Egytől egyig: Real Madrid – Rayo Vallecano (2– 1)

Real Madrid (OP: 4,5)

Azt hiszem, ezen a meccsen ismét elégettünk pár millió agysejtet – sajnos döntően bosszúság, értetlenkedés és nem kiérdemelt izgulás miatt. A helyi madridisták sem tanúsítottak bűnbocsánatot: megkapták a pfujolást a kedvencek, a mérkőzés elején és a szünetben is. Nem kezdtünk rosszul, de jött néhány eladott labda, amelyekből a Rayo kontrázni tudott, és ezek alaposan felkavarták a kedélyeket. Vini gólja talán túlságosan megnyugtatta a csapatot, a mérkőzés pedig lassan teljes unalomba fordult. Őszintén szólva a 40. perc környékén elbóbiskoltam – úgy tűnik, vízszintes helyzetben mostanában nem tanácsos Real Madrid-meccset nézni. Kaptunk megint egy elkerülhető gólt, Arbeloa behozta az összes támadóját, de igazából Vini volt az egyetlen játékos, aki folyamatosan nyomás alatt tudta tartani a védőket. Meg voltam győződve róla, hogy ez a bíró akkor sem fog büntetőt befújni, ha valakinek eltörik a lába, aztán a 100. percben mégis meggondolta magát. Azt is rögzíteni kell, hogy a büntetőkre egy-két játékosunk már üzemszerűen rájátszik – nem túl hitelesen. Győztünk, megint egy áthallásos bírói döntés után, és kapni fogjuk az ívet rendesen, efölött ne kételkedjen senki.

Rayo Vallecano (OP: 5,2) 

A Rayo Vallecano a kiesési zóna szélén táncol, így számukra felbecsülhetetlen értékű lett volna akár egyetlen pont is. Nyilván reálisan nem ezzel számoltak, ugyanakkor mentálisan alaposan feltúrbózhatta volna a csapatot. Ehelyett 2–1-re kaptak ki, egy a 100. percben megítélt büntetővel – nem erre a napra fognak önfeledt mosollyal visszaemlékezni. Kellő keménységgel álltak bele a mérkőzésbe: összesen 16 szabálytalanságot követtek el, két játékosuk piros lapot kapott, emellett még nyolc sárga lap került a nevük mellé. A győzelemre is volt esélyük, de Andrei Rațiu a sprintje végére elfáradt, Courtois pedig a helyén volt a meccs egyik legnagyobb helyzeténél a 65. percben.

A meccs embere – Vini Jr. (OP: 5,3 )

Olyan szempontból szerencséje volt, hogy a Rayo védőinek nagy része nagydarab, nehézkes játékos volt, így ma a szélen való elfutások, az egy az egy elleni játékok jól működtek. Tizenegyből hét párharcot meg is nyert. Ugyanakkor nem tagadta meg önmagát: a műesések, a reklamálás, valamint a kétes megítélésű büntetők eljátszása ezúttal sem maradt el. Be is sárgult, így lesz ideje koncentrálni a következő bevetésére, amely jó esetben tizenhárom nap múlva következik. De tegyük a szívünkre a kezünket: voltak kifejezetten jó megmozdulásai is, még ha a közönség továbbra sem fogadta vissza teljesen a szívébe. A gólja előtt három rayo-s játékos gyűrűjében lőtte el a labdát, és szinte minden érdemi támadásunkban szerepet vállalt. Akart játszani – és ez sikerült is neki.

Thibaut Courtois (OP: 7,4)

Többször is nehéz helyzetbe hozták, nem egyszer ő segítette ki a mezőnyjátékosokat. Három védése volt, a kapott gólról nem tehetett. Szerintem Courtois teljesítményben és normalitásban is a legmagasabb átlagot hozza idén: messze nem enged meg magának annyit, mint egy-két játékosunk, a teljesítménye pedig stabilnak mondható. Mondjuk gólt még nem fejelt a 94. percben.

Fede Valverde (OP: 5,7)

Már a múltkor is felhoztam a kérdést, hogy ha Carvajal egészséges, akkor miért Fede játszik a jobb oldali bekk pozíciójában. Három elfogadható magyarázat lehet erre. Az egyik, hogy Arbeloa jobban bízik Valverdében hátul, mint Carvajalban. A másik, hogy játszatni akarja Valverdét, de a középpályán nem talál neki helyet. A harmadik pedig a kettő együtt. Így ismét Valverdével kezdtünk a jobb oldalon, és ő is aktív volt: 87 érintése volt, tíz párharcból nyolcat megnyert. A kapott gólban ő is benne volt valamilyen szinten, neki is akadt idegesítő labdaeladása (de legalább visszafutott és visszaszerezte a labdát), ugyanakkor volt blokkolt kapura lövése és több szép keresztlabdája is.

Eduardo Camavinga (OP: 5,5)

Ismét a baloldali védő poszton találta magát – Carreras sehol, pedig bevethető volt –, és ott jól teljesített. 98 labdaérintésével a Real legaktívabb játékosa volt, pontosan passzolt, és kúszott-mászott a labdáért, ha kellett. A végén a fejese sokat segíthetett volna, de a kapufát éppen csak érintette, a góltól még messze volt. A feszült helyzetekben néha úgy tűnt, akár terapeutaként is bevethető lenne, legalábbis az ellenfél felbőszült játékosai esetében. Mindez azonban már 2–1-nél történt.

Raúl Asencio (OP: 5,0)

Jobb oldali belső védőként játszott, a sérülései miatt 45 percet kapott. Ez idő alatt nem volt rontott labdája, 30 labda érintése nem túl sok, nem túl kevés. Alapvetően jól teljesítette a feladatát, köszönet érte, hogy ilyen állapotban is játékra jelentkezett.

