Mit gondolsz a vereségről, amiről elmondható egyébként, hogy egész hízelgő a csapatra nézve? Volt reális esélyetek a pontszerzésre?
Nos, ezen a mérkőzésen mindenből jutott egy kicsi. Az elején egyáltalán nem találtuk a fogást, később valamivel jobb lett a helyzet. Rengeteg szabad területet hagytunk egy olyan ellenfélnek, amelyről köztudomású, hogy nagyon jó a támadások befejezésében. Megmutatkozott a tapasztalat hiánya. Ráadásul a világ legjobb csapata ellen játszottunk, nyilván erről sem feledkezhetünk meg. Azt hiszem, minél több ilyen és ehhez hasonló párharcban lesz részünk, az megmutatkozik majd a játékunkon is. Voltak pillanatokat, amikor nemhogy velük egy szinten, de még jobban is teljesítettünk. A játékosok közül néhányan úgy futballoztak, hogy az ellenfél nem tudta őket semlegesíteni. Büszke vagyok a srácokra és pozitív élményekkel távozom. Úgy gondolom, hogy a Real Madrid megérdemelten nyert, olykor azonban átengedték nekünk az irányítást. Mudryknak volt néhány lehetősége, a végeredmény akár döntetlen is lehetett volna. Sajnos a meghatározó pillanatokban jelentkező izgalom megakadályozott bennünket abban, hogy elérjük a kívánt célt. Akárhogy is, a világ legjobbja ellen játszhattunk, és amilyen teljesítményt sikerült ma letennünk az asztalra, az mások ellen eredményt hozhat.
Azt mondtad, hogy a Real Madrid a világ legjobb csapata. Hogy tetszett a mai teljesítményük?
Tisztában vagyunk a képességeikkel. Már a mérkőzés előtt is elmondtam, hogy nekik nem kell mindig a legjobb formájukat hozni ahhoz, hogy megnyerjenek egy párharcot. Hihetetlen az a minőség, amit képviselnek. Teljes kontrollt gyakorolnak. Váltogathatjuk a széleket, variálhatjuk a felállást, a Real Madrid egyszer csak megindul és betalál. Nekünk nem mindig sikerül a teljes játékpaletta kiaknázása, hiszen ehhez túl kevés a tapasztalatunk. Ellenben ők a legnagyobb nyugalommal és türelemmel alakítanak ki helyzeteket, mert pontosan tudják, mi ennek a módja. Csak ismételni tudom önmagam: minél több ilyen meccsen lépünk pályára, annál nagyobb tapasztalatunk lesz, s annál nyugodtabban reagálunk a különböző szituációkra.
A Lipcse legyőzte a Celtic-et. Hogyan tekintesz a következő, sorsdöntő meccsekre?
Természetesen minden meccs fontos. A ma este történteket mentális szempontok mentén elemezzük, hogy a jövőben ne kövessünk el apró, szükségtelen hibákat. A varsói mérkőzésre sok ukrán érkezik majd, akik támogatni fognak bennünket. Úgy gondolom, hogy a következő meccs a Real Madrid ellen egy kicsit könnyebb lesz köszönhetően a lelátón helyet foglalók támogatásának. Nyilván nem sétagaloppra számítok. Nehéz felkészülni egy ilyen mérkőzésre, különösen akkor, ha állandóan úton vagy. De meg kell felelnünk az elvárásoknak, mindenki győzelmet vár tőlünk. Amit biztosan megígérhetek, hogy harcolni fogunk. Koncentráltak és motiváltak leszünk. Úgy vélem, amint vége a bemelegítésnek, az egyik legjobb meccsünket fogjuk játszani. Képesek vagyunk a jó játékra, meg tudjuk lepni őket, ahogy a Lipcsét is megleptük. Persze ma megérdemelten nyert a Madrid, de a mi játékunkban is voltak pozitív pillanatok, ezekre kell koncentrálnunk.
Kattints ide és nézd meg a kínálatot!
A Santiago Bernabéu közönsége a lefújást követően megtapsolta a Sahtar játékosait. Mit gondolsz erről?
A madridi közönség mindig tisztelettudó volt, de a szurkolók azt is tudják, hogyan kell ítélkezni egy-egy játékos felett. Ebben nincs változás, magam is megtapasztaltam. Te talán jobban tudod nálam, hogy az első évükben ezek a játékosok nem voltak mind annyira jók, mint jelenleg. Ez mindig egy folyamat, a jó játék és a hibákból való tanulás eredménye. Vinícius nem mindig játszott így, most pedig a világ egyik legjobb labdarúgója. A saját fiaimnak csak annyit mondhatok, hogy büszkék lehetnek arra a kitartó küzdelemre, amit ma este a Madrid ellen mutattak. Veszítettünk? Igen. De köszönjük Carlo Ancelotti csapatának a játékot. Nincsenek rossz érzéseink a ma esti mérkőzés miatt. Elégedett vagyok a meccs alakulásával: eleinte volt némi idegesség, de Shvednek, Mudryknak is megvoltak a lehetőségei, illetve nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt sem, hogy az ellenfél jobb volt és megérdemelten nyert. Voltak jó pillanataink, pozitívak a benyomásaink a teljesítményünket illetően.
Mit mondtál a játékosaidnak, amikor a középpályán körbe álltatok? És milyen érzés volt visszatérni a Bernabéuba?
Csak azt mondhatom, hogy a srácok emelt fővel távozhatnak a futball eme szentélyéből. Büszkévé tettük az ukrán szurkolóinkat, akik láthatták, hogy az utolsó pillanatig küzdöttünk. Hálásak vagyunk minden honfitársunknak, róluk veszünk példát: ahogy ők harcolnak a szabadságért, úgy küzdünk mi a pályán. Hazafias kötelességünk, hogy mindent beleadjunk, és sose csüggedjünk. Egyszerű a képlet, ezen az úton kell tovább mennünk. Azt mondtam nekik ott a pálya közepén, hogy elégedettek lehetnek az elvégzett munkával, és hogy ez a teljesítmény győzelmet érhet más csapatok ellen. Elképzelhető, hogy a világ legjobbjai ellen többre van szükség, de kevésbé erős ellenfelekkel szemben elégséges lehet mindaz, amit ma csináltak. Ami a személyes élményeimet illeti, közel harminc esztendeje vagyok a labdarúgásban, mégis hihetetlen érzés a Bajnokok Ligájában egy ilyen stadionban irányítani ezt a csapatot. Itt kezdődött minden. Boldog vagyok, felfoghatatlan és felejthetetlen ez az egész.
Egykori guarani játékosként milyen emlékeid, benyomásaid vannak Brazíliáról?
1999-ben játszottam Brazíliában. Az edző akkor nem igazán számított rám, ezért kilenc hónapot töltöttem a brazil másodosztályban, ahol hihetetlenül jól éreztem magam. A szurkolók kivételesek voltak, akik pontosan tudták, hogyan kell művelni ezt a műfajt. Brazília legjobb csapatai ellen játszottunk, mint például a Paulista, a világ egyik legerősebb sorozatában, a Liga Cariocában. A Santoshoz hasonló klubok elleni mérkőzések a mai napig felejthetetlen élményt jelentenek.
