A 2006/2007-es szezon közepén, a téli átigazolási idõszakban érkezett hozzánk egy argentin suhanc, 13 millió euró fejében. Õszintén bevallom, nem értettem, hogy miért. Mi szükségünk nekünk erre a srácra, mikor van egy jó formában lévõ Van Nistelrooy a csapatban, a csapatkapitány Raúl, ráadásul az is szúrta a szemem, hogy az örök kedvencem, a brazil Ronaldo távozik, és érkezik helyette egy, a szurkolók számára ismeretlen srác. Az elsõ néhány meccse után a kép semmit sem változott bennem, továbbra is értetlenül álltam az érkezése láttán. Aztán valami megváltozott. Ez a fiatal „senki” szépen lassan megnyerte magának a Bernabéut, a soros edzõ bizalmát, ráadásul nagyon sok madridista szívét megmelengette.
Gonzalo Higuaínt talán azzal a legegyszerûbb jellemezni, hogy õ az, aki sosem adta fel, minden egyes meccsen harcolt azért a címerért, amit mi annyira szeretünk. Sosem választotta a könnyebb utat. Már a legelsõ szezonjában igyekezett élni azzal a kevés lehetõséggel, amit Fabio Capello biztosított neki. Az elsõ bajnokiját 2007. január 14-én játszotta a Zaragoza ellen. Jól alátámasztja fenti állításomat, hogy elsõ találatát már február 24-én megszerezte, ráadásul az Atlético Madrid ellen. Mondanom sem kell, a legelsõ találatod városi derbin szerezni, a Real Madridban nem rossz bemutatkozás.
A 2006/2007-es szezon legfontosabb momentumát Pipita számára viszont egyértelmûen az Espanyol ellen 4-3-ra megnyert bajnoki jelentette. Nem tudom, van-e olyan szurkoló, aki látta és ne emlékezne erre a mérkõzésre. Egy óriási fordítás, óriási küzdés egy kaotikus szezonban, mely nélkül talán a bajnoki cím is elúszhatott volna. A fõszereplõ pedig ki más lehetne, mint az ifjú Gonzalo. Nem szeretnék sokat beszélni errõl a gólról, azt mondom, inkább nézzük meg:
A találatot követõen Van Nistelrooy Higuaín mezét mutogatta a Bernabéu közönségének, jelezve, hogy ebbõl a srácból még lesz valaki. Nem tudom ti hogy vagytok vele, de mikor megnézem ezt a videót, mindig kiráz a hideg.
A 2007/2008-as szezonban, Bernd Schuster irányítása alatt leginkább csere volt, azonban a hajrában egyre többször számított rá a német kezdõként. Ebbõl az idénybõl egy momentumot szeretnék kiragadni. A legfontosabb találatát 2008. május 8-án szerezte, a Barcelona ellen megnyert 4-1-es bajnokin, amely arról is emlékezetes maradt, hogy a katalánok ekkor álltak sorfalat a már bajnok Real Madridnak. Pipita csereként lépett pályára a találkozón, majd 57 másodperc elteltével be is talált Víctor Valdés hálójába.
Ezután elérkezett a 2008/2009-es szezon, amikor Gonzalo már beküzdötte magát a kezdõcsapatba, hiszen õ helyettesítette a sokáig sérült Ruud van Nistelrooyt. Mind Bernd Schuster, mind pedig Juande Ramos bízott az argentinban, aki élt is a lehetõséggel. A szezont 22 bajnoki találattal és 11 gólpasszal fejezte be, minden sorozatot figyelembe véve 24 gólig jutott. Nem is olyan rossz teljesítmény ez egy 20 éves sráctól, ugye!? Legelsõ szezonjához hasonlóan ebben az idényben is sikerült emlékezetes gólt szereznie az utolsó utáni pillanatban, egy fordulatos, indulatokkal teli meccsen. A Real Madrid a Getafe ellen játszott bajnokit, mely igen nagy jelentõséggel bírt, hisz vereség esetén a csapat végleg lemondhatott volna a bajnoki címrõl. Igen, ám a csapatban játszott egy bizonyos Gonzalo Higuaín, aki újfent megmentette a csapatot a 93. percben szerzett góljával. Azt hiszem, ez volt az a találat, amivel végleg beírta magát a szívünkbe Pipita. Javaslom, nézzük meg ezt is, de vigyázat, hidegrázós!
