Ebben a meccsben benne volt egy igazi erődemonstráció, akár egy kivégzésszerű gólszüret lehetősége is, de „csak” négyig jutott a csapat. A kiütés végül elmaradt, de másba nagyon belekötni nem lehet.
Real Madrid (OP: 8,1)
A Real Madrid Mourinho visszatérése óta az egyik legmeggyőzőbb produkcióját nyújtotta. Már az első percekben látszott, hogy nem akarja megengedni a Málagának, hogy akár csak egy pillanatra is elhiggye: lehet keresnivalója a Bernabéuban. A magas letámadás, a gyors labdajáratás és a támadók folyamatos helycseréi komoly problémát okoztak a vendégeknek. A 19. és a 30. perc között háromszor is betalált a Madrid és ezzel nagyon gyorsan eldöntötte a mérkőzést.A második félidő már jóval kevésbé volt intenzív, ami háromgólos vezetésnél persze érthető, bár egy igazán könyörtelen csapat ilyen helyzetben akár történelmi különbséget is kialakíthatott volna. Ezt a lehetőséget elszalasztotta a csapat, és ezzel mi, szurkolók is szegényebbek lettünk. Még csak a harmadik fordulóban járunk, de már most a kedvenc katalán csapatunk gólkülönbségét nézegetjük, hogy vajon ki zárja az élen ezt a kört. Ilyen helyzetben hiba fél órára leállni egy olyan ellenféllel szemben, amely már féltérden áll, lehajtott fejjel. A Málaga pedig pontosan ilyen ellenfél volt.
Málaga CF (OP: 4,8)
A 4-0-s végeredmény alapján könnyű lenne azt mondani, hogy a Málaga teljesen reménytelen teljesítményt nyújtott, de a mérkőzés ennél valamivel árnyaltabb volt. A vendégek az első percekben megpróbáltak bátran futballozni és nem kizárólag a saját tizenhatosuk előtt védekeztek. Aztán tizenegy perc alatt három gólt kapott a csapat és ezzel gyakorlatilag elveszítette a mérkőzést. A Málaga ugyanakkor nem omlott össze annyira, hogy történelmi vereség legyen a vége.
MECCSEMBERE – Jude Bellingham (OP: 9,3)
Jude Bellingham arra a Jude Bellinghamre emlékeztetett, akit az első idényében láttunk a Real Madridban, bár szerintem még ez a kijelentés sem állja meg teljesen a helyét, mert most talán annál is jobb. Állítólag még vissza kell nyernie az erőnlétét. Én erre nem nagyon tudok mit mondani, mert ez a srác így is oda-vissza felszántja a pályát, ráadásul nemcsak a felszínt kapargatja, hanem klasszikus mélyszántást végez. Hihetetlen energia van benne. De legyünk kicsit kritikusak is vele: volt két rossz passza, a többi 36 viszont célba ért (95%), volt egy párharc, amit elveszített, a másik ötöt megnyerte és mindössze öt labdát szerzett. Lassan elfogynak a szuperlatívuszok erre a fiúra, de sebaj. Eszembe jutnak a régi amerikai filmek kalózfordításai, amikor a klasszikus „f” betűs jelzőt nem használhatták és helyette sok esetben az „átkozott” kifejezést vették elő. Szóval: átkozottul jó ez a srác!
Thibaut Courtois (OP: 7,4)
Meg van az idény első clean sheet-je, reméljük még jó pár lesz belőle. Én késséggel adok Courtoisnak, minden számára unalmasnak tűnő meccsen jó osztályzatot, még ha ennyi munka után a mezőnyben eltekintünk az értékeléstől. Egyet védett ő, egyet a kapufa, ami feladat volt az biztonsággal megoldották.
Trent Alexander-Arnold (OP: 7,8)
Személy szerint nagyon kíváncsi vagyok Trent Alexander-Arnold lelkiállapotára, vagyis arra, hogyan éli meg, hogy komoly vetélytársat kapott a posztján a csapatba kerülésért folytatott harcban. Első idénybeli kezdését mindenesetre meggyőző teljesítménnyel használta ki. Már az első percben letette a névjegyét, amikor Vinícius akciója után kapura lőtt, próbálkozása pedig kevéssel kerülte el a kaput. Rengeteget volt játékban és a Madrid labdakihozatalának egyik legfontosabb szereplőjévé vált. 117 labdaérintésével és 87 sikeres passzával egyaránt a mezőny legaktívabb játékosai közé tartozott. Emellett három helyzetet alakított ki és kilenc alkalommal juttatta el a labdát a támadóharmadba. Legfontosabb momentuma természetesen Mbappé góljának előkészítése volt. Jó teljesítménye újabb lehetőséget ad Mourinhónak arra, hogy a jobb oldalon különböző karakterű játékosokkal variáljon. A nagy kérdés persze továbbra is az: mit szól ehhez Trent Alexander-Arnold?
