José Mourinho a Valencia elleni győzelmet követően a Mestalla sajtótermében válaszolt az újságírók kérdéseire.
A versenynaptár és a LaLiga
“Az üzenetem Tebas LaLigájának… Alázatosnak kell lennem, mert náluk van a hatalom, ezért csak azt kérhetem, hogy még egyszer ne tegyék meg velünk ugyanezt. Nem akarom azt mondani, hogy emberfeletti teljesítményre volt szükség, hiszen meg lehet csinálni, de rendkívül nehéz. Ha ilyen tréfát akarnak űzni, tegyék meg másokkal. Minket pedig hagyjanak békén ezután a vasárnaptól szombatig tartó, utazásokkal és mérkőzésekkel teli maraton után, mert ez már túlzás volt.”
“Most azt mondom, hogy aggaszt a válogatott szünet. Ha a játékosok itt maradnának velem és a szakmai stábommal, különös figyelmet fordítanánk a regenerációjukra. Ehelyett azonban a válogatottjukhoz utaznak. Soha nem voltam szövetségi kapitány, de el tudom képzelni, hogy a kapitányok dolgozni szeretnének velük. Csakhogy ezek a játékosok most nincsenek abban az állapotban, hogy dolgozzanak. Pihenésre van szükségük ahhoz, hogy később a válogatottjukban is pályára léphessenek. A regenerációjuk során rendkívül nagy odafigyelést igényelnek.”
Mourinho 77 százalékos győzelmi mutatója a LaLigában
“Ez a statisztika azt üzeni nekem, hogy meg kell nyernünk a következő mérkőzést, mert az életben az emberek elfelejtik a szép számokat, még akkor is, ha van jelentőségük. Nem a múlt statisztikáiból élünk. A jelenből élünk, és meg kell nyernünk a következő találkozót. Nem is tudtam erről az adatról, de természetesen büszkeséggel tölt el, hiszen a spanyol bajnokságban a történelem során rengeteg kiváló edző dolgozott. Büszke vagyok arra, hogy ilyen mutatóval szerepelhetek közöttük, de a következő mérkőzés a legfontosabb.”
Hogyan sikerült elérnie, hogy a játékosok ennyire segítsék egymást a védekezésben?
“Ez az ő érdemük. A játékosoké. Nem tudnék kiemelni egyetlen olyan elemet sem a saját munkámból, amelynek döntő szerepe lenne ebben. Én végzem a megszokott munkámat, ők pedig egyénileg és csapatként is fantasztikusan reagálnak. Óriási fejlődés tapasztalható, bár az is segített, hogy ma nagyon sokat birtokoltuk a labdát, így viszonylag kevés védekezőmunkára volt szükségünk. Azt is el kell mondani, hogy labdavesztés után mindig rendkívül jól reagáltunk.”
“A kérdésedre visszatérve van egy jelenet a második félidőből, közvetlenül a kispadom előtt. Elveszítjük a labdát, Arda nincs a megfelelő pozícióban, Kylian pedig sprintet vág ki, hogy visszaérjen, és lezárja a jobb oldalt, helyreállítva a csapat védekező szerkezetét. Ez nagyszerű példa, de csak egy a sok közül. A játékosok rengeteget tesznek egymásért, nagyon egységesek, és ahogyan a Realmadrid TV-nek is mondtam, a tapasztalataim alapján ennek a csapatnak jó az illata.”
A Mestalla hangulata
“A Mestalla maga a szenvedély. A Valencia stadionja történelmileg mindig nehéz helyszín volt. Olyan stadion, amely sokat követel a saját csapatától és a játékosaitól. Amikor egy olyan Real Madrid ellen játszanak, amely egyénileg és csapatként is sokkal erősebb náluk, a frusztráció fokozódik, és ez arra ösztönzi a játékosokat, hogy olyan játékstílust válasszanak, amellyel versenyben maradhatnak az eredményért.”
“Számunkra az volt a pozitívum, hogy végig nagyon nyugodtak maradtunk, és nem reagáltunk a provokációkra. A piros lapos jelenet számomra távolról is teljesen egyértelműnek tűnt. Kylian sárga lapjáról viszont nem tudom, mit gondoljak. Azt tudom, hogy potenciális gólhelyzet volt, egy olyan támadás, amelyből gól születhetett volna. Nem tudom, engedhette volna-e tovább a játékot. Lehet, hogy tévedek, nem tudom. De a kispadról úgy láttam, hogy a játékvezető nagyszerű munkát végzett egy olyan stadionban, ahol a közönség folyamatosan reklamál.”
