Aurélien Tchouaméni neve nem csupán a futballpályák környékén cseng egyre ismerősebben. A Real Madrid francia középpályása nem pusztán egy sportoló, kulturális és társadalmi gondolkodóként is egyre jelentősebb szereplővé válik. Ő az a játékos, aki nemcsak a pályán épít hidakat, hanem azon kívül is – kultúrák, generációk és értékek között. A Rolling Stone Africa újságírója készített vele izgalmas interjút.
Egy olyan világban, amelyben a labdarúgás országhatárokon átívelő sportág, és amelyben az identitás éppoly büszkén lobog, akár egy nemzeti zászló, Aurélien Tchouaméni nem pusztán a világ egyik legragyogóbb tehetsége. Ő az afrikai büszkeség, céltudatosság és lehetőségek élő szimbóluma. A franciaországi kezdetektől egészen a Santiago Bernabéu grandiózus színteréig az ő története nem csupán siker – az ő története a fegyelem, a kulturális büszkeség és egy rendíthetetlen vízió tanúságtétele.
Mindössze 25 éves korára megvetette lábát mind a Real Madridban, mind a francia válogatottban, elegáns és határozott játéka a szurkolókat, de még az álmodozó fiatalokat is lenyűgözi. Ám igazi különlegesége nemcsak a pályán nyújtott teljesítménye, hanem az az alázat, ahogy ápolja kameruni gyökereit, támogatja az afro-tervezőket, beszél az örökségről, és ahogy minden tettével kultúrákat, kontinenseket köt össze.
A legmagasabb szinten játszol klubban és válogatottban egyaránt. Mind közül melyik pillanatot érezted eddig a legmeghatározóbbnak?
Nehéz lenne egy momentumot kiragadni. Hatalmas áldásnak érzem mindazt, amit elértem. Ha mégis ki kellene emelnem bármit, úgy a Real Madridnál eltöltött első napom lenne az. Számomra ez a világ legnagyobb klubja, és minden egyes pillanatát élvezem.
Mikor dőlt el, hogy profi futballista leszel?
Ezt szinte képtelenség pontosan meghatározni. Édesapám sportszerető ember volt, valaha focizott is, bár nem a legmagasabb szinten. A családunkban amúgy mindenki szereti a sportot. Azt hiszem, akkor alakult ki bennem az igazi vágy, amikor gyermekként a szomszéd barátokkal játszottam. Azoknak az élményeknek a hatására határoztam el, hogy mindent beleadok, hogy profi futballista legyek – és íme, most itt vagyok.
A Real Madridban játszol, amit a világ legnyagobb klubjaként jellemzel. Miben formáltak másként az ott eltöltött évek a monacói vagy bordeaux-i időszakodhoz képest?
Eltérő szintekről beszélünk. A Monaco és a Bordeaux segítettek abban, hogy azzá váljak, aki ma vagyok. De a Real Madrid egy egészen más világ: itt minden meccset meg kell nyerni, a szurkolói elvárások magasabbak, az érdeklődés hatalmas, ahogy a nyomás is. A Real Madrid egy valóra vált álom.
Középpályásként gyakran vagy a csapat agya. Hogyan készülsz mentálisan a nagy meccsekre, főként a válogatott megmérettetésekre?
Minden mérkőzés más. A párharcok előtt mentáltrénerrel készülök, mert tudom, hogy mind érzelmileg, mind fejben rendkívül megterhelő egy-egy meccs. Igyekszem megőrizni a fókuszt és kiváló teljesítményt nyújtani.
Kik voltak a gyerekkori példaképek?
Természetesen édesapám nagy hatással volt rám [nevet], de mellette Samuel Eto’o, Didier Drogba, Paul Pogba, N’Golo Kanté, Makélélé is mind mércéül szolgáltak.
Milyen érzés olyanokkal játszani, akikre egykoron felnéztél?
Hihetetlen. Az első nap a válogatottban Pogbával, Griezmann-nal, Giroud-val. Mindannyiuktól rengeteget tanultam, mára pedig a barátaimnak mondhatom őket. Ez fantasztikus érzés.
Clairefontaine (a francia válogatott edzőközpontja – a szerk.) igen híres az eltérő öltözködési stílusokról. Téged mi inspirál?
Elsősorban az Instagram. Persze hatással van rám mások öltözködése is, de végül a saját elképzeléseim szerint ruházkodom. Van egy stílustanácsadóm, Naya Roz, akivel gyakran dolgozom együtt. De alapvetően természetesen jön az egész.
