A két csapat rivalizálása a Mestallában kezdődött, 1926. május 1-jén.
A Real Madrid – hacsak a Király-kupa másként nem alakul – búcsút int a Mestallának. A királyi gárda utoljára lép pályára bajnoki mérkőzésen a Valencia stadionjában, ahol számos kiélezett összecsapást vívott az évek során. A feszültség már a kezdetektől jelen volt: a Valencia otthonában rendezett első bajnoki mérkőzésen a denevérek még a levonulást is fontolóra vették a játékvezetés miatt. Ez a felfokozott hangulat azóta is jellemzi a két csapat párharcát, különösen azóta, hogy Mijatović a Real Madridhoz igazolt, ami gyökeresen megváltoztatta a két klub kapcsolatát.
A mai esti összecsapás előtt a Valencia minden sorozatot figyelembe véve 228 alkalommal fogadta a Madridot. Ezek közül 63 alkalommal született hazai győzelem a Turia partján, 118-szor a fővárosiak örülhettek, 47 mérkőzés pedig döntetlennel zárult. A Valencia játékosai közül Mundo Suárez szerezte a legtöbb gólt a Real Madrid ellen a Mestallában, szám szerint tizenhármat. A másik oldalon Raúl áll az élen tizenhét találattal. Ezeken az összecsapásokon Vicente Asensi lépett pályára a legtöbbször, összesen 28 alkalommal. A Valencia legnagyobb arányú győzelme az 1999. június 9-i, 6–0-s kupagyőzelem volt az elődöntőben, míg a Real Madrid az 1990. augusztus 23-i Trofeo Naranján aratta legnagyobb sikerét, amikor 7–1-re nyert.
Ünnepi hangulat Valenciában
Abban a hónapban Valencia városa minden korábbinál nagyobb lelkesedéssel készült a májusi kereszt ünnepére. A város számos kulturális szervezete csatlakozott a hivatalos kezdeményezésekhez. Eközben Spanyolország-szerte Primo de Rivera diktatúrájának szigorú megfigyelése alatt tartották a lakosságot, hogy a munka ünnepén a lehető legkisebbre csökkentsék a munkásmegmozdulásokat.
Ebben az ünnepi hangulatban a Valencia meghívta a Real Madridot, hogy két mérkőzést játsszanak egymás ellen a Mestallában. Az 1923. május 20-án átadott új stadion addig még nem látta vendégül a fővárosiakat.
A Real Madrid valenciai vendégszereplése és a májusi ünnepségek hatalmas érdeklődést váltottak ki. A két mérkőzésre szóló jegyek pillanatok alatt elfogytak, a találkozókat ugyanis mindössze 24 órás különbséggel, május 1-jén és 2-án rendezték volna. Néhány hónappal korábban, karácsony idején a királyi gárda már járt a Turia partján, akkor azonban a Levante ellen lépett pályára, és mindkét mérkőzését elveszítette: a La Creu stadionban 3–1-re, majd 1–0-ra kapott ki.
1926. május 1-jén délután hat órakor először gördült útjára a labda a Valencia és a Real Madrid párharcainak történetében a Mestallában. Mindkét csapatban több cserejátékos kapott helyet, mint alapember, ennek ellenére izgalmasan indult a találkozó.
Az első vitatott eset
A Valencia–Real Madrid mérkőzések történetét számos olyan jelenet kíséri, amely komoly vitákat váltott ki, és rengeteg újságcikket ihletett. Az első összecsapás sem volt kivétel.
A Real Madrid középcsatára, Santiago Bernabéu már a harmadik percben megszerezte a vezetést. A Valencia játékosai les miatt reklamáltak, miután Monjardín kiugratta Del Campót, aki Bernabéu gólpasszát adta. A lelátóról egyértelműnek tűnt a leshelyzet, a mérkőzés játékvezetője, a valenciai José Monterde Seguí azonban megadta a találatot.
A kedvezőtlen kezdés ellenére a Valencia lett a délután győztese: játékával és lendületével elragadtatta szurkolóit. A korai 0–1-es hátrányból a szünetre már 3–1-es előnyt kovácsolt. Quesada egyenlített, majd Roca szerezte meg a vezetést. Utóbbi a 34. percben ugyan kihagyott egy tizenegyest, de Martínez kapusról kipattanó labdáját már a hálóba juttatta. Arróniz állította be a félidei 3–1-es eredményt.
A pálya minden részén fölényben futballozó Valencia a második félidőben, az 60. perc környékén José Llago II nagyszerű góljával növelte négyre előnyét. Úgy tűnt, nagy különbségű győzelem lesz a vége. A négy kapott gól mellett a Real Madrid játékosain már a fáradtság jelei is mutatkoztak.
A fővárosiak azonban összeszedték utolsó erejüket. Bernabéu parádés lövése révén 4–2-re szépítettek, majd a legutolsó percben Monjardín is betalált, így ismét izgalmassá tette a hajrát. Több gólra azonban már nem maradt idő.
A nagyszámú közönség vastapssal jutalmazta a két csapatot a látványos játékért. A szurkolók már előre örülhettek, hiszen a mérkőzést másnap délután fél hatkor megismételték volna. A folytatás azonban egészen másképp alakult…
Felhőszakadás
A zsúfolásig megtelt Mestallában a kitűzött időpontban Rafael Piquer játékvezető sípjelére kezdődött meg a találkozó. Az égbolt már fenyegetően sötétlett, és még fél óra sem telt el a mérkőzésből, hatalmas felhőszakadás zúdult a stadionra. A játékot félbeszakították, az időjárás pedig egy rövid időre enyhülni látszott. Amikor azonban a két csapat megegyezett a folytatásban, az eső ismét olyan intenzitással kezdett zuhogni, hogy lehetetlenné vált a játék.
1926 augusztusának végén egész Spanyolországot súlyos viharok sújtották, amelyek több száz emberéletet követeltek.
A Real Madrid 1928. április 29-én tért vissza Mestallába. Ezúttal már hivatalos mérkőzésen, a Király-kupa negyeddöntőjének visszavágóján lépett pályára. A Valencia 2–1-re győzött, így az elődöntőbe jutott, miután az első, április 15-i, a Chamartínban lejátszott mérkőzés 1–1-es döntetlennel zárult.