A mindent elsöprõ szezonja után korszakváltás következett a Real Madridnál, hisz (régi) új elnök került kinevezésre, Florentino Pérez személyében, aki rögtön több nagy nevet is hozott magával a csapathoz: Cristiano Ronaldót, Kakát, Xabi Alonsót, Raúl Albiolt, valamint egy vetélytársat Higuaínnak, Karim Benzema személyében. Manuel Pellegrini vezetõedzõ a szezon kezdetén a francia támadót preferálta, azonban Pipita addig küzdött, míg ki nem szorította a kezdõcsapatból Karimot (tegyük hozzá, ezt segítette Benzema gyenge formája is). Elmondhatjuk, ez az argentin legsikeresebb szezonja habfehér mezben. Az idény végére 27 gólig jutott a bajnokságban, amivel Cristiano Ronaldót is megelõzte. Minden versenysorozatot figyelembe véve 29 találatot jegyzett.
A következõ három szezonban José Mourinho kezei alatt Benzemával felváltva kaptak szerepet. Ebben az idõszakban sem tétlenkedett, hiszen õ szerezte meg a Real Madrid 5200. bajnoki találat, valamint a csapat 700. gólját is a Bajnokok Ligájában. A 2010/2011-es szezon felét hátsérülés miatt volt kénytelen kihagyni, mûteni is kellett. Higuaín azonban 2011. április 23-án újra pályára léphetett a Valencia ellen, õ pedig ismét megmutatta, milyen akaraterõvel és tehetséggel áldották meg: fél év kihagyás után az elsõ meccsén rögtön mesterhármast szerez. Említésre méltó teljesítmény.
Mou irányítása alatt gyakran padozott, de mindig megmutatta, hogy képes gólokat lõni. Benzema egyedül abban a szezonban jegyzett több találatot, amikor az argentin fél évet kényszerült kihagyni sérülése miatt. Sok mindent lehet Higuaín számlájára írni (például, hogy fontos mérkõzéseken és a Bajnokok Ligájában nem brillírozik), de úgy távozik a Real Madridból, hogy 190 bajnokin 107 gólt és 39 gólpasszt jegyzett. Minden sorozatot figyelembe véve 264 meccsen 122 gólig jutott, mindezt úgy, hogy az itt töltött hat és fél szezon alatt nem mindig számított alapembernek.
Higuaín egy fiatal srácként érkezett, de a neve idõközben összeforrt a Real Madriddal, a világ legjobb klubjával, melynek õ lehetett az egyik kapitánya. Már tavaly nyáron is megpedzegették távozását, de a bajnoki ünneplésen a Bernabéu és a társak meggyõzték a maradásról. Megható pillanatok voltak. Sergio Ramos mondott köszönetet a szurkolóknak, majd Gonzalót szólította, és több mint 80 ezer emberrel közösen kezdték el skandálni a „Pipita maradj!” rigmust.
Ugyan az elõzõ idény végén még sikerült meggyõzni a folytatásról Pipitát, most közölte, távozni szeretne, ami be is következett. A Real Madridnál töltött idényeinek felidézése után azt javaslom, emlékezzünk mindig úgy erre a srácra, aki mindent megtett a csapatért, akár meghalni is kész lett volna, csak gyõzzön a Real Madrid. Mindid küzdött azért a mezért, amit viselt. Õ sosem adta fel. Felejtsük el a kihagyott helyzeteket, gondoljunk csak a szépre és a jóra. Ha a jövõbeli igazolások olyan odaadóak és akkora madridisták lesznek, mint Higuaín, akkor nagyon jól fogunk járni. Én minden madridista nevében köszönök mindent! Isten veled, Pipita!
