A Real Madrid és a Roma rivalizálása nem Európában kezdődött. Egészen Caracasig, 1956 nyaráig kell visszautaznunk, hogy megtaláljuk az első összecsapás nyomait. A két csapat ma este tizenharmadik alkalommal találkozik egymással a legrangosabb európai kupasorozatban, egy olyan párharcban, amely egy már a világtörténelembe is beíródott napon, 2001. szeptember 11-én vette kezdetét.
A rómaiak és a madridiak először a caracasi Olimpiai Stadionban mérték össze erejüket. Ez volt az úgynevezett Kis Világkupa ötödik kiírása, amelyet első alkalommal, 1952-ben a Real Madrid nyert meg. A venezuelaiak azonban más néven ismerték a tornát: a diktátor, Marcos Pérez Jiménez tiszteletére a Köztársasági Elnök Kupájának nevezték. A blancók azután tértek vissza a sorozatba, hogy az előző három kiírásban a spanyol labdarúgást az Espanyol, a Barcelona és a Valencia képviselte.
A lebonyolítás kétfordulós körmérkőzéses rendszerben zajlott. Az 1956-os kiírásban négy csapat vett részt: a Real Madrid, a Vasco da Gama, a Porto és a Roma. A tornát a Van Heusen vállalat szervezte. A szponzorok között a Ron Santa Teresa, a Cigarrillos Sport és a Sangría Chamberí is szerepelt. A szervezőbizottság elnöke, Damián Gaubeka üzletember két argentin játékvezetőt szerződtetett a tornára: Lires Lópezt és Cuezzót.
Alfredo Di Stéfano volt a torna legnagyobb vonzereje, a világ legnagyobb sztárja. Az ellenfeleknek azt a Real Madridot kellett legyőzniük, amely június 13-án hódította el története első BEK-trófeáját.
A Madrid június 28-án, csütörtökön reggel 8.30-kor indult Caracasba. Két nappal korábban Alfredo Di Stéfano a Kasztíliai Labdarúgó-szövetség edzőképző tanfolyamát az évfolyam legjobbjaként fejezte be. „Ki tudja, talán a jövőben még hasznomra válik” – jegyezte meg, majd arról a csapatról beszélt, amelyet a Madrid legnagyobb caracasi riválisának tartott: „A Porto. A portugálok keményebb futballt játszanak, amely jobban hasonlít a miénkre.”
A római ellenállás
A torna június 30-án kezdődött, a Porto és a Roma 1–1-es döntetlenjével. Másnap a Madrid igazolta a favorit szerepét, és 5–2-re kiütötte a Vasco da Gamát, Di Stéfano két gólt is szerzett. A lelkes spanyol közösség támogatását élvező királyi gárda számára a Roma elleni második mérkőzésnek csupán újabb lépésnek kellett volna lennie a végső győzelem felé.
Az első Real Madrid–Roma találkozón azonban a vártnál jóval keményebben meg kellett küzdeniük a blancóknak a sikerért. Di Stéfano a szokásosnál hátrébb húzódott, hogy a saját kapujához közelebb segítse csapatát, miközben az olaszok hatalmas lelkesedéssel futballoztak. A győzelem végül a spanyoloké lett (2-1, Rial és Di Stéfano, illetve Giuliano), de az általános vélemény szerint a Roma mutatott játéka alapján még egy döntetlen is hízelgő lett volna a Madridnak.
Egy héttel később, július 12-én, a visszavágón ismét a Roma bizonyult jobbnak, de ezúttal győzni is tudott: 2–1-re. Paolo Pestrin két gólt szerzett, mindkettőt az első húsz percben, a Madrid pedig csak egy Molowny által értékesített büntetővel tudott válaszolni.
Ez volt a blancók egyetlen veresége a Kis Világkupán, amelyen második alkalommal vettek részt. A Roma elleni találkozó előtt mindhárom mérkőzésüket megnyerték. A vereséget követően 2–1-re legyőzték a Portót, majd 2–2-es döntetlent játszottak a Vasco da Gamával. A tornát végül a királyi gárda nyerte meg.
A Madridot hazatérésekor hatalmas ünnepléssel fogadták. „A kezemben tartott trófea bizonyítja, hogy a caracasi utazás nem volt hiábavaló” – mondta Villalonga az ünnepségen. A Madrid megmutatta a világnak azt a nemzetközi szinten is meghatározó erőt és világméretű tekintélyt, amely Bernabéut annyira lelkesítette.
A Roma végül utolsó helyen végzett a tornán, de egy felejthetetlen győzelem emlékével térhetett haza.
