A Real Madrid korábbi brazil védője, Danilo Luiz da Silva a Flamengo csapatával megnyerte a Copa Libertadorest – amit sokan Dél-Amerika Bajnokok Ligájának is neveznek –, így történelmet írt, ő lett az első kétszeres BL- és Libertadores-kupa-győztes játékos.
Út a Real Madridba
Danilo Luiz da Silva története klasszikus brazil futballmese: tehetség, kitartás és egy olyan eltökéltség jellemzi, amely sokszor erősebb volt a körülményeknél. A Minas Gerais állambeli Bicasban nőtt fel, egy mindössze néhány ezres kisvárosban, ahol a futball volt az egyetlen igazi nyelv, amelyet minden gyerek beszélt. Danilo már egészen kicsi korában kilógott a többiek közül: nemcsak gyors és technikás volt, hanem megvolt benne az a különös érettség is, amely ritkán látható gyerekeknél. Edzői szerint már tízévesen úgy mozgott a pályán, mint aki három lépéssel előrébb gondolkodik mindenkinél.
Gyerekként megjárta a Tupynambás és az América Mineiro akadémiáját is. Utóbbi csapatnál lett profi játékos 2009-ben, mindössze 18 évesen. Danilo a szezon végére húzóembere lett a Série C-s csapatnak, amellyel bajnokságot nyert és feljutott a Série B-be, azaz a másodosztályba. 2010-ben már egy osztállyal feljebb is remekelt, így felfigyelt rá Brazília egyik legnagyobb klubja, a Santos. A 2010-es szezon második felét már ott töltötte, ahol egyre többet játszott a védelem jobboldalán.
2011-ben Paulista állami bajnok lett a Santosszal, majd megnyerte Dél-Amerika legnagyobb trófeáját, a Libertadores-kupát is. A döntőben gólt is szerzett — kevés jobbhátvéd mondhatja el magáról, hogy egy finoman helyezett fejessel dönti el a Libertadores-trófeát.
Nem volt kérdés, hogy a kivételes tehetséget nem lehet sokáig a brazil bajnokságban tartani. 2011-ben, 20 évesen leigazolta a portugál FC Porto, ahol a portugál futball tökéletes „iskolának” bizonyult. Porto a fiatal dél-amerikai játékosok európai ugródeszkája — Danilo pedig remekül élt a lehetőséggel. Portugáliában tanulta meg a védők közötti finom időzítéseket, az európai ritmust, és azt is, hogyan kell egyszerre védekezni és szervezni.
Teljesítménye elég látványos volt ahhoz, hogy a világ is felfigyeljen rá. 2015-ben eljött a pillanat, amelyről minden brazil kisvárosban futballozó gyerek álmodik: a Real Madrid bejelentkezett érte. A világ legismertebb klubja nemcsak a gyorsaságáért, hanem a taktikai érettségéért, fegyelméért és sokoldalúságáért szerződtette. Danilo ezzel megérkezett a futball csúcsára — hosszú út vezetett Bicas pályáitól Madridig.
Danilo 24 évesen csatlakozott a Real Madridhoz, túl már 140 mérkőzésen az FC Portóban, ahol két bajnoki címet is nyert. Madridban azonban Dani Carvajal volt a posztriválisa, így rendkívül nehéz dolga volt. A 2015/16-os idényben Carvajal sokat bajlódott sérülésekkel, így Danilo előtt megnyílt az út.
Első szezonja nem volt mentes a hullámvölgyektől. A spanyol futball gyors, technikás ritmusához alkalmazkodni nem egyszerű, a Real Madrid pedig az a klub, ahol egyetlen hibát sem felejtenek el. Néhány eladott labdája és védelmi bizonytalansága hosszas viták témája lett a szurkolók és az újságok körében. Ami viszont kevésbé kapott figyelmet: a brazil védő rendkívüli profizmussal kezelte a kritikákat. Keményen edzett, nem panaszkodott, és minden alkalmat megragadott, hogy bizonyítson.
