A Real Madrid korábbi csillaga nem kivételezett egyik spanyol lappal sem, így nem csupán a MARCA, hanem az AS munkatársainak kérdéseire is válaszolt egy exkluzív interjú alkalmával. Az AS részéről Tomás Roncero beszélgetett a horvát legendával.
Először is hadd öleljelek meg, hiszen már nagyon régen találkoztunk, bár követtük a veled kapcsolatos történéseket. Hogy érzed magad Milánóban? Úgy látom ahhoz elég jól, hogy még egy évet maradj.
Nagyon boldog vagyok itt. Az első naptól kezdve remekül bántak velem a szurkolók és a klub is. A város csodás, más mint Madrid, de élvezem. Boldog vagyok.
Nem tudom, hogy észrevetted-e, mindenesetre érdekes: elmentél Madridból, a BL 15 trófeás királyától a Milanhoz, amely a második a sorban 7 első hellyel. És bár nem nyerték meg már közel húsz éve ezt a sorozatot, még mindig második helyen állnak. Szóval elmondhatod magadról, hogy játszottál a két legtöbb BEK/BL-serleggel rendelkező klubjában.
Igen, igen, igen. Ez sokat elmond a Madridról és a Milanról. A Madrid a történelem legnagyobb klubja, a Milan pedig egy nagyszerű klub, amely a Madrid után a legtöbb európai elsőséggel rendelkezik, ami sokat elmond róla. Még úgy is, hogy már hosszú idő eltelt az utolsó győzelem óta, egy történelmi klubról beszélünk, amelynek elképesztő múltja van. Csak vissza kell térnie arra a szintre, ahol a 90-es és 2000-es években volt. De a Milan ettől függetlenül is mindig egy történelmi, nagyszerű klub lesz, a világ egyik legnagyobbja.
Amikor gyerek voltál, ott volt az a klasszikus Milan olyan játékosokkal mint Gullit, Rijkaard, Van Basten, Baresi, Ancelotti… Legendák, szinte legyőzhetetlenek. A Madrid számára frusztráló volt az az időszak, mivel úgy tűnt, hogy lehetetlen őket letaszítani a trónról.
Igen, persze, emlékszem. Gyerekkoromban sok olasz meccset néztem, mivel Olaszország nagyon közel van Horvátországhoz, én pedig sok focit néztem a tv-ben akkoriban, amikor talán ez volt a világ legerősebb bajnoksága (ahogy most talán a PL), tele csodás játékosokkal. A Milan volt gyerekkorom klubja, csodáltam őket. El sem tudtam képzelni, hogy az élet ide sodor majd, de a futball csodás történeteket eredményez, én pedig itt vagyok.
És mit mondott neked Ancelotti? Természetesen jól ismeri a klubot, sok évet töltött el itt, szóval gondolom beszéltetek a döntés meghozatala előtt.
Néha még Madridban is beszélgettünk a Milanról, mesélt nekem az élményeiről, a közös történetükről. Felhívott, amikor kiderült, hogy nem folytatom a Madridnál, és ő sem. Néhány nappal később, amikor tudomást szerzett a Milanról, felhívott, mivel kérdezték őt rólam.
Wow! Elmondták neki?
Igen, elmondták. És ő nagyon pozitívan nyilatkozott a klubról, bár már tudtam, hogy egy nagy klubról van szó. Ez abból is látszik, ahogy az emberek beszélnek róla. Olyan, mint amikor a Madridról beszélnek, valahogy más. Az emberek ugyanígy beszélnek a Milanról is, különösen a múltjáról…
A történelméről…
A történelméről. Ezért sem voltak kétségeim akkor, amikor megkeresett a Milan.
Váltsunk témát. Másfél hónapja meghoztál egy döntést, amellyel minket, Modrić-szurkolókat megleptél. Azt hittük, hogy a világbajnokság után számunkra nincs több Luka, de szerencsére mindenkit megleptél. Úgy, hogy a Milan nem is szerepel a BL-ben, azt gondoltam, talán nem akarsz maradni, de te ezt mondtad: ’Nem, még egy év, segíteni akarok a Milannak, továbbra is élvezni akarom a futballt.’
Mindig folytatni akartam; akár már tavaly novemberben is aláírhattam volna, három vagy négy itt töltött hónap után.
