Ha nem lett volna egy méretes betli a játékban az első gól után, meg még egy negyedóra a második félidőben, akár azt is hihetnénk, hogy erődemonstráció volt. Nem volt az, ugyanakkor egy kellemetlen ellenfél ellen gyűjtöttük be a három pontot, összességében meggyőző teljesítménnyel.
Real Madrid (OP: 8,0)
Ahogy rossz elbúcsúztatni az óévet egy vereséggel, úgy egy esetleges ponthullajtás is pocsék hangulatot adott volna az újévnek. A Betis ellen ráadásul sosem mehet biztosra senki, és még az idei idegenbeli mérlegük is kifejezetten impozáns volt. Szóval volt egy kocsideréknyi érv amellett, hogy miért legyünk óvatosak, de az eredményt látva végül megnyugodhatunk. A Real Madrid rendszerint be szokta aludni a meccsek elejét, ezúttal azonban mintha a Real Betisnél láttuk volna ennek a jeleit. Vini parádézott, ekkor még volt kedve focizni. Gonzalo García fejese után a Madrid lendülete ugyan elfogyott, de ezzel a Betis nem igazán tudott mit kezdeni. A lagymatag játékot végül már a szakértő közönség is füttyel értékelte – tegyük hozzá, jogosan. A második félidő ismét focival és két góllal indult, aztán a Madrid megint visszavett. Az addig az akaratgyengeség minden jelét magán hordozó Betis ekkor elkezdett játszani. Találtak is egy gólt – meg két kapufát –, de utána a cserék felrázták a csapatot, amely végül magabiztosan tartotta itthon a három pontot.
Real Betis (OP: 5,6)
Nehéz elképzelni, mit is szerettek volna ettől a mérkőzéstől, de az első félidőben nem sok épkézláb dolgot sikerült a pályára tenniük. Érdekes módon három bekapott gól után kezdtek el focizni: szereztek egy gólt, lőttek két kapufát, és negyedóra alatt több helyzetet is kidolgoztak, aztán végképp úrrá lett rajtuk a beletörődés. Megváltás volt számukra a hármas sípszó. A gyenge játékuk alapos elemzést igényel Pellegrini mestertől.
A meccs embere – Gonzalo Garcia (OP: 9,7 )
Nincs nagy meglepetés, egy mesterhármassal valószínűleg ki lehet érdemelni a meccs embere címet. Azért zseniális a srác mai mutatványa, mert voltaképpen nem csinált semmi mást, mint rúgott három gólt. Na jó, volt egy remek visszafutása, ahol szerelt valahol a mi térfelünk közepén – a szakértő közönség tapssal jutalmazta – de sok egyebet nem lehet a neve mellé tenni. A gólok viszont parádésak voltak, a második és a harmadik az év legszebb góljai közötti válogatásban is helyet követel magának. Gonzalo Garcia a sokadik láthatatlan mérkőzése után lehozta élete meccsét, én azt gondolom, hogy ez nemcsak az ő érdeme, hanem azoké is, akik bíztak benne.
Thibaut Courtois (OP: 8,2)
Thibaut Courtois érdemi teljesítménye ezen a meccsen belesűríthető tizenöt kövér percbe, amely a 62. perctől a 77. percig tartott. A harmadik Real-gól után a Betis egy kis időre teljes apátiába esett, aztán jött egy kapufa, majd egy gól, és hirtelen elhitték, hogy akár pontot is lehet itt szerezni. Ebben az időszakban Courtois bravúrjaira volt szükség – összesen négy védést mutatott be –, vagy ha már ő is verve volt, akkor a labda ismét a kapufán csattant. Ami időben még ez elé kívánkozik: az első (!) percben ötször adták haza a védők a labdát Courtoisnak, amivel több szurkolót is a gutaütés szélére sodortak, mondván: mi van, ha becsúszik egy rossz passz…
Fede Valverde (OP: 7,8)
Jó látni, hogy olyan meghatározó játékosok, mint Fede, kezdenek formába lendülni, és azt a produkciót mutatják, amelyet megszoktunk tőlük. Mindez ráadásul úgy, hogy ismét nem azon a poszton játszott, ahol a legjobbat tudja nyújtani. Érdemeit méltatva: először is adott két gólpasszt, amivel rögtön megduplázta idei teljesítményét ebben a kategóriában. A gól még mindig hiányzik, de egyszer annak is eljön az ideje. Kontroll alatt tartotta a jobb oldalt, volt több nagy mentése, és igazi kapitányként viselte ma a Real Madrid mezét.
