Sok más madridistával egyetemben azért lettem Real Madrid szurkoló, mert hétről hétre a foci eszenciáját kaptam a csapatomtól. Amit utóbbi időben látok az jó esetben a tisztes iparos munka fogalmát meríti ki.
Real Madrid (OP: 6,2)
Arbeloa regnálása alatt már az is különlegességnek számít, hogy a négy védőposzton valóban négy védő játszott. A Real óvatosan kezdett, és érezhetően nem találta a fogást a Valencián. A mérkőzés elején többször is borzolta a kedélyeket, hogy Huijsen, Camavinga és Carreras labdát adtak el, szerencsére egyik esetből sem lett komolyabb baj. A hazai csapat védekezését nem sikerült feltörni, de valljuk be őszintén: ehhez nem is követték egymást sziporkázó megoldások. Az első félidő nagyjából unalomba fulladt, amit jól jelezett, hogy a közvetítés egyre gyakrabban mutatta a kispadon hesszelő védőinket. A 65. percben Carreras gólja némi színt és változatosságot vitt a játékba, de a kreativitás nyomokban is alig volt fellelhető. A végén Mbappé ismét eredményes volt, ám ezzel leginkább csak azt érte el, hogy legyen miről beszélni vele kapcsolatban, és ezúttal senki ne jelölje a Hattyú halála főszerepére.
Valencia CF (OP: 4,6)
Ha futballban nem is voltak túl jók, fetrengésben egészen szép teljesítményt tettek le az asztalra. Biztosan volt bennük jó adag feszültség a tabellán elfoglalt helyük miatt, de erre inkább a játék lett volna válasz, nem pedig a színészkedés. Egy kapufáig jutottak – az is kívülről –, ennek ellenére mégsem érzem azt ennél a csapatnál, hogy feltétlenül ki kellene esnie a La Ligából. Akár esélyük is lehetett volna a pontszerzésre, főleg azért, mert a Real a kapujuk előtt igen gyámoltalan volt. Az egyetlen igazán veszélyes emberük, Lucas Beltrán lecserélésével viszont sikerült teljesen lenullázniuk az ilyen jellegű reményeiket.
A meccs embere – Álvaro Carreras (OP: 7,8 )
Ő a Valencia rontó embere. Két gólt lőtt nekik (az első azért jobban megragadt az emberek emlékezetében), más csapat ellen viszont még nem sikerült megfejtenie a góllövés összetevőit. A találata miatt mindenképpen gratulálni lehet: nagyjából öt védő és a kapus is asszisztált hozzá. Ez azonban inkább Carreras dicsérete, hogy ennyi láb között is megtalálta a lövése az utat a kapuba. A játékában minden meccsen benne van a sárga: ahogy diszkréten átöleli az ellenfél vállát, derekát, majd határozottan győzködi a helyben maradásra. Aktív volt, ez kétségtelen, de valahogy mégsem érzi az ember a játékán, hogy ezt a srácot soha, semmilyen körülmények között nem lehet átjátszani.
Thibaut Courtois (OP: 6,9)
A hivatalos statisztika szerint a védések száma nulla. Ezt figyelembe véve egy munkanélkülit ne tüntessünk ki a „Munka Hőse” címmel.
Fede Valverde (OP: 6,3)
Bellingham kiesése után újra a középpályán találta magát, ahol egy jó–közepes teljesítménnyel abszolválta az estét. Nála alapvetően az emberes megindulásokat, a hosszú sprinteket és a bivalyerős lövéseket várjuk, amelyek valahogy mindig utat találnak a kapu felé. Ezekből most legfeljebb csak felvillanásokat láttunk, így nem tudott igazán kiemelkedni a mezőnyből. Érdekes lesz a helyzete Jude felépülése után: ha például Courtois dőlne ki, biztosan őt állítaná be az edző Lunin helyett.
Eduardo Camavinga (OP: 6,7)
Ha nagyon alpári lennék, feltehetném vele kapcsolatban azt a kérdést, hogy egy ágyékon kapott lövés után az ápolás ebben az esetben pontosan mit is jelent. De maradjunk inkább a futballnál: ezen a meccsen ő sem volt igazán toppon. A 95%-os passzpontosság ugyanakkor az ő esetében kifejezetten figyelemre méltó, hiszen azok közé tartozik, akik igyekeznek előrefelé játszani, és kevésbé hívei az alibipasszoknak.
Raúl Asencio (OP: 7,1)
Ezen a meccsen nem voltak tért ölelő ívelései, a behúzódó Valencia védelem mellett erre nem is nagyon volt esély. Az viszont tisztán látszik, hogy ha bele lehet állni egy kis cirkuszba, akkor Asenciót különösebben nem kell bíztatni. Nem tudni, hogy ez valamiféle tudatos stratégia, vagy tényleg ennyire pokróc, és valóban ő szeretne lenni Sergio Ramos új madridi reinkarnációja.
