A Real Madrid utánpótlásában megfordult Lorenzo Aguado (15 évet töltött el ott) és Javier Villar (2 évig volt a blancóknál), vagyis Loren és Javi közös interjút adott a MARCA munkatársának, ahol a téma természetesen az Albacete – Real Madrid Király-kupa-mérkőzés volt.
„Épp az öltözőben voltam, akkor érkeztem átöltözni, mert délután edzésünk volt” — idézi fel Lorenzo. „Hatalmas öröm volt, amikor megláttam, hogy pont a Madridot kaptuk.”
Javi bólint: „Nemcsak nekünk, akik ott voltunk, hanem az egész városnak és mindenkinek, aki támogat minket. Igazán különleges meccs lesz, mert tudjuk, hogy a Madrid a világ egyik legjobb csapata, ha nem a legjobb.”
A Madriddal kapcsolatos emlékek felidézése olyan, mintha egy fényképalbumot lapoznának végig: egyszerre nosztalgikus és érzelmes. Loren végigjárta az összes korosztályt, az előző idényben pedig bemutatkozhatott az első csapatban. Egy élet álma vált valóra. Bevallja, az első napjára a La Fábricában már nem nagyon emlékszik — „túl kicsi voltam” —, de az érzés megmaradt benne: „Végül is a világ legjobb klubjában vagy. Ott van rajtad a nyomás, mert akkor is nyerned kell, ha még gyerek vagy. Mindent megadtak nekem.”
Javit, aki az Elchétől közvetlenül a Juvenil A-hoz érkezett, meglepte, hogy ez az elvárás korosztálytól függetlenül jelen van: „Azt hittem, az alsóbb szinteken talán nem ennyire erős, de mindegy, melyik kategóriában vagy: ha egyszer kikapsz, azonnal érzed, hogy ez nem ismétlődhet meg, mindig nyerni kell.” Azt mondják, ez a mentalitás jobb játékosokká — és jobb emberekké — tette őket.
Emlékek az első csapatból
Az első csapattal kapcsolatos történetek természetesen törnek felszínre. Loren az előző idényben fél évet töltött velük, és letörölhetetlen mosollyal idézi fel azt az időszakot: „Lucas Vázquez rengeteget segített, nagyon megbíztam benne. Vallejo — aki most már a csapattársam — az első pillanattól fogva támogatott minket. Courtois, Camavinga… Mindenki nagyon közvetlen volt. Sok olyan játékos volt ott, mint Valverde, Fran García vagy Carvajal, akik maguk is átmentek ezen az úton, és pontosan értették, min megyünk keresztül.”
Javi szeme felcsillan, amikor Toni Kroos-ról beszél: „Mindig is ő volt a példaképem, és amikor felkerültem az első csapathoz, igyekeztem minden egyes mozdulatát figyelni. Amikor rájöttem, hogy tudja a nevemet, teljesen le voltam döbbenve.”
A buborékból való kilépés mindkettőjüknek kijózanító élmény volt. Loren ezt alázatra tanító leckeként élte meg: „Amikor ilyen sok időt töltesz ott, talán nem is vagy tudatában mindannak, amid van. Utána sokkal jobban értékeled a mindennapokat, mindent, amit a klubon belül csinálhatsz, az összes létesítményt.”
Javi, aki kisebb klubokból érkezett a blancók utánpótlásába, épp ellenkezőleg élte meg: „Amikor megérkeztem, mindent nagyon megbecsültem, minden napot kiélveztem. A kollégium egy ötcsillagos hotel volt, a pályák elképesztőek… Amikor eljöttem, talán nem ért akkora sokk, de azért az ember csak kilép a buborékból.”
Van egy mondás a madridisták körében, amivel mindketten azonnal egyetértenek: a Real Madridtól nem elmenni szoktak, hanem onnan elküldik az embert.
„Nagyon furcsa lenne, ha valaki önként akarna elmenni a Madridból” — mondja Loren. „Amíg a Madrid nem tesz ki, addig nem mész el onnan, mert végső soron ez a világ legjobb klubja.”
Barátok és ellenfelek egy estére
A belmontei kupameccs leginkább egy karácsonyi családi találkozóra fog hasonlítani. Olyan játékosok ellen lépnek pályára, mint Gonzalo vagy Raúl Asencio — csapattársak, akikkel alig néhány hónapja még együtt öltöztek Valdebebasban.
„Olyanok ellen játszunk majd, akiket személyesen ismerek. Most nagyon fontos szereplői az első csapatnak, és ez még különlegesebbé teszi az egészet.” Már beszélt Asencióval is — „nagyon várta az összecsapást” —, és nevetve mondják, hogy egy-egy szögletnél azért biztosan odaszúrnak majd. „Egy kis trash talk” — teszi hozzá nevetve.
Xabi Alonso menesztése meglepte őket, de ez nem téríti el őket a céljuktól: „Nekünk magunkra kell koncentrálnunk, és csak a saját meccsünkkel kell foglalkozni” — szögezi le Loren. Az edzőjük üzenete világos volt: „Tizenegy a tizenegy ellen. Ha úgy mész ki a pályára, hogy ők a világ legjobbjai, te pedig sokkal gyengébb vagy, akkor végül valóban annak is érzed magad.”
Az öltözői hozzáállás jól megfér az érzelmekkel. „Furcsa a Madrid ellen játszani, hiszen mindig velük voltunk… de persze álmodozunk” — ismeri el Aguado. „Azt gondoljuk, tudunk nekik gondot okozni, és meglepetést szerezni.”
A tippelés optimista: Javi 2–1-et mond, Loren pedig egy hasonló, 3–2-es eredményt, bár nem igazán szereti az eredményjóslást. Egy dologban azonban egy pillanatig sem bizonytalanok: ha gólt szereznek, nem ünnepelnek.
„Nyilván bocsánatot kérnék” — mondja Javi.
„Szó sem lehet róla, hogy ünnepeljek” — zárja le Loren egy mosollyal, amely 15 évnyi madridizmust rejt magában.