“A Bernabéu egészen más, ott az emberek nyugodtan mennek ki a mérkőzésre. Santander vagy Valencia viszont más világ. Ezekben a stadionokban a szurkolók maguk is részt akarnak venni a mérkőzésben. Ha az eredmény miatt csalódottak, még többet reklamálnak, és még forróbb hangulatot teremtenek. De mindez a normális kereteken belül maradt.”
Beszél-e a szövetségi kapitányokkal?
“Nem fogok senkit felhívni, mert nem tudhatom, hogy egyszer én magam nem leszek-e szövetségi kapitány. Az az érzésem, hogy ha egyszer az lennék, nagyon kellemetlen lennék a klubok számára. Elsősorban magamra és a saját csapatomra gondolnék. Legalábbis most így érzem. Éppen ezért nincs képem felhívni senkit, még a barátomat, Carlót sem. De nézzük meg, kik mennek Carlóhoz. Vinícius, akinek játszania kell. Endrick, akinek ha Carlo játékperceket ad, azt én kifejezetten megköszönöm. Nem Carlo miatt aggódom.”
“Ugyanakkor úgy gondolom, a szövetségi kapitányok sem örülnek annak, ha egy játékos a felhalmozódott terhelés következtében megsérül. Szakmai kötelességük megfelelő figyelmet fordítani a játékosok regenerációjára. Reméljük, szerencsénk lesz.”
Mennyire aggasztja a válogatott szünet?
“Ahogyan mondtam, jelenleg ez az egyetlen aggodalmam. A játékosok rendkívüli mértékben kimerültek, hétfőn mégis már a válogatottjuknál kell lenniük. Hétfőn, kedden és szerdán még mindig a felhalmozódott izomfáradtságot kellene kipihenniük. Nem mentális fáradtságról beszélek, mert aki győz, az mentálisan nem fáradt. Fizikailag azonban igen. Tisztelem a szövetségi kapitányokat.”
Mit érez nyolc egymást követő győzelem után?
“Annak örülök a legjobban, hogy egyszer sem alakult ki káosz. Mindig nyugodtak maradtunk. Pontosan értjük, miért veszítettük el azt a bizonyos mérkőzést az Atlético ellen, és hogy miben kellett fejlődnünk. Mindvégig megőriztük a nyugalmunkat. Én mindig azon fogok dolgozni, hogy a jó időszakokban is kiegyensúlyozottak maradjunk. Folyamatosan azt mondom a játékosoknak, hogy egy olyan csapatnál, mint a Real Madrid, nem lehet minden győzelem után önkívületi örömbe esni. A Real Madridnál a mérkőzések megnyerésének természetesnek kell lennie.”
“Boldog öltözőt látok, borzalmas zenével, amit ráadásul nagyon hangosan hallgatnak. De az emberek nyugodtak, mert az az üzenet, hogy a győzelmet természetesen kell kezelni. Amikor kikapunk, akkor bekerülünk abba a káoszba, amelyet ti teremtetek, és amely aztán átterjedhet a Real Madrid környezetére és a szurkolókra is. Itt, az öltözőn belül azonban nyugalom van.”
Holnap kilátogat az NFL-mérkőzésre?
“Holnap elmegyek az NFL-re, ha a negyvenfokos lázam lemegy harminckilencre, mert jelenleg teljesen kivagyok. Fáradt vagyok, lázas vagyok, de ha felépülök, megyek.”
Volt feszültség a félidőben?
“Azonnal elmentem onnan. Aguirre, a barátom is velem tartott. Örömmel elmondom, mit mondtam neki a mérkőzés után: ‘Ne légy szomorú, mert az én játékosaim sokkal jobbak, mint a tieid.’ Ez az igazság. Nem Aguirre a probléma. Ő nagyszerű, rendkívül tapasztalt edző. Egyszerűen arról van szó, hogy a Real Madrid játékosai nagyon jók, és azok az edzők, akiknek olyan futballistáik vannak, mint nekem, közelebb állnak a győzelemhez.”