Még egy év…
Igen, így van. De elmondtam a klubnak, hogy meg szeretném várni, hogy hogyan érzem magam, hogy még meglesz-e bennem a vágy, a szenvedély, a motiváció. Végül, amikor a világbajnokság számomra is befejeződött, a vágy, szenvedély, motiváció továbbra is a testemben maradt. Ezért akartam maradni, hiszen még mindig erősnek érzem magam. Nem csak azért csinálok valamit, hogy csináljam, anélkül, hogy fontos lennék. Ez motivált arra, hogy még egy évet maradjak. És bár az idény nem a legjobban zárult, beszéltem az új edzővel, a klub embereivel, a tulajdonossal… Megmutatták nekem az új projektet, hogy mit akarnak elérni, és elmondták, hogy én is része vagyok, hogy szeretnék, ha fontos eleme lennék az új projektnek. Ezek a dolgok is segítenek a döntésekben. Aztán az ember ilyenkor beszél a családjával, azokkal, akik közel állnak hozzá, meghallgatja a véleményüket. De a végső döntést én hoztam meg. Éreznem kellett belül, hogy továbbra is versenyezni akarok, minden nap részt akarok venni az edzéseken, és végül ez az, ami visszahozott ide.
Ez csodás dolog, hiszen jövő héten 41 éves leszel. Egy ideje már az az általános gyakorlat, hogy ebben a korban a futballisták már visszavonulnak. De úgy tűnik, hogy te jobban szereted ezt, mint valaha. Fizikálisan nem látok rajtad változást, megvan benned a kortalan tehetség, a mozdulatok. Biztosan megkérdezted magadtól, hogy miért is hagynád így abba?
Igen, amikor elérsz egy bizonyos korba, ott van a levegőben, hogy már jobb lesz visszavonulni, félreállni, de én nem így gondolkodom, ha az ember jól érzi magát, hiszen ez az én életem. Imádom, amit csinálok, tényleg szeretem a futballt, boldog vagyok, élvezem. Több mint 30 éve csinálom már ezt, hatévesen, gyerekként kezdtem, és tudom, hogy nem végezhető olyan sokáig, mint más munkák. De számomra ez nem munka, hanem valami, amit szeretek. Amikor valami olyat csinálsz, amit szeretsz, nem munkaként gondolsz rá. Ez valami, amit minden nap élvezel, és amíg így van, és látod, hogy tudod teljesíteni azt, amit elvárnak tőled, vagy ami a feladatot, addig folytatod. Hogy ez meddig tart? Tudom, hogy közeledik a vége, de nem tudom, hogy ez ebben az évben lesz-e, vagy a következőben.
Jöhet még egy?
Sosem lehet tudni.
Szóval még nem lőtted be, hogy ez lesz-e az utolsó idényed, még nincs a fejedben egy konkrét dátum.
Hogy őszinte legyek, nem tudom. Lehet, tényleg lehet akár ez is, de nem szeretném ezt most kijelenteni, amikor még csak szeptemberben járunk… Először még…
Megnéznéd, hogy alakulnak a dolgok.
Igen. Hogy mi történik az idény során, hogy hogyan érzem magam. Ahogy már korábban is mondtam, amikor döntést hozok, meghallgatom a testemet, szóval napról napra haladok, nem tekintek túlságosan előre. Próbálok a jelenben maradni, élvezni azt, aztán majd meglátjuk, hogy mit mond a testem. De most úgy gondolom, hogy képes vagyok ezen a szinten teljesíteni, és hiszem, hogy ezt meccseken és mindenben meg tudom mutatni, ezért is akarom folytatni. Meglátjuk, hogy meddig tart majd, de nem akarok konkrétumot mondani, miközben mások azt kérdezik, hogy ’már 41 vagy, miért játszol még mindig?’. Sosem foglalkoztam a külső hangokkal, mindig megvoltak a saját gondolataim, és úgy gondolom, hogy egész jó döntéseket hoztam a karrierem során. Ez így működik. Persze már nem vagyok ugyanolyan, mint 12 vagy 15 éve, de szerintem még sokat tudok adni.
Hat BEK/BL-címed van, mint Carvajalnak, Nachónak, Kroos-nak és Gentónak, így ti vagytok az az öt játékos, akinek ezt sikerült elérnie. De sosem nyertél Európa-ligát. Extra motiváció ez számodra? Illetve a Milan számára, amely már 19 éve nem nyert európában?