A LaLigában 24 mérkőzésen játszott, 2 gólt szerzett és 5 gólpasszt adott. A 2016-os, Atlético Madrid elleni BL-döntőben is pályára lépett a megsérült Carvajalt váltva.
Ebben az idényben Bajnokok Ligája-győzelmet ünnepelhetett a csapattal. A 2016/17-es szezonban egyre inkább kiegészítő ember lett, kevesebb lehetőséget kapott, és gyakran a védelem bal oldalán is szerepelt. Bár a Real Madrid 2016/17-ben megnyerte a LaLigát és a BL-t is, Danilo az idény végén távozott.
Az első játékos, aki két BL-t és két Libertadores-kupát is nyert
A Real Madrid elhagyása után a Manchester City játékosa lett, ahol Premier League-, FA-kupa- és Ligakupa-címeket is nyert.
2019-ben az olasz Juventushoz szerződött, ahol ikonikus alakká nőtte ki magát. Több mint 200 mérkőzésen lépett pályára a torinói klubban, ezek közel felét középhátvédként játszotta. A Juventussal Serie A-, Olasz Kupa- és Olasz Szuperkupa-győzelmeket is szerzett.
2025-ben csatlakozott a brazil Flamengo együtteséhez, amellyel már megnyerte a brazil Szuperkupát, majd a Libertadores-kupát is, a döntőben újfent győztes gólt szerezve.
Noha korábban 16 játékos nyert már pályafutása során BL-t és Libertadores-kupát is, Danilo az első a történelemben, aki legalább kétszer elhódította mindkét trófeát.
Libertadores-kupa-győztes lett
- 2011-ben a Santosszal,
- 2025-ben a Flamengóval.
Bajnokok Ligája-győztes pedig
- 2016-ban és 2017-ben a Real Madriddal.
Érdekesség, hogy Danilo pályafutása minden klubjával nyert trófeát.
A BL- és Libertadores-kupa-győztesek listája
- Juan Pablo Sorín (Argentína): 1996 BL (Juventus), 1996 Libertadores (River Plate)
- Dida (Brazília): 1997 Libertadores (Cruzeiro), 2003, 2007 BL (AC Milan)
- Roque Júnior (Brazília): 1999 Libertadores (Palmeiras), 2003 BL (AC Milan)
- Cafu (Brazília): 1992, 1993 Libertadores (São Paulo), 2007 BL (AC Milan)
- Carlos Tévez (Argentína): 2003 Libertadores (Boca Juniors), 2008 BL (Manchester United)
- Walter Samuel (Argentína): 2000 Libertadores (Boca Juniors), 2010 BL (Inter)
- Ronaldinho (Brazília): 2006 BL (FC Barcelona), 2013 Libertadores (Atlético Mineiro)
- Neymar (Brazília): 2011 Libertadores (Santos), 2015 BL (FC Barcelona)
- Danilo (Brazília): 2011 Libertadores (Santos), 2016, 2017 BL (Real Madrid), 2025 Libertadores (Flamengo)
- Rafinha (Brazília): 2013 BL (Bayern München), 2019 Libertadores (Flamengo)
- Ramires (Brazília): 2012 BL (Chelsea), 2020 Libertadores (Palmeiras)
- Willy Caballero (Argentína): 2003 Libertadores (Boca Juniors), 2021 BL (Chelsea)
- David Luiz (Brazília): 2012 BL (Chelsea), 2022 Libertadores (Flamengo)
- Julián Álvarez (Argentína): 2018 Libertadores (River Plate), 2023 BL (Manchester City)
- Marcelo (Brazília): 2014, 2016, 2017, 2018, 2022 BL (Real Madrid), 2023 Libertadores (Fluminense)
- Jorginho (Olaszország): 2021 BL (Chelsea), 2025 Libertadores (Flamengo)
