Formálódó gépezet.
Van egy Real Madrid a Santiago Bernabéuban, és van egy teljesen másik csapat, amely idegenben szerepel. Ez a gárda képes egyszerre a mindent elsöprő hurrikán lenni, valamint egy trópusi zápor. Megérzi az ember, de azért könnyen elviselhető. Van egy Real Madrid, amely ellenálhatatlanul támad, azonban védekezésben már nem olyan stabil. Ezeket a problémákat nyilván nem lehet csak a védelemre ráhúzni; a komplett csapat osztozik a felelősségen. Egy túlzott önbizalommal rendelkező kardfogú tigris, aki a csata hevében sebezhetővé válik. José Mourinho Madridjának két arca van. Találó jelző egy formálódó együttesre. Félelmetes gépezet, amelyben meg kell húzni a csavarokat. Nem tökéletes.
Tény, hogy az első néhány fordulóban a fő témát a hazai, valamint az idegenbeli meccseken látott teljesítmény szolgáltatta. Sok gárda kevésbé hozza az elvárt színvonalat távol a saját szurkolóitól, ami nagyjából olyan régi jelenség, mint maga a sportág létezése. Normális, maximálisan érthető. A Mourinho féle alakulat hasonló dolgon megy most keresztül. A Real Madrid négy gólt szerzett a Real Sociedad és Málaga ellen, ami nagyon jót tett a hangulatnak. Viszont nem csupán az eredményességről van szó: a fővárosiak átlagosan 10 alkalommal találnak kaput a Bernabéuban, miközben kettőt engednek az ellenfélnek.
Idegenben a Real Madrid
Az Espanyol vendégeként hiába volt nagyon domináns a játék, a három pont épphogy csak meglett. Olyan benyomást keltett a csapat, mintha 200 százalékot kellett volna kiraknia a pályára a győzelem érdekében. A Madrid idegenben átlagosan hétszer találja el a kaput, és hattal kevesebb gólt szerez. Az, hogy a blancók ne legyenek eredményesek, rendkívül ritkán fordul elő. A legutóbbi 24 mérkőzésből csupán a májusi klasszikuson nulláztak. Kilépve a Santiago Bernabéuból, a Madrid kapuját kétszer annyi lövés terheli meg: meccsenként négy.
Rövidzárlatok a védelemben
A kétercúság a védekezésbeli hiányosságokon szintén tetten érhető. De úgy is lehetne fogalmazni, hogy időnként előjönnek a rövidzárlatok. Az elkerülhető hibák, amelyek bizony nagyon tudnak fájni. Az Espanyol gólja Fede Valverde és a védelem közötti hibás kommunikációból született, miközben Calatravát próbálták lekövetni. A Sociedad gólját Ibrahima Konaté és Carreras “összjátéka” előzte meg, akik a baszkok kontráját igyekeztek blokkolni. A Betis-meccsen a szöglet után Valverde “felejtett el” menni az emberével.
Az ilyen jelenetekre elég nehéz ráhúzni azt, hogy “taktikai hiba”, vagy hogy rosszul volt felépítve a csapat. Sokkal inkább egyéni hibákról van szó, amelyek felett hajlamosak vagyunk elsiklani, ugyanakkor a szoros összecsapásokon különösen sokba tudnak kerülni. Közelednek a nehéz találkozók, amelyeken nem lesz helye a hibázásnak. Lassan ideje meghúzni azokat a csavarokat.
“Friss” és “fáradt”
Mourinho az előszezonban azzal viccelődött, a csapatnak három arca van: “Friss, fáradt és nagyon fáradt”. Utóbbi verziót sikerült eltüntetnie, és ez volt a mininum, miután véget ért a felkészülés, amelynek láthatóvá váltak a pozitív hatásai. De azt is hozzá kell tenni, hogy a “fáradt” Madrid még mindig érzékelhető, pláne bizonyos játékosokon.
Jude Bellingham közéjük tartozik. Ő az utolsók között csatlakozott a világbajnokáson részt vevők közül, tehát még utol kell érnie magát. A 70. perc környékén bekapcsol a “vészjelző”, és az angol középpályás nélkül a Madrid motorja már nem képes leadni ugyanazt a teljesítményt.
Természetesen ezek a részletek messze nem indokolják a vészharagnok kongatását. A Mourinho-projekt nagyon az elején tart, nyilvánvalóan formálódnia kell. A támadásokban életveszélyes a Real Madrid, ám a védekezésbeli hibák azért kezdenek nyugtalanítóvá válni.
