1975-ben az Egyesült Államokban bemutatták A cápa című filmet, a Queen megjelentette A Night at the Opera című albumát, Spanyolországban változás történt az állam élén, és – feltehetően a felsorolt eseményektől teljesen függetlenül – a Pontevedra tartománybeli As Neves településen, október 22-én megszületett Miguel Ángel Salgado Fernández.
A futballvilág később Míchel Salgadóként, egyszerűen Míchelként vagy Il Due néven ismerte meg. De nevezhetnénk úgy is: a fickó, aki minden egyes mérkőzésen a bőrét viszi vásárra.
Kétségkívül a Real Madrid történetének egyik legnagyszerűbb jobbhátvédje – szerintem. De vajon a legjobb is? Hát, ki tudja. Attól függ, kit kérdezünk. És akkor még bele sem bonyolódtunk azokba a filozófiai kérdésekbe, amelyeket egy ilyen összehasonlítás óhatatlanul felvet. Annyi azonban bizonyos, hogy több idényen keresztül Spanyolország és Európa egyik legkiemelkedőbb jobbhátvédjének számított.
Míchel a Celta Vigo játékosaként vált szélesebb körben ismertté. A klub utánpótlásából került fel az első csapathoz, amelynek színeiben az élvonalban is bemutatkozott. Az 1996/97-es idényben rövid időre a Salamancához került, hogy – a guijuelói sonkákhoz hasonlóan – kellőképpen megérlelődjön. Ezután visszatért a Celtához, ahol már valóban kiváló jobbhátvédként bontakozott ki.
Az akkoriban spanyol szövetségi kapitányként dolgozó Javier Clemente figyelmét sem kerülte el a teljesítménye, így meghívta a válogatottba. Éppen egy válogatott mérkőzésen, 1998. november 18-án, Olaszország ellen – amikor már Camacho ült a kispadon – alapozta meg nemzetközi hírnevét. Salernóban káprázatos teljesítményt nyújtott. Arról ugyan nincs tudomásunk, hogy Sabrina is kilátogatott volna a stadionba, az olasz fiúk – és lányok – mindenesetre menten beleszerettek a spanyol kettes számú játékosba. Ettől kezdve emlegették Il Due, vagyis „A Kettes” néven.
Nem sokkal később, 1999-ben Panucci távozott a Real Madridtól, Lorenzo Sanz pedig Salgadóban látta meg az ideális jobbhátvédet a királyi csapat számára. A klubelnök mélyen a zsebébe nyúlt, és kétmilliárd pesetát fizetett érte. Akkoriban ez volt a Real Madrid történetének legdrágább igazolása. Persze azt sem szabad elfelejteni, hogy a televíziós pénzek beáramlásával a futball világában elképesztő ütemű infláció bontakozott ki, így az átigazolási rekordok szinte egymást érték.
Míchel már az első idényében megszilárdította helyét a kezdőcsapatban, pedig az az év minden volt, csak nyugodt nem. Toshack gyakorlatilag kiprovokálta saját menesztését, amikor kijelentette: „Hamarabb látunk majd egy disznót elrepülni a Bernabéu fölött, mint hogy én megváltoztassam a véleményemet.” Helyére Vicente del Bosque érkezett, és ami a különféle Mecák és Záraték szerepeltetésével már-már groteszk idénynek ígérkezett, végül a nyolcadik BEK-/BL-győzelemmel, a legendás Octavával ért véget. Méghozzá Míchel Salgadóval a kezdőcsapatban. Sőt, nem csupán kezdőként szerepelt: a Valencia elleni párizsi döntőben ő adta a gólpasszt Morientes találata előtt.
Korábban említettük, hogy Lorenzo Sanz Salgadóban látta meg a Real Madrid ideális jobbhátvédjét. Nos, lánya, Malula Sanz szintén ideálisnak találta Míchelt – csak éppen férjnek. Salgado így ettől kezdve már hivatalosan, családi kötelék révén is a Real Madridhoz tartozott.
Míchel Salgado és Figo a futballtörténelem egyik legemlékezetesebb jobbszárnyát alkotta, a pontevedrai védő pedig sorra gyűjtötte a mérkőzéseket és a trófeákat a királyi klub színeiben. Újabb Bajnokok Ligája-győzelem, egy Interkontinentális Kupa, egy európai Szuperkupa, négy spanyol bajnoki cím és három spanyol Szuperkupa került a gyűjteményébe. Pompás eredménysor, amelyet a spanyol válogatottal megnyert U21-es Európa-bajnoki címmel is kiegészíthetünk.
Salgado teljesítménye a Madrid jobb oldalán megbízható volt, szinte elpusztíthatatlannak tűnt. Fáradhatatlanul dolgozott, egyetlen erőfeszítést sem sajnált, ugyanakkor technikailag is képzett és rendkívül gyors futballista volt. Nem tartozott azok közé, akik egyik mérkőzésen tízpontos teljesítményt nyújtanak, a következőn pedig két egyenes passzt sem képesek megoldani. Salgadónál a kiegyensúlyozottság nem azt jelentette, hogy időnként kiemelkedőt, máskor középszerűt nyújtott, hanem azt, hogy teljesítménye szinte állandóan a jó és a nagyon jó között mozgott.
A spanyol válogatottban 51 alkalommal lépett pályára. Részt vett a németországi világbajnokságon és a Belgiumban, illetve Hollandiában rendezett Európa-bajnokságon. Két nagy torna azonban fájó hiányként maradt meg pályafutásában: sérülés miatt lemaradt a koreai–japán világbajnokságról és a portugáliai Európa-bajnokságról is. Utóbbival kapcsolatban mindvégig kitartott amellett, hogy időben felépülhetett volna, és rendelkezésre állhatott volna a tornán.
Madridi pályafutása 2009-ben ért véget. Ekkor Anglia felé vette az irányt, és további három éven át a Blackburn Rovers játékosaként szerepelt a Premier League-ben, mielőtt 2012-ben visszavonult. A történetnek azonban akadt még egy különös utófejezete. 2018-ban ugyanis, negyvenkét évesen, váratlanul visszatért a profi futball világába, és pályára lépett a panamai Club Atlético Independiente színeiben a Clausura 2018-as bajnokság utolsó mérkőzésén. Ezzel még egy bajnoki címmel gyarapította trófeagyűjteményét.
Míchel Salgado egy teljes évtizedet töltött a Real Madridnál, és az utolsó éveit leszámítva megkérdőjelezhetetlen helye volt a kezdőcsapatban. Összesen 371 hivatalos mérkőzésen szerepelt a királyi klub színeiben, küzdő- és rendíthetetlen versenyszelleme pedig meghatározó részévé vált a Galaktikusok Madridjának. Annak a csapatnak, amelynek jobb oldalán hosszú éveken át ő volt az úr.