Persze, természetesen. De ez még messze van. A Milannak mindig a trófeák megnyerésére kell gondolnia a történelméből adódóan, illetve mindenért, amit véghez vitt, de lépésről lépésre kell haladnunk. Új edzőnk van, sok változás volt, meglátjuk. Az idény hosszú. Jól kezdtünk, ami mindig fontos, ha új edző érkezik új elképzelésekkel. Eddig jól haladunk, de ez még csak a kezdet. Meglátjuk, hogy miként fejeződik be az idény, hogy nyerünk-e valamit, vagy nem, de az biztos, hogy a klubnál mindenki, a játékosok, az edző is nyerni akar. Meglátjuk, hogy sikerül-e.
Van még egy 41 éves játékos, korábbi csapattársad és jó barátod, Cristiano. Ismerve őt, biztosra veszed, hogy eléri az 1000 gólt? Már csak 22-re van ettől, és ő lenne az egyetlen a történelemben, akinek sikerül az 1000 hivatalos találat.
Persze. Cristiano csodálatos, egy fenomén, egy szörnyeteg, semmi kétségem nincs afelől, hogy eléri ezt a számot. Minden, amit tett, amit folyamatosan tesz, és ahogy versenyez, hogy mindent belead minden egyes meccsen, csodálatraméltó. Különleges a kapcsolatunk amiatt, amit együtt értünk el a Madridnál, és remélem, hogy mihamarabb eléri ezt a mérföldkövet. Legalább egy idény van még előtte, és biztosan el fogja érni. Ez csodálatos. Nem tudom, hogy meddig akar még játszani, de ha 50 éves koráig, akkor addig is képes lenne gólokat szerezni. A gólszerzési képessége, a karaktere, a hite és önbizalma csodálatos.
A legutóbb, amikor a világbajnokságon találkoztatok, szomorú nap volt Horvátország számára. Az a meccs tele volt fordulatokkal. Tudom, hogy technológia, de ha Spanyolország egy ilyen gól elvétele miatt esett volna ki… Először örültünk a technológiai újításoknak. De szerintem Horvátországban fejben sokszor újrajátszottátok a fejetekben az esetet. Elhagyni a világbajnokságot tudva azt, hogy a horvát szurkolók mennyire lojálisak, hogy milyen sokat utaztak, nem volt könnyű, igaz?
Igen, nagyon frusztráló volt úgy kiesni. Szerintem remek meccset játszottunk, jobbak voltunk a portugáloknál, különösen a második félidőben, és sokkal korábban lezárhattuk volna már a meccset. A technológiáról azt gondolom, hogy jót tesz a futballnak a jelenléte, de nagyon rosszul és következetlenül használják, attól függően, hogy ki a nagyobb, vagy nem tudom. Nem szeretek ilyen dolgokról beszélni, de azon a meccsen nem csak a góllal volt gond, hanem egy büntetővel is. Ha egy ilyet büntetőnek ítélsz… A bíró azt mondta nekünk, hogy semmit nem látott a pályán, csak mindkét játékos tartotta a másikat. A VAR-nak nem szabadna beavatkoznia, ha olyan szürke zónás esetről van szó, amelyet kétféleképp is értelmezhetnek. Akkor kellene szólniuk, ha 300%-ig biztos, hogy hibás a döntés, ha nem így van, akkor nem. Ezért vannak a bírók, hogy döntéseket hozzanak, más különben hozzanak robot bírókat. Szerintem rosszul használják a technológiát, ezen kellene változtatni. Részben jó, mert segít a leseknél vagy a gólvonalnál, de nem jól és nem akkor használják, amikor kellene. Először azt mondták, hogy csak a nagy hibáknál fogják használni, de a döntések is a futball részei, és azokat a bíróknak kellene meghozniuk.
Teljes mértékben. Ha már Horvátország, 26-án lesz egy spanyol – horvát Sevillában, a Sánchez-Pizjuánban. Láthatunk ott téged?
Nos, először is döntenem kell, beszélnem kell a szövetséggel és az új edzővel, aki most érkezett.
De a madarak azt csiripelték, hogy az új edzővel kiváló a kapcsolatod…
Igen, remek a kapcsolatunk. A válogatott pályafutásom vele kezdődött az U21-eseknél. Az első behívómat a felnőtt csapathoz Zlatko Kranjčartól kaptam, de az akkori vb után jött Slaven Bilić, aki most is visszatért, vele akkor hat évet dolgoztunk együtt, és sok jó dolgot vittünk véghez. Az elmúlt néhány évben nem olyan szorosan, de tartottuk a kapcsolatot, és szerintem a visszatérése jó döntés a szövetség részéről, ő volt a legjobb opció. Ahogy mondtam, először beszélnem kell vele és a szövetséggel, aztán meglátjuk, hogy találkozunk-e.
