Marc Cucurella – arcán a spanyol zászló színeivel – beszélgetett az AS munkatársával Chattanoogában.
Felolvasok Önnek egy idézetet: “Nem gyors, nem különösebben erős. A rengeteg mérés közül, amelyeket ma már mindenféle géppel végzünk, egyikben sem emelkedik ki. Magyarán: soha nem szerződtetnéd. Mégis futballista.” Tudja, kitől származik?
Igen. Mendilibartól.
Mit értett ez alatt? Mi az, amit Cucurella tud?
Őszintén szólva nem tudom… (mosolyog). De igaz, hogy manapság óriási hangsúly kerül a statisztikákra és az adatokra, és lehet, hogy én ezekben nem tűnök ki különösebben. Viszont amikor már a csapatodban vagyok, sok olyan dolgot adok, amik a számokban nem jelennek meg: a mindennapokban, az edzéseken, a csapat életében. Azt hiszem, erre gondolt.
Valószínűleg olyan játékos, akit különösen az edzők tudnak értékelni, mert többet jelent a puszta számoknál. Ilyen Luis de la Fuente is, aki nemrég azt mondta, hogy ha megnyerik a világbajnokságot, még az Ön nevét is magára tetováltatja. Mit jelent ez Önnek?
Nagyon sokat. Régóta ismerjük egymást, és tudja, hogy nemcsak játékosként tudok hozzátenni a csapathoz, hanem az öltözőn kívül is fontos szerepem van a közösségben. Úgy gondolom, főleg ez győzte meg arról, hogy meghívjon a válogatottba, különösen az Európa-bajnokság előtt. Minden nagyon jól alakult. Nagyon boldog vagyok, hogy itt lehetek. Rengeteget köszönhetek neki ezért a lehetőségért, mert talán egy másik szövetségi kapitány nem vállalta volna a kockázatot, hogy engem hívjon meg, hiszen korábban csak azon a márciusi összetartáson voltam ott az Eb előtt. Bízott bennem, én pedig hálás vagyok ezért a bizalomért.
Említette a közösséget. Oyarzabal azt mondta, hogy ebben a válogatottban bárki bárkire támaszkodhat, és még sírni is lehet egymás előtt.
Ez nagyon fontos. Rengeteg időt töltünk együtt, és ha nem lenne ilyen jó a közösség, idővel megterhelővé válna, mert sokszor egyszerűen nincs dolgunk. Én viszont azt látom, hogy mindenki beszél mindenkivel. Angliában is megvolt a saját kis társaságom, jól kijöttem a csapattársaimmal, de amikor a válogatotthoz érkeztem, rögtön éreztem a különbséget. Itt mindenki kapcsolatban van mindenkivel, jól kijövünk egymással, hasonlóan gondolkodunk, hasonló értékeket vallunk. Ez óriási erő, mert ettől mindenki jól érzi magát. És ez a pályán is megmutatkozik. Aki lehetőséget kap, mindent megtesz a társáért, ettől válik a csapat képessé arra, hogy nagy dolgokat érjen el.
Luis de la Fuente azt mondta, hogy ő ugyan nem olvassa a sajtót, de a játékosok igen. Mit érzékel a környezetében, és mit üzen azoknak, akik szerint a csapat játéka még nem olyan látványos, mint az Európa-bajnokságon volt?
Szerintem ez természetes. Mi magunk állítottuk ilyen magasra a mércét azzal, hogy az elmúlt két évben nagyon jól játszottunk. Talán most valóban nem ugyanazzal a gördülékenységgel futballozunk. De azt is mondom: inkább játsszunk kevésbé látványosan, és győzzük le Uruguayt 1–0-ra, mint hogy fantasztikusan futballozzunk, aztán kikapjunk 1–0-ra egy szöglet után. A bajnokcsapatoknak mindenféle mérkőzést meg kell tudniuk nyerni. A legfontosabb pedig az, hogy minden rajtunk múlik. Ha ismét megtaláljuk azt a ritmust és azt a folyamatosságot, akár megállíthatatlanok is lehetünk. Közben pedig vannak pozitívumok is: még nem kaptunk gólt, és olyan mérkőzéseken is helytálltunk, ahol nem voltunk komfortzónában. Ezen az úton kell továbbmennünk, javítani, amiben szükséges, és úgy gondolom, a lehető legjobb formában fogunk eljutni a torna végére.