Antonio Rüdiger (OP: 7,1)
Rüdiger először került be a kezdőcsapatba ebben a bajnoki idényben és vállalható teljesítménnyel tért vissza. Határozottan lépett ki az ellenfél támadóira és fizikailag sem engedte kibontakozni a Málaga csatárait. Huijsennel alapvetően jól egészítették ki egymást, ritkán alakult ki rendezetlen vagy igazán veszélyes helyzet előttük. Rüdiger hozta a tőle megszokott agresszivitást és keménységet, ugyanakkor ezúttal különösebb kockázatot sem vállalt. Végül is kapott gól nélkül hozta le a mérkőzést a Madrid, ami természetesen a védelem teljesítményét is minősíti, ebben pedig Rüdigernek is jelentős szerepe volt.
Dean Huijsen (OP: 7,3)
Elmaradt a lelátóra kibikázott felszabadítás, nálam ez önmagában előrelépés. A tavalyi betlijei idén még nem mutatkoztak, így van rá esély, hogy meccsről meccsre visszanyerje elsősorban az önbizalmát. Ennek a folyamatnak a jelei már az első három mérkőzésén is látszódtak. Labdával továbbra is rendkívül komfortosan játszik, ami különösen értékes a Madrid hátulról történő építkezésében. A Málaga nem gyakorolt folyamatos magas nyomást, így Huijsennek volt ideje és területe a játék szervezésére. Ezzel megfelelően élt és rendszeresen pontos labdákkal találta meg a középpályásokat. Védekezésben kevés látványos mentésre volt szüksége, mert a legtöbb helyzetet már a helyezkedésével megoldotta. Ne feledjük, hogy a negyedik gól az ő tiszta, szép szerelésével indult. Ha ezt a koncentrációt hosszabb távon is megőrzi, nagyon nehéz lesz kiszorítani Mourinho kezdőcsapatából.
Marc Cucurella (OP: 7,2)
Cucurella első alkalommal kezdett a Real Madridban a Bernabéuban, így számára különleges mérkőzés volt. A spanyol hátvéd alapvetően biztonságos és fegyelmezett futballt mutatott. Nem akart minden támadásnál látványosan előretörni, inkább Vinícius mögött biztosította a bal oldalt, amikor azonban lehetősége nyílt rá, megfelelő ütemben csatlakozott a támadásokhoz. Jó lenne látni, hogy támadásban is egy kicsit többet ad a mérkőzéshez, de valószínűleg most a helyzetének csapaton belüli stabilizálása a cél.
Eduardo Camavinga (OP: 7,1)
Camavinga számára fontos mérkőzés volt, hiszen Mourinho a kezdőcsapatban adott neki lehetőséget a bizonyításra. A francia ezúttal Valverdénél mélyebben játszott, ezért elsősorban a középpálya egyensúlyának biztosítása volt a feladata. Fizikailag jól állta a párharcokat, és sokszor már a Málaga támadásainak kibontakozása előtt közbe tudott avatkozni. Labdaszerzéseivel és agresszivitásával sokat tett azért, hogy a Madrid gyorsan visszaszerezze a labdát, és ne engedje kibontakozni ellenfelét. A mérkőzés végén azonban becsúszott néhány bosszantó hiba: láthattunk tőle labdaeladást, felesleges szabálytalanságot, sőt egy látványos bealvást is. A koncentrációja tehát továbbra sem tart ki minden esetben a mérkőzés teljes egészére. Ezek azok az apróságok, amelyek miatt nehéz maradéktalanul elégedettnek lenni a teljesítményével. Annak ellenére azonban, hogy a nyáron még az eladása is szóba került, a szezon első három mérkőzésén sok játékpercet kapott. Ez pedig egyértelműen arra utal, hogy Mourinho érdemben számol vele.
Fede Valverde (OP: 7,1)
Ezen a meccsen Camavingát kapta maga mellé a védelem elé, aki elvégezte helyette a piszkos munka jelentős részét, így neki lényegesen több lehetősége nyílt fel-alá robotolni a védelem és a támadósor között. Rendszeresen kivette a részét a letámadásokból, játékát pedig egyértelműen a vérszomjas agresszivitás jellemezte. Folyamatosan támadta a labdás embert, rengeteget mozgott és megint hatalmas területet játszott be. A 77. percben Bernardo Silva váltotta, amikor a mérkőzés már teljesen eldőlt. Teljesítménye ismét nem tartozott a leglátványosabbak közé, de megint embertelen mennyiségű munkát tett le az asztalra.
Kylian Mbappé (OP: 8,0)
Három forduló négy gól: úgy tűnik Mbappé kezdi felvenni az üzemi hőmérsékletet. Sebessége, ritmusváltásai, lendületes cselei ezen a meccsen halálos mérget jelentettek a Málaga számára. Elképesztő formában a franciánk és bennem az az érzés alakult ki, hogy nem is adott ki mindent magából. A 30. percben szerzett gólja tanári volt, Real szurkolóként áldás volt minden mozzanata, az ellenfeleinknek pedig komoly fejtörést okoz az esetleges ellenszer kitalálása. Jelen állás szerint ez még idén senkinek sem sikerült.
