Ezen a mérkőzésen nem volt gyenge pontja a Real Madridnak. Jó játékkal, több góllal nyert a csapat: régóta vártunk erre.
Real Madrid (OP: 7,8)
Végre. Győzelem egy masszív, remek formában lévő csapat ellen, jó játékkal, kiváló egyéni teljesítményekkel és összességében erős csapatmunkával. Hamar jött a megnyugtató gól, de az elején elsősorban Vini kreativitása jelentette a különbséget a két csapat között. Nyilván róla még lesz szó ebben az írásban, de már most leszögezhető: ebben a Real-keretben ő azon kevesek egyike, akiknél – ha jó formában van és a játékra összpontosít – nyugodtan rábiggyeszthető a zseni jelző. És ez nála gólpasszokban és gólokban mérhető. Sebességben és pontosságban olyan labdakihozatalokat láttunk, amilyeneket anno Modrić és Kroos vezényelt, és érezhető volt, hogy a srácok minden pillanatát élvezik ennek a meccsnek. Ebben a mérkőzésben benne volt a nagyobb arányú győzelem is, amely végül a koncentráció gyengülése miatt maradt el. Ha van kritikai észrevétel, talán ezt lehet első helyen kiemelni.
Real Sociedad (OP: 4,9)
Egy jó kis csapat, amely picit megfáradt a menetelésben és pechére pont ebben a helyzetben tolta eléjük a sors a remek napot kifogó Real Madridot. Az elején még becsülettel tartották magukat, de Vini többször megoldhatatlan feladat elé állította a védelmet, bár azt hiszem a „minden csapatrészben jobb” kifejezés mélyebben kifejezné a két gárda közötti különbséget. A 48. percben már 1:4 volt az állás az ő szemszögükből, aztán úgy éreztem, hogy kb. a 60 perc környékén el is engedték a meccset (Oyarzabal cseréje). Arra koncentráltak, hogy ne kapjanak több gólt, esetleg rúgjanak egyet, amellyel optikailag javítani tudták volna a tegnapi teljesítményüket. Egy lesgólig jutottak, pár helyzetig, aztán örömmel konstatálták a mérkőzés lefújását jelentő hármassípszót.
A meccs embere – Vini Jr. (OP: 8,5 )
Két gól és két gólpassz, még ha „csak” büntetőkről is van szó. Ez már önmagában megsüvegelendő teljesítmény, de az az igazság, hogy Vini ma nagyon oda tette magát. Kedves Junior ez is benned van, ha esetleg véletlenül nem figyelsz oda és a focira koncentrálsz egy meccsen! Pedig megkapott mindent, ami kijár neki: a szolid füttyöt a hazai közönségtől és a kettős őrizetet a bal oldalon. Előbbire már azt mondhatjuk, hogy szórványos és hamar elcsendesedő volt, utóbbi még ebben a formában sem működött ellene. Aramburut egy az egyben többször csúnyán megverte, Martinnal már meggyűlt a baja a meccs vége felé, de akkor már lőtávon kívül volt a csapat, belefért. Vini is érezte, hogy ez az ő napja: régen láttunk ennyi sarkazást tőle, meg a bal külsővel való kiugratást is megpróbálta kétszer, mondjuk ebből egy sem jött be neki. A lendülete, a dinamikája ma viszont aranyat ért és ennek azt hiszem megfejthető a titka: ilyen valószínűtlenül ronda cipőben ritkán látni focistát a pályán, de ezen a napon ezt is elnéztük Vini Juniornak.
Thibaut Courtois (OP: 7,6)
Nagyon sajnálom azt a fránya tizenegyest, Courtois megérdemelt volna egy shutoutot, amúgy ismét szeplőtlen teljesítményt hozott le. Két nagy védése volt, komoly gólveszélyben mentett, lábbal megint magabiztos volt, a beadásoknál szintúgy.
Álvaro Carreras (OP: 7,2)
Mondhatnám, hogy sokat gondolkodtam Carreras osztályzatán – vagy egy percet –, aztán úgy döntöttem, hogy pedagógiai okokból a jobb osztályzatot adom a srácnak. Az alap ott kezdődik, hogy a védekező feladatát maximálisan ellátta. Adott egy gólpasszt. A labdaérintések tekintetében az egyik legaktívabb Real-játékos volt, passzpontosságban pedig 95%-ot produkált úgy, hogy a saját térfelén egyszer sem hibázott (azt hiszem, valami ilyet várunk el egy védőtől). Ami nekem tegnap új volt benne, az az a fajta „brazilos” lazaság, ahogy a támadó harmadban néha kivette a részét az összjátékból. Eddig is voltak ilyen felvillanásai, de most inkább folyamatos jelenlétet éreztem ebből a szempontból. Amit néha Vinivel a bal oldalon műveltek, az – nehezen írom le, mert tisztelem az ellenfelet – súrolta a „megalázó” kifejezés tartalmi lényegét. Szóval cefetül jól játszott.
