Amennyire lelkesítő volt az előző két meccsen mutatott játék, annyira illúzióromboló volt az Osasuna elleni mérkőzés. Klasszikus, utolsó pillanatban kapott góllal ment el a találkozó – csak hogy még jobban fájjon.
Real Madrid (OP: 3,7)
A csapat összteljesítménye alapján nekem azonnal a Benfica elleni első BL-meccs jutott eszembe. Ha ott sikerül a legjobb nyolc között maradni, akkor nem kellett volna kedden pályára lépni, és biztos, hogy frissebb lett volna a csapat. Tompa, ötlettelen játék jellemezte a tegnapi napot, ráadásul az ellenfél brutális formában érkezett: az előző tíz meccséből mindössze egyet veszített el. A Real gyors, pontos játékkal kezdett, de ebben a szakaszban igazából egyik kapu sem forgott komoly veszélyben. Az Osasuna helyzetei rángattak vissza minket a valóságba: itt bizony egy kifejezetten kemény mérkőzés vár ránk. Az első, szabályos körülmények között szerzett gól egyértelműen visszavetette a csapatot, és úgy tűnt, a szünetben sem sikerült igazán felrázni a játékosokat. Sőt, a második félidő elején teljesen szétesettnek hatott a játék. Ekkor érkezett frissítésként Trent és Brahim, és velük együtt néhány formásabb akció is. Az egyikből meg is született a gól. Aztán jött a klasszikus nagy halál: miközben erőből próbáltuk kiharcolni a győzelmet, egy hazai ellentámadás végleg lezárta a meccset. A kivégzésünket jelentő találat akkor érkezett, amikor már érdemi idő sem maradt legalább az egyenlítésre.
Osasuna (OP: 7,2)
Jó formában, önbizalommal telve kezdte a meccset a hazai csapat, aztán volt egy negyedóra, amikor úgy tűnt, hogy a Real Madrid rákényszeríti az akaratát az Osasunára. Sikerült ezt a periódust átvészelniük, majd a félidő végén jött a büntető, amely lélektanilag a lehető legjobbkor érkezett számukra. Kedvezett nekik a Real ötlettelen játéka; különösebb gondot nem okozott nekik, leszámítva Vini akcióit, amelyekből időnként veszély alakult ki. Tökéletesen kihasználták az erősségeiket, és bár a végén talán szerencséjük is volt, teljesen megérdemelten tartották otthon a három pontot.
A meccs embere – Vini Jr. (OP: 5,5)
Kapta ívet rendesen már a meccs elején is; könnyen lehet, hogy ez a fajta nettó utálat végigkíséri majd a karrierjét. Ismét azon kevesek közé tartozott, akik megpróbáltak futballozni és végrehajtani a rájuk bízott feladatot. A valamirevaló Real-akciókban szinte mindig benne volt, bár a betöréseit a védők viszonylag jól kontrollálták. Ha sikerült is egy-egy beadása, középen nem igazán volt érkező: Mbappé ezen a meccsen nem volt érdemi partner a játékban, lövéseit vagy blokkolták, vagy elkerülték a kaput. A gólját nem kell különösebben magasztalni, de madridi szempontból messze ez volt a legszebb akció. Azért önmagát sem hazudtolta meg: ismét kapott egy sárga lapot reklamálásért. Nem egy bonyolult srác – könnyű kiismerni.
Thibaut Courtois (OP: 5,6)
Ezen a meccsen sem rajta múlt a győzelem, még akkor sem, ha a bíró befújt ellene egy büntetőt. Courtois valóban rálépett Budimirre, de a szándékosság teljes mértékben kizárható. Nem gondolom, hogy a büntető jogosságát meg kellene kérdőjelezni, bár ilyenkor óhatatlanul felmerül az ábrándos gondolat, milyen egyszerű lenne az élet VAR nélkül. Volt két hatalmas bravúrja, amelyekkel akkor még versenyben tartotta a csapatot; a második gól inkább Trent és Asencio számlájára írható.