Antonio Rüdiger (OP: 6,8)
Nehéz róla veretes kijelentéseket tenni, mert semmilyen módon nem vette ki a részét a támadásokból. Nyilván nem is ez a feladata, de mivel a Betis az első félidőben gyakorlatilag semmit sem mutatott az előre játékban, így Rüdiger nevét sem kellett sűrűn felírnom a jegyzeteim közé. Volt néhány szép mentése, a labdái pontosak voltak, a végén pedig hat perc extra pihenőt kapott Xabi Alonsótól.
Raúl Asencio (OP: 7,4)
Mindenekelőtt hatalmas gratula az első La Liga-gólhoz! (Azt hiszem, valamikor már szerzett egy VAR-os gólt is, amit a tisztes megünneplés után el is vettek tőle.) Ennek ellenére én nem voltam ma hanyatt esve a játékától. Az érződött rajta, hogy teljes mértékben minimalizálni akarta a kockázatot, az esetleges labdavesztést, és inkább visszafelé passzolt, mint előre. Huijsen játéka ebből a szempontból sokkal színesebb: ő mélységi passzokkal, esetleges beindulásokkal próbálja segíteni a támadásokat. Most vagy ő nem kereste a párharcokat, vagy a Betis volt ennyire gyenge, de az egész meccsen mindössze egyetlen párharca volt – mondjuk azt el is vesztette. Látszott az is, hogy egy-egy hátra passznál odaszólt a társaknak, lépjenek vissza a labdáért, én viszont azt gondolom, ennél több kurázsi kell a játékába.
Álvaro Carreras (OP: 7,1)
Nekem személy szerint biztonságérzetett adott, hogy végre az eltiltása után ő játszott a bal oldalon, azzal együtt, hogy az első félidő nála is viszonylag csendesen zajlott le. Kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtott, önmagához képest kevés labdát adott el, lesz ez még jobb is.
Jude Bellingham (OP: 7,4)
Hozta az elmúlt meccsek magas színvonalát küzdésben és robotolásban, a gól viszont most benne maradt a játékában. Mondjuk olyan irgalmatlan nagy helyzete nem is volt – és akkor még óvatosan fogalmaztunk. Megint bevállalt egy csomó ütközést és párharcot, ezeket döntően meg is nyerte. Mindezek ellenére nem volt annyira látványos a játéka, benne is több van a mai produkciójánál.
Eduardo Camavinga (OP: 7,6)
Olyan buldózeres volt ez a mai meccs: küzdött, rombolt, ütközött, szerelt. Meg passzolt, nem alacsony hatásfokkal (97%). Olyan örökmozgó jelleggel volt a pályán, ami ebben hiányérzetet keltett, azok a lövések, vagy a lövési kísérletek. Kicsit körülményesnek tűnt, nem nagyon, de pont, hogy azért csak odaérjen egy védő és blokkoljon. Az mindenképpen jó hír, hogy egészséges, reméljük a sérülés szót kiradírozta a spanyol szótárából.
Aurélien Tchouameni (OP: 7,6)
Talán azért is volt kevesebb dolga a védelemnek, mert Tchouamenin rendre elakadtak a támadások. Persze pontosan ez a dolga és ezt ezen a meccsen is remekül teljesítette. Nagyjából minenkire a frász jött rá, amikor a sérülése miatt leállt a játék, én személy szerint nem vagyok benne biztos, hogy minden rendben van, ami a hétvége előtt abszolút rossz hír lenne.
