a mérkőzésre. A világ legjobb csapata ellen lépünk pályára, büszkék vagyunk arra, hogy ezen a szinten játszhatunk, hiszen nem véletlenül jutottunk el idáig. A Sahtar a Bajnokok Ligája elmúlt 14 kiírásából 13-ban jelen volt. Most egy új projekttel, egy új generációval és 15 brazil játékos nélkül kell helytállnunk. Az utolsó bajnoki meccsen 20 év után először fordult elő olyan, hogy a pályára lépő összes játékos ukrán volt. 1-6-ra nyertünk és ez büszkeséggel tölt el. A bajnokságot vezetjük, a Bajnokok Ligájában döntetlent értünk el a Celtic ellen, illetve legyőztük a Lipcsét.
Kellett már kihagynod játékost mentális problémák miatt?
Soha egy kezdőcsapatot sem kellett ilyen ok miatt átvariálnom. Mind erősek komoly tartással, támogatást kapnak a családjaiktól és lelki erőt merítenek a harcoló alakulatok erőfeszítéseiből, amelyek lehetővé teszik számukra, hogy Ukrajna területén játszhassanak. Ez tiszteletreméltó dolog. Az ukrán ellenállóknak köszönhető, hogy azt csinálhatjuk, amit a legjobban szeretünk. Mi a focival szeretnénk kifejezni a hálánkat, s segíteni nekik egy rövid időre elfelejteni a borzalmakat. Még egy játékosom sem állt elő azzal, hogy szeretne harcolni, azonban az elmúlt hónapok eseményei a polgári felelősség és segítségnyújtás komoly terhét helyezte a vállukra.
Gondoltál-e valaha arra, hogy elhagyd Ukrajnát?
Közel húsz éve kötődöm ehhez az országhoz. Ez idő alatt sok barátra tettem szert, kicsit ukrán nemzetiségűnek is érzem magam. A részemmé vált az ukrán kultúra, beszélem a nyelvet, itt otthon érzem magam. Épp ezért erkölcsi kötelességemnek is érzem, hogy maradjak. Ismertem a rám váró munkakörülményeket, senki nem kényszerített, hogy aláírjam a szerződést. Az invázió meglepetésként ért, az előszezon kezdetén voltunk. Emlékszem, másnap bombatámadásra ébredtünk. Ez az igazi terror és fogalmad sincs, mit tehetnél.