Fede Valverde (OP: 8,0)
„Ó kapitány, kapitányom!” idézhetnénk a klasszikus mondást a Holt költők társaságából. Bár Fede Valverde messze nem olyan karakteres alkat, mint Robin Williams, de a tegnapi alakítása számunkra közel egyenértékű volt, mint a színészlegendáé. Ő az a bábú a sakktáblán, akit mindig használ az edző és bárhova rakja, megállja a helyét. Voltak szírénhangok – bennem is –, hogy a jobb oldali védők felépülése után lesz-e helye középpályán, de a tegnapi mérkőzés erre is választ adott. Fede mint támadásban, mind védekezésben átlag feletti teljesítményt nyújtott, ismét láthattunk tőle erőteljes felfutásokat és nem utolsó sorban egy gyönyörű gólt, amelyet szinte már elvárunk tőle, ha a 16-son kívül hozzá kerül a labda.
Dean Huijsen (OP: 6,3)
A meccs elején azon morfondíroztam, hogy Huijsen milyen jól játszik. Volt pár szép tisztázása, megindulása, és egy zseniális mélységi passza is, aztán megejtette azt az ütemtelen, balga becsúszást, ami miatt jogos büntetőt kapott az RSO. De tegyük a szívünkre a kezünket: ezen kívül más hibája nagyon nem volt ezen a meccsen. Volt még több szép mentése, a fejjátékban is mutatott némi magabiztosságot, szóval ezt a mérkőzést nem kell egyből kukázni. Vele kapcsolatban néha az félelmem az arcára nézve, hogy egyszer még el fog aludni állva a pályán.
Eduardo Camavinga (OP: 6,9)
Volt két eset is (egy labdavesztés és egy kapu közeli szabálytalanság), amelyek miatt kifejezetten felhúztam magam, de összességében neki sem volt rossz meccse. Ment, mint a mérgezett egér, jókora energiaszinttel robotolt a két tizenhatos között, ugyanakkor a neve mellé én sem tudtam semmi extrát bejegyezni. Végül is rendben van: egy seregben nem csak tábornokokra van szükség.
Antonio Rüdiger (OP: 6,9)
Újra a kezdőben a mi Antoniónk: 60 percet volt pályán, és semmi extrát nem tudunk a neve mellé tenni. Hála Istennek. Előre nem akart semmit bizonyítani, a hátsó alakzatban pedig megoldotta, amit a nép elvárt tőle. A mozgástérképéből jól látszik, hogy a felezővonalon túl nagyjából tíz méternél messzebb nem nagyon merészkedett – úgy tűnik, ebben a helyzetben a védekezés biztonsága mindenekfelett állt.
Trent Alexander-Arnold (OP: 7,9)
Rengeteg futás, hatalmas sprintek, zárt, fegyelmezett védekezés – így első átgondolásra ezek azok a pontok, amelyeket úgy tűnik, sosem fogunk Alexander-Arnoldtól látni a pályán. Viszont nagyjából oda rúgja a labdát 45 méteren belül, ahová akarja. A sérülése előtt is láthattunk tőle a Realban ilyen passzokat, és most ezen a meccsen is varázsolt pár ilyet. Biztos jót tett az önbizalmának, hogy az ötödik percben már egy gólpassz állt a neve mellett, és azt gondolom, erre bevetésre 60 perc bőven elég is volt számára. Az Athletic Club elleni meccsen sérült meg december 3-án, előtte pedig ott volt a combhajlító izomsérülése is – jó lenne ezeket a problémákat nagyon sokáig elfelejteni. Jobb oldali védő létére ismét feltűnt elég valószínűtlen helyeken a pályán, de Valverde többször besegített neki a védekezésben. És még egy megjegyzés vele kapcsolatban: kedves Carvajal, így nehéz lesz visszakerülnöd a kezdőbe. Bár ezt is el lehet intézni adminisztratív úton.
Arda Güler (OP: 6,7)
Örültem, hogy végig a pályán volt, szerintem a teljesítményével rászolgált erre. Sokan kritizálják Gülert, de azért ő egy igazi irányító, aki visszamozog a labdáért, szóban irányít, megtartja a labdát, addig forgolódik míg biztos helyre nem tudja azt passzolni. Ezen a meccsen elmaradt tőle az a briliáns kiugratás, amelyből gól születik, esetleg ő talált volna be, de hasznosan játszott és ő még ennél is többet tud a játékhoz tenni.
