A Real Madrid angol játékosa a Mirror munkatársával beszélgetett arról, hogy hogyan élte meg a Liverpooltól való távozása után rázúdult gyűlöletcunamit, a válogatottból való kimaradást, de szóba került jó barátja, Diogo Jota is.
Gyűlölet és fenyegetés:
„A közösségi médiában kapott gyűlölet és a közösségi oldalakon privát üzenetben vagy más módon érkező fenyegetések sajnos az élet részét képezik 2026-ban, ha valaki közszereplő, és olyan dolgokat tesz, amelyek nagy figyelmet váltanak ki. Úgy döntöttem, hogy távol tartom magamtól ezeket, mert nem érzem őket valóságosnak. Ezt azzal tudom helyretenni magamban, hogy tudom: mindez nem egy olyan futballklubot képvisel, amelyet szeretek, az LFC-t, és nem képviseli a szülővárosomat sem.”
„Az emberek közösségi médián keresztül történő fenyegetése, a közösségi médiás össztűz és annak a mentális egészségre gyakorolt hatása szerintem komoly téma. De ezt a kormányoknak és a technológiai vállalatoknak kell megoldaniuk. Én igyekeztem ettől a lehető legnagyobb mértékben megvédeni magam, de megértem, hogy egyesek számára ez nem lehetséges.”
Visszatérés az Anfieldre:
„A Liverpool-szurkolók kifütyülését és csalódottságát abszolút képes vagyok elviselni. A magam módján meg is értem. Abban az időszakban sokszor hallottam, hogy a Liverpool szurkolóinak ne akarják megmondani, hogyan érezzenek vagy gondolkodjanak, és ezzel egyetértek. De remélem, hogy egy nap lesz valamiféle megértés azokkal a döntésekkel kapcsolatban, amelyeket a saját életemről akartam meghozni. Azért fáj, mert húsz éven keresztül rengeteget adtam ennek a klubnak, és számos áldozatokat hoztam érte ez idő alatt. Szóval természetesen fáj, de megértem a csalódottságot. Még azt is megértem, ha ezt kifütyüléssel fejezik ki.”
„Egy barátom elküldte nekem azt a képet, amelyen az látszik, hogy a rólam készült falfestményt átfirkálták azzal a szóval, hogy patkány. Amikor mindazok után visszatértem Liverpoolba, ami történt, ez járt a fejemben. Ha őszinte akarok lenni, ha valami hatással van rám és felzaklat, az a családomban is megmutatkozik. Ők is részesei ennek velem együtt. Együtt vagyunk benne. Már maga a gondolat is furcsa volt, hogy bemenjek a vendégöltözőbe. Korábban még soha nem tettem oda be a lábam.”
Különbség az online tér és a személyes találkozások között
„Amióta a Real Madridhoz igazoltam, számos alkalommal visszatértem Liverpoolba, hogy meglátogassam a családomat. Rengeteg helyi Scouserrel és Reds-szurkolóval találkoztam az utazásaim során. Egyetlen személyes találkozásom sem tükrözte azt, amit az interneten vagy a közösségi médiában lát az ember. Ez segít abban, hogy el tudjam különíteni a kettőt. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy Liverpoolban mindenki elfogadja, hogy elhagytam a klubot. Természetesen nem. De ez nagyon különbözik azoktól a dolgoktól, amelyek már túlmutatnak a futballon. Ezért nem engedem meg magamnak, hogy túlságosan letörjek emiatt, és nem is rágódom rajta.”
Kötődés
„Továbbra is minden meccsüket megnézem. Szurkolok nekik. Azt akarom, hogy jól menjen nekik. Szeretem nézni őket, és mindig lesz hely a szívemben a Liverpool számára, bármi történjék is. Ez az otthonom. Ez a hely adta meg nekem a lehetőségeket ahhoz, hogy elérjem mindazt, amit elértem, és mindig szeretni fogom. Mindig ezt a helyet fogom az otthonomnak nevezni.”
Kimaradt a válogatottból
„Tudtam, hogy zajlanak a telefonhívások. Más játékosok, akiket ismertem, már előző nap megkapták a hívásukat. Őszinte leszek, tele voltam reménnyel. Amikor megcsörrent a telefonom, otthon voltam Madridban. Néhány családtagom meglátogatott, én pedig bementem a hálószobámba, hogy fogadjam a hívást. Amikor letettem a telefont, teljesen összetörtem. Nagyon. Egész nyaramra nem terveztem semmit, mert reméltem, hogy bekerülök a keretbe.”
„Remélem, hogy az edzői stáb megértette a dühömet, sőt, el is várta, hogy dühös legyek. Tuchel olyan játékosokat akar, akik kétségbeesetten szeretnének Angliáért játszani. Én pontosan ilyen vagyok. Szerintem tiszteli, hogy ez valóban fájt nekem, és szívesebben látja ezt, mint azt, hogy egyáltalán nem érdekel.”
„Ebben a generációban, amelyben eddig játszottam, rengeteg nagyon-nagyon jó jobbhátvédünk volt. Nagy volt a verseny, és az edzők azt választják, akiről úgy érzik, hogy a legjobban illik a csapatba. Eddig igazából soha nem én voltam az. De azt hiszem, motivációként használom ezt arra, hogy tovább küzdjek.”
„Vannak dolgok, amelyeket egyszerűen nem kell kimondani. Szerintem mindenki tudta, hogy csalódott vagyok. Ha nyilvánosan beszélek róla, attól az edző döntése nem fog megváltozni. Ő már meghozta a döntését. Eldöntötte, mire van szüksége. Ezen nincs mit változtatni. Az élet megy tovább.”
„Amíg vissza nem vonulok, továbbra is angol válogatott játékos vagyok, függetlenül attól, hogy beválogatnak-e vagy sem. Mindig rendelkezésre állok, ha és amikor a szövetségi kapitánynak szüksége van rám. Ennél nagyobb megtiszteltetés nincs. Magammal viszem ezeket az érzéseket ebbe az idénybe, és pozitív energiává alakítom őket. Motivációként akarom használni őket ahhoz, hogy visszakerüljek az angol válogatott keretébe, majd ismét magamra ölthessem az angol mezt. Ez az egyik célom, és remélem, hogy el is érem.”
Diogo Jota halálhírének idején az Egyesült Államokban tartózkodott a Real Madriddal:
„Azt hiszem, éppen ez volt a nehéz… Egyedül átélni az egészet. Mindenki más, aki olyan hosszú ideje ismerte őt, együtt volt. Ez nehéz volt, ráadásul tovább kellett játszanunk a mérkőzéseket, miközben ők ennyire messze voltak. De amikor visszatérhettem az Anfieldre, bemehettem a stadionba és elhelyezhettem néhány virágot, az nagyon sokat segített abban, hogy le tudjam zárni magamban ezt az egészet. Diogóval minden nap beszéltünk. Volt néhány alkalom, amikor én is sérült voltam, és ő is, és együtt végeztük a rehabilitációs edzéseket, hogy újra megfelelő állapotba kerüljünk, ráadásul mindketten nagyon versengő típusok voltunk. Ezért mindig voltak különböző versenyeink egymás között. Ezek azok az emlékek, amelyeket mindig a szívemben fogok őrizni. Egyszerűen nagyon jó ember volt, és nagyon őszinte. Ez az egyik legjobb tulajdonság, amivel bárki rendelkezhet. Keményen dolgozott. Szerette, amit csinált, és nagyon családcentrikus ember volt.”