Dean Huijsen (OP: 6,3)
Még mindig messze van a top formától, lehet ez a meccs sem vitte előrébb ezen az úton. Amit nála nehéz megérteni, hogy ilyen testi adottságok mellett miért tűik fejjel annyira sebezhetőnek? Posztjából adódóan a támadóharmad elejéig ment fel gyakran, de annál feljebb csak rögzített szituációkban volt.
Arda Güler (OP: 6,2)
Még mindig benne látom azt a lehetőséget, hogy forgassa a csapatot: irányváltásaival és pontos előrepasszaival helyzetbe hozza a társait. Teszi ezt néha zseniálisan, néha felejthető módon, néha valahol a kettő metszetében. Ezen a meccsen inkább a szürke zónában focizott: visszamozgott, elkérte a labdát, és ha lehetett, megjátszott valakit előre. Ha lehetett…
Aurélien Tchouameni (OP: 6,5)
Nekem most megint arra a romboló naszádra emlékeztetett a játéka, amelyet jobb napjaiban megszoktunk tőle. Nyolc földi párharcából hetet megnyert, a levegőben pedig 4/4-es mutatót hozott: nem sok esélyt hagyott a Valencia játékosainak. Több jó részteljesítmény mellett két kulcspassz is a neve mellé került, szóval a hazai oldalon nagy valószínűséggel senki nem zárta a szívébe.
Gonzalo Garcia (OP: 5,0)
Nehéz az ő esetében – ismét – bármit is összekaparni, amibe pozitív értékelés céljából bele lehet kapaszkodni. 76 percet volt a pályán, ezalatt mindössze 26-szor került kapcsolatba a labdával, ami meglehetősen harmatos aktivitást mutat. Kezd kialakulni róla az a kép, hogy vagy gólt szerez és látványosan „ott van” a meccsen (ez ritkábban fordul elő), vagy lehoz egy találkozót, ami nagyjából kuka az elejétől a végéig (ez viszont gyakrabban).
Kylian Mbappé (OP: 6,7)
Szóval azt sem bántam volna, ha 1:0-ra nyerünk, mert így Mbappé találata elhomályosítja azt a tényt, hogy mennyire harmatgyenge teljesítményt nyújtott. Tíz párharcból mindössze kétszer került ki győztesen – gyakorlatilag akkor vették el tőle a labdát, amikor csak akarták. És amikor elvették tőle, gyorsan bepróbálkozott egy műeséssel is, amit a bíró egyszer sem evett meg. Úgy tűnik, ez a mentalitás valamiért kifejezetten jellemző a bal oldalon megforduló támadókra. Védekezés megint semmi, passzjáték szinte nulla — de ezt már leírni sem érdemes. Viszont rúgott egy gólt, haladunk a 2000. felé… csak épp játék nincs egy szemernyi sem.
Cserejátékosok
Brahim Diaz (OP: 7,0)
17 percet volt a pályán, ennyi idő alatt már nehéz igazán veretes teljesítményt nyújtani. Abban lehetett bízni, hogy a frissessége lendületet visz a támadásokba, és lesz egy olyan megmozdulása, amely érdemben befolyásolja a meccs alakulását. Nos, nála ez most megvolt.
Jorge Cestero és Franco Mastantuono nem kapott elég időt, hogy érdemit alkosson. Trent Alexander-Arnold többet volt a pályán, de ezzel el is mondtuk a lényeget: ismét a pályán volt.
Álvaro Arbeloa (OP: 5,9)
Nem tudok elmenni Jiménez kezdőbe delegálása mellett. Amíg Valverde játszott a jobb oldalon, addig még lehetett – talán – indokot találni arra, miért nem kap szerepet a klub legendája. De amikor egy ötszörös BL-győztes, bevethető védő helyett egy nullkilométeres, 22 éves játékost nevez ki a kezdőbe az edző, nos, az nálam kiveri a biztosítékot. Szeretném hangsúlyozni: az eredményei alapján a futballtörténelem egyik felsőpolcos játékosáról beszélünk, olyasvalakiről, aki rengeteget adott ennek a klubnak és nekünk, szurkolóknak is. Számomra ez egyértelmű tiszteletlenség, és a leghatározottabban elutasítom. Arbeloa ezzel párhuzamosan más játékosoknak a kinevezésétől kezdve csókolgatja a kezüket — függetlenül attól, hogy jól játszanak-e vagy sem. Nálam ezzel a mutatványával alaposan eljátszotta a bizalmát, és őszintén szólva már azt sem tudom, van-e innen visszaút. És persze felmerül a kérdés: vajon ez őt mennyire zavarja.