Vini Jr. (OP: 6,6)
Nálam még mindig nem üti meg a játéka azt a szintet, amely elvárható lenne tőle. Egy Vini Junior ne a 91. percben adjon látványos gólpasszt 3:0-s állásnál, hanem 0:0-nál zilálja atomjaira az ellenfél jobb oldalát. Az igyekezet érezhető rajta, de azt hiszem, a legnagyobb baj az, hogy a csapatok egyszerűen megtanultak védekezni ellene. A bal szélen megtolt labdák utáni versenyfutásokban rendre alulmarad, leduplázzák, kiszorítják, ha pedig nincs más megoldás, felrúgják. És akkor a verbális hadviselésről még nem is beszéltünk. Érdekes adat, hogy míg Brahim és Mbappé csúcssebessége 35,5 km/óra felett volt, addig Vininél ez mindössze 31,2 km/óra. Maradnának tehát a technikás megoldások, de sajnos azok sem jönnek mindig össze, pedig valamit nagyon ki kellene találni. Lehet, hogy csak én éreztem így, de a meccs vége felé úgy tűnt, Mbappé nagyon szeretett volna gólt rúgatni a brazillal, de ezen az estén azonban ez sehogy sem akart összejönni.
Brahim Diaz (OP: 6,6)
Brahim talán a kezdőcsapat legkevésbé meggyőző támadója volt ezen a délutánon. Már az is komoly lehetőségnek számított számára, hogy Mourinho Güler és Diomande előtt neki szavazott bizalmat. Voltak hasznos megmozdulásai és a második gól előtti akcióban az ő átadása indította Mbappét. Ugyanakkor a Madrid támadójátékának legveszélyesebb periódusaiban inkább Bellingham, Mbappé, Vinícius és Trent dominált. Brahim kevesebbszer tudta egy az egyben megbontani a Málaga védelmét, mint amit tőle ideális esetben várnánk. Technikailag nem követett el sok hibát, de hiányzott játékából az igazán meghatározó momentum.
Cserék
Bernardo Silva 13 percet töltött a pályán, akkor, amikor a többiek már nagyjából semmit sem akartak csinálni. Ő is meglehetősen gyorsan azonosult ezzel a hozzáállással, így különösebb nyomot nem hagyott maga után. Ennyi játékidő és ilyen intenzitás mellett szerintem engedjük is el az osztályzását.
Arda Güler (OP: 7,6)
Számomra ő volt szinte az egyetlen pozitívum a mérkőzés utolsó negyedében. Mindössze hét percet töltött a pályán, de szinte csak rajta éreztem, hogy még igazán akar valamit hozzátenni a játékhoz és nem egyszerűen a hármas sípszót várja. Kétszer is kapura lőtt, az egyik próbálkozásából pedig csodálatos gól született. Különösen fontos, hogy a padról beszállva, ilyen kevés játékidő alatt is képes volt érdemi hatást gyakorolni a mérkőzésre. Az ilyen hozzáállás és eredményesség mindenképpen biztató a folytatásra nézve.
Yan Diomande (OP: 6,4)
Diomande a 65. percben Brahim helyére érkezett, amikor a mérkőzés érdemi része már eldőlt. Emiatt nem volt könnyű olyan intenzitással beszállnia, mint amilyen az első félórát jellemezte. Ennek ellenére rögtön látszott rajta, hogy bizonyítani akar. Sokszor kérte a labdát és igyekezett egy az egyben támadni a Málaga védőit.
José Mourinho (OP: 7,0)
Az első két fordulóban ugyanazzal a kezdővel küldte pályára a csapatát, így kifejezetten nagy oddsot kínálhattak a fogadóirodák arra, hogy ez harmadjára is megtörténik. Rögtön öt helyen is belenyúlt a kezdőbe, ami akár túlzott felfordulást is okozhatott volna, de Trent, Rüdiger, Cucurella, Camavinga és Brahim abszolút nem jelentett akadályt a jó játékban. A Real nagy intenzitással kezdte a mérkőzést, agresszívan és magasan támadta le ellenfelét, amire a Málagának egyszerűen nem volt ellenszere. Fél óra elteltével gyakorlatilag eldőlt a meccs és úgy tűnt, ezt Mourinho is elkönyvelte. Talán, ha korábban és több cserével nyúl bele a mérkőzésbe, a második félidő ellaposodó játéka is új lendületet kaphatott volna. Ebben a keretben gyakorlatilag mindenki szomjazza a játékperceket, ezért személy szerint nem értem, miért hagyott bent két cserét a meccsben. Egy 3:0-ra eldöntött találkozó éppen ideális lehetőség lett volna arra, hogy újabb játékosok kapjanak perceket, miközben friss lábakkal talán a csapat intenzitása sem esik vissza ennyire.