Ami az edzőket illeti. Ugorjunk egy kicsit az életed arany szakaszára, a Real Madridhoz. Mourinho visszatért, ő az edző, akinek a sugallatára Florentino leigazolt téged. Gondolod, hogy Mourinho visszahozhatja azt a versenyszellemet, amit a szurkolók hiányoltak?
Igen, kétség kívül igen. Az első meccseken is látszik, hogy ez egy másik Madrid, egy félelmetes Madrid, ami tetszik. Szerintem Mourinho szerződtetése egy nagyon korrekt döntés volt a klubtól, figyelembe véve a csapatot és minden körülményt, ő a legjobb választás erre a szerepre. Ismeri a klubot, igazi győztes, elképesztő személyiség, akit nagyon kedvelek, mivel ő volt az egyik, aki a klubhoz hozott engem. Sőt, a mondata, miszerint ’vagy őt, vagy senki mást ne hozzanak’, a legfontosabb volt az érkezésem szempontjából.
Elég világosan fogalmazott!
Ugye? Ezért kötöttem ki Madridban. Ahogy a tárgyalások alakultak, a sok fordulattal és nehézséggel, talán nem ez lett volna a vége, ha nem így gondolja. Nagyon kedvelem és tisztelem őt. Csak azt bánom, hogy nem dolgoztam vele tovább.
Csak egy évet…
Igen, de abban az évben sokat tanultam arról, hogy hogyan lehet a munkámat még jobban végezni, harcolni, mindent beleadni… Ahogy a meccsekre készül, az elképesztő. Úgy léptél pályára, hogy pontosan tudtad, mi fog történni. Szerintem ő a legjobb opció, és sok örömet okoz majd a madridistáknak, a Madrid pedig veszélyes lesz minden sorozatban. Mourinho számomra azért is különleges, ahogy a leigazolásomért harcolt. Ezt nem felejtettem el. Bármit megtennék érte. És bár nem beszélünk sokat, néha szoktunk üzeneteket váltani, és mindig a legjobbakat kívánom neki. Szerintem jó helyen van, mivel a világ legjobb klubjánál dolgozik, és ő a történelem egyik legjobb edzője. Ez egy nagyszerű szövetség, ami biztosan a frászt hozza majd a többiekre.
Az emberek úgy gondolják, hogy Mourinho érkezésével a Barcelonának sokkal nehezebb dolga lesz, és a dolgok megváltoznak…
Biztosan. De a Madridnak sosem kell foglalkoznia azzal, hogy mások mit csinálnak, csak saját magával kell törődnie. A Barcelona talán a legnagyobb rivális, de a Madridnak magára kell koncentrálnia. Aggódjanak a többiek a Madrid miatt, ne fordítva. Mindig így volt, legalább is az én időmben és azt megelőzően jó sokáig, ezért is olyan nagyszerű a Madrid.
A Milánnál imádnak téged, a San Siróban is érezhető a feléd irányuló szeretet, de a madridisták sem felejtettek el. Még mindig látom a neveddel ellátott mezeket a Bernabéuban a meccsek előtt. Az búcsú Carlettóval biztosan sokszor eszedbe jut. Tisztában vagy azzal, hogy a szíved egy része ott maradt, és hogy a madridisták szemében mindig egy legenda leszel? Követnek, miattad örülnek a Milan győzelmeinek, és azt akarják, hogy nyerj.
Ez csodálatos. Mondtam valamit a búcsúztatómon…
Mi volt az?
Ne sírj, mert vége, mosolyogj, mert megtörtént.
Ennyi.
És hozzátettem, hogy a legnagyobb trófeámnak a sok megnyert cím ellenére a madridisták szeretetét tartom. Nehéz szavakkal megköszönni ezt a mértékű szeretetet. Első naptól kezdve éreztem, még abban a némileg nehezebb időszakban is, amikor megérkeztem a klubhoz. Éreztem a szurkolók szeretetét a lelátókról, az utcán, és mindig egyre erősebb lett. Számomra ez sokkal fontosabb, mint bármilyen trófea.