Vini Jr. (OP: 6,2)
A mi Vinink parádésan játszott nagyjából addig, amíg Gonzalo Garcia be nem fejelte az első gólt. Aztán lekapcsolták nála a villanyt. Na de nézzük az első húsz percet. Nem tudták tartani: a bal oldalon azt csinált, amit akart, még akkor is be tudta cselezni magát, ha ketten léptek ki rá. Abban, hogy ekkor a Real folyamatos nyomás alatt tartotta a Betist, Vininek elévülhetetlen érdeme volt. Aztán a gól után visszakapcsolt – sajnos nem egyet, hanem legalább hármat. Annyit azért még kiharcolt, hogy kapott egy sárgát. Volt még egy ikonikus jelenet is: a Betis tizenhatosánál elvették tőle a labdát, ő pedig, mint a villám, felpattant, széttárt karral reklamálni kezdett, miközben az ellenfél ebből a helyzetből formás támadást épített fel. Szóval ötven perc betli után – ne sértődjön meg senki – teljesen érthető, hogy lehozza az edző. Szépen szaporodik a gól nélküli percek száma, így a piaci ázsiója is könnyen visszaeshet. Szóval ideje lenne végre focizni.
Rodrygo (OP: 8,4)
Úgy tűnik Rodrygo 2026-ra is átmentette a formáját, öröm volt látni mennyire élt a pályán. Két rögzített helyzetből, két gólpasszt is a neve mellé biggyeszthetünk, talán csak a balbekk poszton nem tűnt fel, benyargalta a pályát. Nem nagyon tudtak vele mit kezdeni – hacsak a klasszikus módon történő felrúgást nem vesszük ide – de belement 15 párharcba, amelyből kilencet meg is nyert. Pontosan passzolt, 90% felett teljesített ebben a kategóriában, a mai játéka alaposan hozzájárult a Real sikeréhez.
Cserejátékosok
Fran García (OP: 7,3)
Hat percet volt a pályán, semmi nem indokolja, hogy osztályozzuk, de mégis megteszem. A magyar nyelv csodás, és úgy működik, hogy a „de” szócska előtti rész valami oknál fogva mindig érvényét veszti. Fran García esetében először akkor tágult ki a pupillám, amikor a 92. percben elfutott a bal oldalon, és nem visszafelé adta a labdát, hanem befordult a kapu felé – lett is belőle egy remek szöglet. Nála ez teljesen atipikus viselkedés. Aztán lőtt egy remek gólt. Erre már szavam se volt, talán csak egy csendes „bravó” hagyhatta volna el a számat, ha egyáltalán szóhoz jutok..
Arda Güler (OP: 6,9)
17 percet volt a pályán, ez alatt 19 labdaérintése volt (Gonzalo Garciának az egész első félidőben volt 14), szóval nagyon akart a srác, 17 passza volt, ezek közül egyet sem hibázott el. És adott egy gólpasszt egy olyan gólhoz, amely lehet, hogy a szezon legszebb gólja lesz.
Franco Mastantuono (OP: 6,1)
Ő is nagyon akart bizonyítani, igen aktív volt, de valahogy az akciók végén mindig rossz megoldást választott, vagy egyszerűen blokkolták.
Dani Ceballos és Ferland Mendy nem kapott elég játékpercet, hogy teljesítményük értékelhető legyen.
Xabi Alonso (OP: 7,9)
Sikerült az ünnepek után jól felpörgetni a csapatot, még akkor is, ha a játék hullámzó volt, esetenként kifejezetten passzív, amit a madridi közönség nem igazán tolerál. A jobb oldali védekező pozíció helyzete lassan megoldódni látszik Carvajal felépülésével, így Valverde is előrébb húzódhat. A bekapott gól után gyorsan reagált, a cserék pedig élénkebbé tették a támadójátékot. Gonzalo García eddig nem sok mindent tett hozzá a bajnoki mérkőzéseken, de Mbappé sérülése után borítékolható volt, hogy ő lesz a kezdő. Xabi Alonso renoméját erősíti, hogy a srác élete meccsét játszotta, és még a sokak által – általam is – gyakran bírált Fran García is betalált. Vini lehozatala abszolút indokolt volt, még ha ezúttal sem tudta szó nélkül megállni a cseréjét a brazil. Én néhány játékosnál tartósan fennálló, érzékelhető formajavulást érzek… lehet, hogy kezd valami fény pislákolni az alagút végén?
(forrás: penamadrisdista.hu)