A szövetségi kapitány azt kérte, hogy védjék meg Önöket. Hogyan élte meg az Uruguay elleni mérkőzést? Volt olyan pillanat, amikor úgy érezte, átlépték a határt?
Inkább úgy fogalmaznék, hogy mindenki a saját fegyvereivel próbált élni. Tudtuk, hogy Uruguay számára élet-halál kérdése volt a mérkőzés, ezért mindent bele fognak adni. Ha volt olyan pont, ahol elszabadultak az indulatok, az inkább a játékvezető miatt történt. Miután túl sok mindent engedett, a mérkőzés kicsúszott a kezéből. Ebből is tanulni kell. A legfontosabb, hogy mi nem veszítettük el a fejünket, nem estünk ki a meccsből. Átvészeltük a nehéz időszakokat, aztán mi is felvettük a kesztyűt, amikor kellett. Büszke vagyok arra, ahogyan játszottunk. Nem volt látványos mérkőzés, de vannak olyan meccsek, amelyeket csak így lehet megnyerni. Ezért vagyok elégedett.
Ez a világbajnokság már biztosan emlékezetes marad Önnek. Remélhetőleg a második világbajnoki cím miatt is, de azért is, mert ezen a tornán lett a Real Madrid játékosa. Volt ideje felfogni, mit jelent ez?
Még nem igazán. Az életem egyelőre ugyanúgy zajlik, mint eddig. A válogatottnál vagyunk, egy kicsit elszigetelve a külvilágtól, ezért olyan, mintha semmi sem változott volna. Remélem, még sokáig így marad, mert az azt jelentené, hogy sokáig versenyben leszünk a világbajnokságon. Ugyanakkor már nagyon várom, hogy elkezdődjön ez az új fejezet. Szeretném megismerni a csapattársakat, Valdebebast, a Bernabéut… Hosszú időt töltöttem Londonban és a Chelsea-nél, így ez óriási változás lesz az életemben. Nagy lépés, de izgatottan várom.
Mit érez az ember, amikor a telefon kijelzőjén José Mourinho neve jelenik meg?
Ha szereted a futballt, óriási megtiszteltetés, amikor egy olyan edző hív fel, mint José Mourinho. Elmondja a terveit, közli veled, hogy együtt akar dolgozni veled – ez hatalmas önbizalmat ad. Nagyon sokat jelent, amikor egy ilyen pályafutású szakember ilyen szavakkal beszél rólad.
Azóta is tartják a kapcsolatot?
Igen. Gratulált az első győzelmünkhöz, küldött néhány rövid üzenetet. Jó érzés, hogy kapcsolatban maradtunk. Már alig várom, hogy személyesen is találkozzunk, és elkezdhessünk együtt dolgozni.
És Florentino Pérezzel beszélt már? Tudja, ő szokta mondani az új igazolásokról, hogy „arra született, hogy a Real Madridban játsszon”. El tudja képzelni, hogy ezt egyszer Önről is elmondja?
(Nevet.) Egészen különleges érzés lenne ezt hallani. Még nem volt alkalmam beszélni vele. Egyetlen dolgot kértek tőlem: eszembe se jusson felvenni egy Real Madrid-mezt, mert Florentinónak fontos, hogy az első fénykép rólam a klub mezében vele együtt készüljön. Örömmel teszek eleget ennek a kérésnek. A bemutatás számomra és a családom számára is rendkívül különleges pillanat lesz. Remélem, nem leszek túl ideges, és ki tudom majd élvezni minden percét.