Álvaro Carreras (OP: 4,8)
Nehéz lenne igazán éles kritikát megfogalmazni vele kapcsolatban, de nem tudta hozzátenni azt a pluszt a meccshez, amit az elmúlt két mérkőzésen láttunk tőle. A betömörülő védelem miatt szinte többet tartózkodott az ellenfél térfelén, mint a sajátján, mégis mindössze egy lövéssel jelentett veszélyt a kapura – azt is blokkolták. Érdekes megnézni a passztérképét, ahol a nyilak döntően hátrafelé vagy befelé irányulnak. Az „álmoskönyv” szerint ez általában azt jelzi, hogy az adott játékos kevésbé volt offenzív szerepben.
Fede Valverde (OP: 5,7)
Sokszor és mélyen lépett vissza a labdákért, és Carvajalnak is többször besegített. A betömörült védelem ellen mindössze egy igazán komoly megindulása volt, viszont az parádésra sikerült, és gól is lett belőle. Ezen a meccsen is becsülettel dolgozott, ami nagyjából annyit jelentett, hogy az ő teljesítménye talán egy árnyalattal világosabb szürke volt, mint a csapat összképe. Állítólag apróbb sérüléssel bajlódik, ezért nem lehetett végig a pályán.a.
David Alaba (OP: 4,7)
Huijsen kiesése után került be a csapatba, ami bennem némi aggodalmat keltett, de azt kell mondanom, hogy a csapat egyik legjobbja volt. Többször is a „régi” Alabát láthattuk: öles léptekkel odaért bárhova, határozottan tisztázott, és ha kellett, előre is fellépett, veszélyt jelentve az ellenfél kapujára. A játékában benne volt a gól is, kétszer próbálkozott – igaz, ennyi kísérlete Mbappénak is volt. Kevés igazán pozitívumot lehetne említeni a tegnapi mérkőzés kapcsán, de Alaba teljesítménye mindenképpen ezek közé tartozik.
Eduardo Camavinga (OP: 4,4)
A szokásos érzés kerít hatalmába, amikor Camavinga teljesítményére gondolok: nagyjából rendben volt, de semmi extra, semmi olyan, amire az ember igazán felkapná a fejét. Mondjuk – ha már Camavingát hoztam szóba – egy ember esetében ez még elmenne, de kis túlzással az egész csapat ugyanezt a szintet hozta. Volt egy remek keresztlabdája az ellenfél kapuja előtt, ám mivel nincs klasszikus középcsatárunk, a Real játékosai jobbára csak szemmel követték a beadást.
Raúl Asencio (OP: 3,5)
Ismét a kezdőbe került, valamit le is tett az asztalra, de bennem a második bekapott gól előtti performance marad meg. Egyrészt Ceballos pontatlanul passzolt, de talán nem annyira, hogy ha Asencio kicsit nyújtózkodik nem érte volna el. Aztán Raúl García de Haro előtt elfeküdt, mint a rohadt nád és mehetett is a kukába a meccs. Egyébként volt egy fejese, amit leshelyzete előzött meg, meg egy emberes lövése.
Dani Carvajal (OP: 3,8)
Hosszú idő után ismét a kezdőben találta magát egy bajnokin. Trent formáját tekintve ez talán meglepő volt, de a rotációval mindenképpen magyarázható a döntés. Hatvannégy percet töltött a pályán, és egy kifejezetten színtelen-szagtalan teljesítményt nyújtott. A statisztikái rendben vannak (például 100%-os passzpontosság, öt párharcból három megnyert), de semmilyen érdemi pozitívumot nem tudtam a neve mellé feljegyezni. Egy alkalommal egy labdavesztéséből az Osasuna helyzetig jutott, ahol végül Alaba blokkolta a lövést. A jegyzetemben ezután már csak annyi szerepelt: „Carvajal gyenge.” A játékában szinte minden meccsen benne van a lap, mert ha túljutnak rajta – ami mostanában nem különösebben nehéz, tegnap pl. Victor Muñoz párszor –, azonnal szabálytalankodik, ráadásul gyakran látványosan. Kérdés, látjuk-e még a régi Carvajalt, vagy mindenkinek jobb lenne, ha a menedzsere elkezdene potenciális lehetőségek után nézni az MLS-ben vagy esetleg valamelyik arab ligában.