Viselhetnél Louis Vuittont vagy Zegnát, mégis lehetőséget adsz olyan fiatal afro-tervezőknek, mint Naya Roz. Miért fontos ez számodra?
Szeretnénk felemelni a közösségünk tagjait. Összetartunk, igyekszünk lehetőséghez juttatni másokat is, Naya pedig fantasztikus munkát végez.
Szóba hoztad az örökséget. Te milyen örökséget szeretnél magad után hagyni?
Ez egy jó kérdés. Tudod, egyszerűen csak egyedi akarok lenni. Úgy érzem, mindenkinek megvan a maga célja az életben. Jelenleg futballista vagyok, és élvezem életem minden egyes pillanatát. Végsősoron sikeres ember szeretnék lenni. A szüleim mindig azt mondták: bármit is csinálsz, a legjobbra kell törekedned, vagy legalábbis arra, hogy önmagad legjobb változata legyél. Legyek bárki – modell, újságíró, futballista – ezt fogom tenni.
Mindig nyíltan vállaltad kameruni gyökereidet. Milyen hatással van rád az afrikai örökséged?
Elsősorban az értékrendemet határozza meg. Illetve a zenét, amit hallgatok, az étel, amit megeszek. Két-három évente hazalátogatok, hogy együtt legyek a családdal. Többek között ez segít abban, hogy az maradjak, aki most vagyok. Szeretném támogatni a közösségemet, Kamerunban sok a tennivaló. Hiszek abban, hogy a közös erőfeszítésnek köszönhetően tovább fejlődhet a kontinens.
Mit jelent számodra az ‘otthon’?
Csak az számít, hogy a szeretteimmel, a családommal legyek. Otthon érzem magam a világban bárhol, ha velük, mellettük lehetek.
Egyre több sportoló formálja a globális kultúrát. Hogyan éled meg az identitásodat a mindennapokban?
Talán az öltözködésemben. Ahogy az interjúkban, vagy a barátaimmal beszélek az országomról. Büszke vagyok arra, hogy afrikai vagyok – ezt nem lehet elégszer ismételni.
Vannak gyerekkori hagyományok vagy értékek, amelyek tovább élnek benned?
Hogyne! A tisztelet, a fegyelem, a hit. Ezek jelentnek mindent a számomra. Szigorú, de támogató szüleim mindig ott vannak mellettem, irányt mutatnak. Ők a stabilitás, a hozzám legközelebb állókhoz tartoznak. Ez tart egyben.
Ezen lapszám (Rolling Stone Africa c. magazin – a szerk.) témája a hidak építése Afrika, a diaszpóra és a világ között. Te már valós hidat is építettél a „The Bridge” c. műsoroddal (Tchouaméni beszélgetős podcastja a Youtube-on – a szerk.). Hogyan született meg az ötlet?
Az ügynökömmel egy ideje mély, tartalmas beszélgetéseket folytattunk az élet dolgairól, egyszercsak eszünkbe ötlött: miért ne rögzítenénk ezeket? Bárcsak gyerekként lettek volna ilyen jellegű tartalmak. A “The Bridge” a kapcsolódásról, inspirációról és tanulságos történetekről szól.
Mi történhet a “The Bridge”-el ezután? Láthatjuk esetleg a Netflixen is?
Ki tudja? De az csodálatos lenne. Lépésről lépésre haladunk, élvezzük és építjük tovább. A cél mindig az, hogy kapcsolatot teremtsünk és hatást gyakoroljunk az emberekre.
Beszéljünk a zenéről. Mi szól most a lejátszódon?
Davido, ő az első, ő a kedvenc afrobeat előadóm, és személyesen is ismerem, szóval lehet, hogy elfogult vagyok. [nevet] De egyébként szeretem vegyíteni a sítlusokat: afrobeat, rap, egy kicsi mindenből, attól függően, milyen hangulatban vagyok.
Hallgatsz zenét a meccsek előtt?
Állandóan. A műfaj a hangulatomtól függ: néha lazításra, néha pörgésre van szükség. Afrobeat, francia rap, amerikai hip‑hop, bármi, ami beindít.
Hol képzeled el magad a karriered végén?
A csúcson. Mindig a csúcson. Remélem még a Real Madridban, a világ legjobb klubjában.
Hogyan emlékezzenek rád az emberek?
Mint aki újító volt, aki újat hozott és segített másokon. Nem csupán a futballban, hanem az élet bármely területén, akár a “The Bridge”-en keresztül, akár az alapítványom vagy csak az életvitelem által. Ez legyen az örökségem.