Leendő csapattársai már ugratják is?
Egyelőre még nem. Gondolom, most mindenki a világbajnokságra koncentrál. Lesz még időnk megismerni egymást, hiszen hosszú szezon vár ránk, és rengeteg időt töltünk majd együtt.
Enzo Fernández már gratulált Önnek. Megpróbálja rávenni, hogy ő is Madridba igazoljon?
(Nevet.) Enzo nagyon jó barátom. Természetesen gratulált, és örült nekem. Ha egyszer úgy alakulna, hogy a Real Madrid játékosa lesz, annak én is nagyon örülnék, de ezek nem rajtam múló dolgok. Most mindketten a saját csapatunkra és a világbajnokságra koncentrálunk.
És a Barcelona játékosai? Ugratják amiatt, hogy a Real Madridhoz igazolt?
Igen, persze. Ez teljesen természetes. Elviccelődtek rajta, de mindenki őszintén gratulált. A futballban ez hozzátartozik a mindennapokhoz. A válogatottban azonban mindannyian ugyanazért a célért dolgozunk.
Hamarosan Lamine Yamal ellen kell majd játszania a Clásicókon. Mit gondol erről?
Nagyszerű játékos. Mindenki látja, milyen kvalitásai vannak, és hogy milyen gyorsan fejlődik. Amikor egymás ellen lépünk pályára, természetesen mindent megteszek majd azért, hogy megállítsam, mert a Real Madridot fogom képviselni. De amint véget ér a mérkőzés, ugyanúgy barátok maradunk, mint most.
A nagybátyja köztudottan Barcelona-szurkoló. Sikerül majd „átállítani”?
Nem hiszem. (Nevet.) Valószínűleg egész életében Barcelona-drukker marad. De egyetlen mérkőzésemet sem hagyta ki, mindig támogatott, és biztos vagyok benne, hogy ezután is azt szeretné, hogy jól teljesítsek. A családban a futball sosem volt akadály.
Ha a döntőben Argentínával találkoznának, Messi ellen kellene játszania. Milyen érzés lenne?
Az már önmagában fantasztikus lenne, hogy világbajnoki döntőt játszhatunk. Messi minden idők egyik legjobb futballistája, ezt senki sem vitathatja. De ha szembe kerülünk vele, ugyanúgy megpróbálom a lehető legjobban megnehezíteni a dolgát, mint bármely más ellenfélnek. A cél egyértelmű: nyerni.
Mit üzen a spanyol szurkolóknak?
Azt kérem tőlük, hogy továbbra is bízzanak bennünk. Tudjuk, hogy még nem játszottunk olyan látványosan, mint amire képesek vagyunk, de ez a csapat hisz önmagában. Minden nap azért dolgozunk, hogy örömet szerezzünk az embereknek, és reméljük, hogy történelmet írhatunk.
Villámkérdések
Kivel tölti a legtöbb időt a válogatottnál?
Alejandro Grimaldóval.
Ki a legviccesebb az öltözőben?
Grimaldo.
Ki felel a zenéért?
Borja Iglesias vagy Lamine Yamal.
Mit hallgat mostanában a legtöbbet?
Yo lo soñé.
Ki volt a gyermekkori példaképe?
Ronaldinho.
És a kedvenc balhátvédje?
Marcelo.
Kivel cserélne legszívesebben mezt ezen a világbajnokságon?
Kylian Mbappé.
Ha egy játékost igazolhatna a spanyol válogatottból a Real Madridba, kit választaná?
Rodrit.
És ha Spanyolország világbajnok lesz?
Akkor teljesítem az ígéretemet. Megcsináltatom azt a tetoválást, amiről beszéltünk. Nincs vele semmi problémám. Tudom, hogy néhányan már azt is szeretnék, ha kopaszra nyírnám magam… (nevet).