Aurélien Tchouameni (OP: 7,6)
Az, ahogy labdával együtt az ellenfél játékosát is parabolikus pályára állította egy tisztázás során, attól még egy madridista is fájdalmasan összehúzta magát. És volt ilyen még egy. Áldás ez az az ember a védelem előtt, ahogy a testi erejét kihasználva betonfalként töri meg az ellenfél támadásait. Pontatlan passzt nem nagyon láthattunk tőle (96%), fejjel többször szépen tisztázott, tíz párharcából hatot megnyert. Az furcsa volt, hogy 4:1-es vezetésnél, amikor a 79. percben lecserélték ismét nem tűnt boldognak. Felfoghatjuk ezt egy végtelen profizmusnak is, de úgy is, hogy vigyáz rá az edző, szóval egy kósza mosoly az ilyen helyzetben megengedett.
Gonzalo Garcia (OP: 7,2)
Ahhoz nem fér kétség, hogy ennek a srácnak helye van a keretben. Van, amikor szinte észrevétlen egy meccsen, de van, amikor három kapura lövésből három gólt szerez (Real Betis). Ezen a mérkőzésen is több gól benne volt a játékában, de láthatjuk, hogy ő is emberből van: brutális helyzetből is tud hibázni. A megszokottnál aktívabb volt (37 érintés), és azon csatáraink egyike, aki hajlandó kivenni a részét a védekezésből is. Azon elemzések, amelyek szerint akkor tud jól játszani, ha Mbappé nincs a pályán elég fájdalmasnak tűnnek, ha tényleg így lenne, ettől a helyzettől valószínűleg nem a franciának kell tartani.
Cserejátékosok
Dani Carvajal (OP: 6,3)
Azt hiszem, ezt hívják hatékony érdekképviseletnek. Múlt héten még komolyan hüppögtem amiatt, hogy egy ötszörös BL-győztessel nem lehet így bánni, aztán – úgy tudni – jött egy (vagy több?) beszélgetés, és Carvajal komoly ígérvénnyel vághatott neki az RSO elleni meccsnek. A 60. percben állt be, és három perc sem kellett neki, hogy egy kapitális hibával helyzetbe hozza az ellenfelet – Courtois azonban kisegítette egy hatalmas védéssel. Ahogy írtam, Trent Alexander-Arnold nagyon emberes meccset hozott le, nem tudom, Carvajal hogyan fogja őt eltakarítani maga elől…
Dani Ceballos (OP: 6,2)
Nekem tetszett, ahogy bekapcsolódott a játékba: lendületben és intenzitásban egyből felvette a ritmust. A pozitív összkép mellett, ha ránézünk a statisztikájára, az is hibátlan képet mutat – így a jobb osztályzat teljesen megérdemelt.
David Alaba (OP: 6,1)
Fél órát volt a pályán, úgy tűnt, semmit sem csinált – de ha így is volt, azt hibátlanul tette. 26 labdaérintése volt (ennyi idő alatt ez nem kevés), és 24 passzt adott 100%-os pontossággal. Egyszer keveredett közelharcba, azt megnyerte. Többször feltűnt az ellenfél tizenhatosa előtt is, de ott már inkább csak a szemmel verés technikáját alkalmazta – labdával nem jelentett komoly veszélyt a kapura.
Brahim Diaz (OP: 6,3)
17 perc nem a világ, így beszállni egy már győztesnek vehető meccsbe. Nagy dolgot nem láttunk tőle, becsülettel tette a dolgát.
Jorge Castero sok időt nem kapott, ha tényleg akkor tehetség, akkor még lesz ideje ezt bebizonyítania a más meccsen is.
Álvaro Arbeloa (OP: 7,6)
Szóval Arbeloaval 100%-os a Real Madrid a bajnoki meccseken. Utoljára december 7-én kapott ki a csapat a Celta ellen, de azt varjuk Alonso nyakába (.. hogy nőjön össze a szemöldökük, pont azon a meccsen voltam kint….). Volt egy apró botlás a spanyol kupában, meg egy apró mélyrepülés a BL-ben, de ez a meccs teljesen rendben volt. Mindenki a helyén volt, mindenki oda tette magát, lehetett volna egy nagyobb arányú győzelem is. Érdekes előjáték volt a Carvajal körül kialakult helyzet, élvezettel olvastam az ehhez kapcsolódó kommenteket. Én eleve nem éretettem egyet Dani jegelésével, de Arbeloa felett sem török pácát a hét eseményei miatt. Lehet, hogy csak egy beszélgetés volt köztük, lehet, hogy más is beszélt az edzővel. De. De mindenki gondoljon bele az ő helyzetébe. Megkapja élete lehetőségét, amely addig tart ameddig tartani fog és valaki potentát megkéri a klubtól, hogy bár látja, hogy szívesen bedobja a fiatalokat a mély vízbe, de van itt egy ötszörös BL győztes, nemzeti érték, adjon neki lehetőséget. Én érteném a spanyol szót és adnék neki.