Abban az aranykorszakban megnyerted az Aranylabdát. Az utolsó, aki a Milan színeiben elérte ezt, az Kaká volt 2007-ben. 2008-tól 2017-ig Cristiano és Messi osztozott ezen az elismerésen, amíg te meg nem törted a hegemóniájukat. Bár csapatjátékos vagy, az egyéni elismerés minden futballista álma, és ezt már senki nem veheti el tőled, kiérdemelted.
Igen, ez csodás dolog, a legnagyobb egyéni elismerés, ami létezik. Nincs ennél nagyobb. Különösen így, hogy egy olyan érában sikerült megkapnom, amelyet két olyan fenomén, mint Cristiano fémjelzett, és olyanokkal kellett versenyezni, mint Neymar vagy a későbbi győztes Karim, és még sokan mások. Csodás volt megnyerni. Nagyon örülök és büszke vagyok, hogy megnyertem az Aranylabdát, amikor ránézek a győztesek listájára. Ráadásul ha valaki egy ilyen kis országból jön, akkor még nehezebb nyernie, mint mondjuk a spanyoloknak, olaszoknak, németeknek vagy franciáknak. Kétszer annyit kell tennünk érte. Ez még büszkébbé tesz. De mindig azt mondom, hogy a csapat sikere a legfontosabb, ezt továbbra is így gondolom. Mindenesetre ez egy szép elismerése annak a remek idényemnek a Madrid és a horvát válogatott színeiben. Nagyon örülök neki.
Mit gondolsz, ki fogja megnyerni legközelebb? Mbappé, Rodri, Bellingham neve is felmerül, akiknek remek világbajnokságuk volt, és nagyszerűen kezdték az idényt. Szerinted ki érdemelné meg leinkább?
Hogy őszinte legyek, nem tudom, nem is szeretnék megnevezni senkit, aki jobban megérdemli a másiknál. Az emberek szavaznak és döntenek. Sok jelölt van a Madridból és más klubokból is. Meglátjuk, hogy ki győz, én nem szeretnék neveket mondani.
Megértem, manapság meglehetősen sok vitát szül az Aranylabda. Tegyük is félre. Mesélj nekem Mbappéról, Bellinghamről, Viníciusról, erről a nagyszerű trióról. Az előző idény érdekesen sikerült, de lenyűgöző játékosok, nem igaz?
Fenomenálisak. Nagyon örülök, hogy Vinícius hosszabbított a klubbal; nem lett volna jó, ha nem folytatja, rengeteget ad a csapatnak. Kylian csodálatos, elképesztően sok gólt szerez, a sebessége és a gyorsulása lenyűgöző. De akit a legközelebb érzek magamhoz, az Jude, aki középpályás, mint én.
Középpályás…
Igen. Az első naptól kezdve láttam, hogy különleges. Először is játékosként, a tehetsége miatt, de a személyisége miatt is.
Vezér lehet belőle.
Igen. A Bernabéu értékeli, hogy mindent belead a pályán. Nem csak a tehetséget, a munkát is elismerik. Amit a világbajnokságon csinált, és ahogy ezt az idényt kezdte, elképesztő. Reméljük, hogy így folytatja.
Sokan arról álmodnak a klubnál, hogy a visszavonulásod után visszatérsz a Bernabéuba, mint sportigazgató vagy edző. Gondolom, hogy már elképzeltél ezernyi forgatókönyvet, de tisztában vagy azzal, hogy az emberek várják, hogy valamikor visszatérj a Real Madridhoz?
Remélem, hogy megtörténik majd. A Madrid az otthonom, mindig az lesz. Mindig madridista leszek az ott megélt dolgok miatt. Azok voltak a karrierem és a magánéletem legjobb évei. Remélem, hogy egyszer visszatérek, de meglátjuk, hogy milyen szerepben. Én szeretem jól csinálni a dolgokat, és hasznos akarok lenni. Nem térnék vissza csak a nevem miatt, úgy, hogy közben nem tudom, hogy mit is csinálnék. Ilyen munkát nem tudnék végezni. Ha visszatérek, akkor hasznos, fontos, jelentőségteljes szerepet szeretnék. Ahogy Mourinho mondta nemrég, a Real Madidért dolgoznék, segítenék mindenben, amiben tudok, mivel nem tudom, hogy hogyan csináljak valamit csak félgőzzel. Vagy jól csinálom, vagy sehogy. Meglátjuk, de álomszerű lenne, az biztos.
Ezért is vagy bajnok és példakép, Luka.
Köszönöm.
