A játékosként többek között a Real Madridban és a Benficában is megfordult argentin szakember az AS munkatársával beszélgetett.
Mi történt Önnel az utóbbi időben?
Egy játékosügynökséggel kezdtem együttműködni, fiatal tehetségek felkutatásával és képzésével foglalkozom. Ez igazán motiváló, hiszen jó látni, ahogy fejlődnek, szeretek tanácsot adni nekik, és jó végig kísérni őket az útjukon. Emellett a LaLiga nagykövete vagyok, és igyekszem aktív maradni a Barça Legends csapatában is, sok helyre ellátogatva. A River futballiskoláinak tiszteletbeli elnöke is vagyok, valamint együttműködöm a Barça Alapítvánnyal.
Nagyobb kötődést érez a Barcelona iránt, mint más korábbi csapatai iránt?
Talán igen, hiszen öt szezont töltöttem ott, de a madridi két év alatt is csodálatosan bántak velem, és kiváltság számomra, hogy mindkét stadionba úgy térhetek vissza, hogy szeretettel fogadnak. A Real Madridnál nem volt meg a kellő folytonosság ahhoz, hogy még inkább elismerjenek és emlékezzenek rám, de a tiszteletet érzem. A Benficánál pedig pályafutásom egyik legszebb időszakát éltem meg, Jorge Jesus vezetésével és olyan csapattársakkal, mint Aimar, Di María, Luisao és David Luiz. Együtt sikerült megtörnünk a Porto hegemóniáját, és ezt a Da Luz stadionban nem felejtik el.
Mi volt a különbség az első Benfica–Madrid mérkőzés és a múlt heti összecsapás között?
Az elsőn a Benfica levetkőzte a félelmét, felvette a versenyt, nyomás alá helyezte ellenfelét és rengeteg veszélyt teremtett egy nagyszerű meccsen. A másodikon viszont mintha az első nem is létezett volna, teljesen más képet mutatott a találkozó. A Madrid magához vette a kezdeményezést, védekezésben stabil volt, gyorsan visszaszerezte a labdát, a Benfica pedig nem tudott játékba lendülni.
A Madrid stabilabb Valverdével a középpályán?
Én sokkal jobban szeretem ott. Jobbhátvédként is jól teljesít, mert nagy a munkabírása, de a csapat profitál abból, ha középpályásként játszik, mert remekül érkezik a kapu elé, és védekezésben is sokat segít. Fizikailag rendkívül erős, és kivételes az állóképessége.
Hogyan értékeli a Prestianni és Vinícius körüli eseményeket?
Most minden erről szól. Sajnos az egész futballra árnyékot vet, mert a fiatalok is látják. A FIFA és az UEFA komoly erőfeszítéseket tesz a rasszizmus felszámolására, hatalmas munka zajlik ezen a téren, és ez az eset beárnyékolta a Madrid győzelmét és egy izgalmas mérkőzést. Egyik játékos szava áll a másikéval szemben, kívülről nehéz megítélni a történteket, de ha valóban rasszista cselekmény történt, akkor szigorúan kell fellépni.
Mennyi esélyt ad a Benficának a fordításra?
A Madrid tanult az első mérkőzésből, a Benfica pedig látta, hogy azon a meccsen működött jól a taktikája. Ha átengedi a kezdeményezést a Madridnak, az vereséget eredményezhet. A visszazárás és a kivárás nem jó stratégia. Madridi oldalról egyértelmű: ha megismétlik az utóbbi meccsen látott teljesítményt, nagyobb esélyük lesz a továbbjutásra.
Mer jósolni?
Az eddigi meccsek alapján szerintem sok gól lesz, így 2–2-t mondok a Bernabéuban. Továbbjut a Madrid.
Az ön Spanyolországba érkezése emlékeztet Mastantuonóéra.
Igen, mindketten nagyon fiatalon érkeztünk a Rivertől egy európai topklubhoz. Nyilvánvaló, hogy még nem tudta teljesen megmutatni mindazt, amit várnak tőle, de ez az első éve. A spanyol liga egészen más, mint a dél-amerikai futball. Meg kell várni az alkalmazkodási és fejlődési folyamat végét, mert nagyszerű kvalitásai vannak. Jönni fog az áttörés is, ebben biztos vagyok. Hiszek benne, hogy sokat ad majd a Madridnak.
Elérheti a tehetsége Lamine Yamal szintjét?
Ez az összehasonlítás jelenleg Mastantuono ellen szól, mert Lamine-nak nem volt szüksége alkalmazkodási időre. Az utánpótlásban a Barcelonánál dolgoztam vele, és már akkor látszott, hogy különleges, a személyisége sem hétköznapi. Ez a párhuzam most még nehéz Franco számára, de ha végigmegy a fejlődési folyamaton, meglátjuk, melyik változatát mutatja. Amikor én 19 évesen Barcelonába kerültem, Madridban Zidane játszott. Volt, aki összehasonlított minket, én pedig csak nevettem, mert a francia zseni volt a pályán. Az ilyen összevetések nem szerencsések.
Mit vár Mastantuonótól, ha teljesen beilleszkedik?
Nagyon direkt játékos, szélsőként sokat adhat. Egy az egyben erős tud lenni, és fejlődnie kell még a kapu előtti jelenlétben és a befejezésekben is. Fokozatosan csiszolja majd a részleteket, és remélem, hamar eljön az áttörés, mert még sokkal többre képes. Ha alkalmazkodik és megkapja a folyamatos lehetőséget, azzá a játékossá válik, akire a Madrid vár.
Echeverri is közel áll Önhöz, szintén a Riverből…
Igen. A játékstílusa közel áll hozzám, akárcsak Julián Álvarezé. Emlékeztetnek a saját futballomra. Olyan irányítók, akik sokszor találkoznak a labdával, jól játszanak háttal a kapunak, és technikailag rendkívül képzettek.
Hogyan látja a bajnoki versenyfutást?
Mint mindig, a Madrid és a Barcelona az utolsó fordulókig harcolni fog. Mindkét klub erre van felépítve. Vannak kisebb botlások, de az ilyen nagy klubok gyorsan túllépnek rajtuk. A Bajnokok Ligájában is versenyben lehetnek, és sokat számítanak majd a sérülések, illetve hogy ki érkezik jobb fizikai állapotban a hajrára.
Egy hónap múlva jön a Finalissima…
Most 50–50%-nak látom. Jó, legyen 60% Argentínának, mert onnan származom (nevet). Mindenki nagyon várja ezt a nagy mérkőzést. Hatalmas az érdeklődés, hiszen Argentína világbajnok, Spanyolország pedig Európa-bajnok és a világ három legjobb válogatottja között van. Kiválóan játszik, jól felkészített csapat, és esélyes a világbajnoki címre is. Nagy erősségük, hogy posztonként három-négy magas szintű játékosuk van, és bármelyikük bevethető. Számunkra fontos lesz ellenük játszani, hogy lássuk, hol tartunk. Valószínűleg ott leszek a stadionban, és élvezni fogom a mérkőzést.