Néha kicsit akaratgyengének tűnik, de nekem továbbra is tetszik az aktivitása az előrejátékban. Volt egy blokkolt lövése és emlékezetes volt az is, amikor derékmagasságban, izomból hazarúgta Courtoisnak a labdát. Győzte szegény megszelídíteni. Nem volt pontatlan, nem játszották át, ennek ellenére a teljesítménye messze elmarad a szezon eleji elvárásoktól.

Jude Bellingham (OP: -)

Arda Güler (OP: 4,8)

Egykori játékvezetőként, a VAR világában kicsit csodálkozva vettem tudomásul, hogy az a könyökös, amit Arda kapott a 11. percben, semmilyen érdemi megtorlást nem vont maga után, pedig elég rendesen megült az állkapcsán. A játékában ugyanakkor sok pozitívumot lehetett felfedezni: szokásához híven aktívan kezdte a mérkőzést, majd – szintén szokás szerint – a második félidő közepére ismét jócskán beleszürkült a mezőnybe. Kérte a labdát, kereste a lehetőségeket, de nem egyszer saját kezébe vette az irányítást, és maga fejezte be az akciót.

Aurélien Tchouameni (OP: 4,2)

Nekem ma egyáltalán nem volt meggyőző a játéka. A Rayo gólját nehéz lenne elvitatni tőle: ahogy lemaradt az emberéről, azon a szituáción egyszerűen bealudt. Ami igazán kiverte a biztosítékot, hogy több olyan eladott labdája is volt, amelyekből az ellenfél le tudott fordulni, és csak az utolsó pillanatokban sikerült valakinek tisztáznia. Tchouaméni játékának eddig a megbízhatóság volt a védjegye – ettől ezen a mérkőzésen sajnos messze állt.

Franco Mastantuono (OP: 3,2)

Őszintén megmondva kezdek egy kicsit aggódni a srácért, mert gödörben van. Legalábbis az elmúlt két meccsen nem volt egyetlen igazán értékelhető megmozdulása sem. Súlytalan, ötlettelen – hadd ne mondjam, haszontalan – volt a játéka. Hatvan percet töltött a pályán, ezalatt harminc labdaérintése volt. Hogy ezek milyen minőségűek voltak, azt inkább ne részletezzük, de ez átlagosan kétpercenként egy érintést jelent. Vagyis nem róla szólt a mérkőzés. Támadásaink döntő többsége a bal oldalon futott, de legalább Vini próbált hozzátenni valamit a játékhoz, a jobb oldal csak akkor volt veszélyes, ha más játékosok (pl. Güler) itt próbálkozott.

Kylian Mbappé (OP: 4,9)

A 68. percben az az akció pazar volt! Ahogy Mbappé kiugrott, ahogy eltolta a kapus mellett, majd rálőtte a kapura – ez igazán gólt érdemelt volna. És ne feledjük: a 100. percben, 1–1-es állásnál büntetőt lőni nem kis lelki teher, ő pedig belőtte. Nagyjából ez a két momentum fedi le Mbappé 115 perces pályán töltött idejének pozitívumait. Számomra ma kifejezetten körülményesnek és fantáziátlannak tűnt a játéka. Olyan szempontból kiismerhető, hogy a világ minden kincséért nem passzol, így a védelemnek gyakorlatilag csak a lövések blokkolására kell koncentrálnia – ezt korábban is a szemére vetettem. Ez így, még a góllal együtt is kevés lesz.

Cserejátékosok

Dani Ceballos (OP: 6,0)

Róla a 45 fokban behajló bokája marad meg az emlékezetünkben. Amiben jó az hozta: sokat futott, a párharcait egy kivétellel megnyerte és nem szórta el a labdákat. Csoda, hogy a saját lábán hagyta el a pályát.  

Rodrygo (OP: 5,0)

13 percet volt a pályán, sok mindenre nem volt ideje, de érezhető volt az erős igyekezet. Kiállítottak róla egy ellenfelét, ami szintén olyan esemény volt, amelyről azért fognak még mesélni. Félreértés ne essék: szerintem teljesen jogos volt a második sárga.

Brahim Diaz (OP: 4,7)

Drámai dolgokat nem művelt, leszámítva két gólpasszt, amelyből a második egy 11-es kiharcolása volt. Nagy lehetőséget kapott Ballingham sérülése után, szerintem odabiggyeszthető, hogy nem herdálta ezt el.

Gonzalo Garcia (OP: 4,0)

Semmi emlékezetes, leszámítva azt, hogy a Rayo hatalmas helyzeténél a 65. percben Andrei Ratiuval ő futott vissza.

Alaba (OP: 4,5)

Akkor jött be hátulra, amikor már mindenki elől volt, így sok dolga nem akadt.

Álvaro Arbeloa (OP: 3,7)

Voltak itt azért érdekes dolgok. A legmeglepőbb a védelem felállítása volt, azzal együtt, hogy tudjuk rengeteg a sérült. Két középpályás a szélen, úgy, hogy két vérbeli – egészséges bekk – a padon, elgondolkodtató döntés. Asenció nem nagyon bír el egy meccset, Huijsen hol ilyen, hol olyan, könnyű dolga sincs a mesternek. Mastantuono erőltetése valószínűleg Rodrygo formájával/erőnlétével hozható összefüggésebe, a két szent tehén lecserélhetetlensége pedig úgy tűnik kezd kőbe vésődni. Nem érezni, hogy előrébb lennénk, de azt sem, hogy megindultunk valamilyen irányba. A játékosok és a teljesítmény elvtelen dicsérete meg tuti nem viszi előre a csapat szekerét.