Arda Güler (OP: 3,7)
Már most nagy pénzben le merném fogadni, hogy a vereség miatt dühös szurkolók jelentős része Ardát teszi felelőssé a meccs elvesztéséért. Méghozzá nem is kis arányban. Felmerült bennem a kérdés: azért nem tudta mozgatni a csapatot, mert ezen az estén nem voltak érdemi partnerei, vagy épp fordítva – azért nem voltak partnerei, mert rosszul szervezte a játékot? Egy betömörülő védelem ellen az irányítónak kulcsszerepe van: meg kell találnia azt az apró rést, ahová be lehet tenni a labdát, ki kell ugratnia valakit – és még sorolhatnánk a feladatokat. Ezekből azonban nem igazán láttunk sokat Gülertől. Volt ugyan egy süvítő kapuralövése, de az már kifejezetten fájó adat, hogy kilenc keresztlabdájából mindössze egy talált társat.
Aurélien Tchouameni (OP: 5,5)
A posztjához köthető, kevésbé látványos, de annál hasznosabb munka ismét megvolt. Magabiztosan szűrte a támadásokat a védelem előtt, és egy szöglet utáni lövésnél kapura is veszélyt jelentett. A földön minden párharcát megnyerte (3/3), a levegőben pedig ötből hármat. A mentalitása példaértékű; többeknek is el kellene magyaráznia, miről szól a labdarúgás.
Kylian Mbappé (OP: 3,2)
Egy vesztes meccs után az ember mindig késztetést érez arra, hogy valakin – esetleg több játékoson is – elverje a port, és őt tegye felelőssé a vereségért. Mbappé ezen a meccsen jó eséllyel pályázhatna erre a szerepre, de a világbéke jegyében most inkább eltekintek ettől. Néhány említésre méltó mozzanat azért szerepel a neve mellett, de ez egyértelműen az idény egyik leggyengébb produkciója volt a részéről. A legszebb megmozdulása az a gól volt, amelyet les miatt érvénytelenítettek; a többi lövését vagy blokkolták, vagy szögletre mentették. Vele kapcsolatban továbbra is az idegeket borzolja a védekezés szinte teljes hiánya. Nem az az elvárás, hogy visszasprinteljen a saját tizenhatosáig, de ha az utolsó támadóharmadban elveszíti a labdát, legalább valamiféle nyomást gyakorolhatna a védőkre. Ez ezen a meccsen sem sikerült neki. További problémám a folyamatosnak látszó színészkedések. Nem vezet ez sehova, focizni kéne.
Cserejátékosok
Trent Alexander-Arnold (OP: 4,4)
Elsőkörös csere volt, lett volna lehetősége mindkét kapu előtt, bár amikor a Real 16-a előtt rúgta fel az ellenfelét erősen borzolta a kedélyeket.
Dani Ceballos (OP: 2,6)
Nyolc perc pályán töltött idő elegendő volt neki, hogy elkövessen egy olyan hibát, amely gólhoz vezetett, ami pedig a mérkőzés elvesztését jelentette.
Brahim Diaz (OP: 4,1)
Talán ő tett a legtöbbet a cserék közül, de neki sem volt emlékezetes pillanata.
Gonzalo Garcia (OP: 3,3)
Amúgy sem arról híres, hogy olyan sokszor találkozik a labdával, tizenötperc alatt négyszer ért a labdába.
Álvaro Arbeloa (OP: 2,8)
Most igazán kijut a jóból a csapatnak, hiszen a BL-ben való életben maradásért kell megküzdeni. Huijsen sérülése miatt a viszonylag mellőzött Alaba került a kezdőbe, de ő emberes produkcióval állt elő, ezzel a későbbiekben ténylegesen bővítheti a belső védő poszton bevethető játékosok számát. Carvajal csapatba való visszaépítése is újabb állomással bővült, bár pont a csapatkapitány tudta talán legkevésbé megállni a helyet. A 66. percben nyúlt bele először a mérkőzésbe, négyszer cserélt, de igazából senki nem tudott érdemben a meccshez hozzátenni. Tényleg az, hogy van hogy a cserék szinte sose jelentenek fordulópontot a Real Madrid mérkőzésein?
