A Real Madrid és Carlo Ancelotti mester szerda este tökéletes meccset játszott. Taktikai szemszögbõl szinte hiba nélkül hozta le a mérkõzést az olasz tréner csapata, tökéletes volt a kontroll és okosan irányították a mérkõzést az elejétõl kezdve, Bale góljától Morata elfutásáig. A Real Madridnak sikerült minden pillanatban azt játszani, amire éppen szüksége volt, mindezt úgy, hogy közben sikerült megakadályozni, hogy a Dortmund legerõsebb fegyverével, a kontratámadásokkal éljen. Klopp játékosai nem találták a helyet és az üres folyosókat a kontráikhoz, ez pedig a hazaiak érdeme, leginkább a Carvajal-Pepe párosé. A portugál válogatott védõ három lövésnél is a megfelelõ helyen állt. A Madrid jól keverte a kártyákat: ha kellett, birtokolta a labdát, ha kellett, szünetet tartott és átengedte a területet, vagy épp labdát járatott, de akadt példa arra is, hogy egy-egy kontrával bontotta meg a németek védekezését. A kezdõ felállás ismét a jól megszokott 4-3-3 volt, melyben a középpályán Isco, míg a védelem bal szélén Coentrao kapott helyet Di María és Marcelo hiányában. Jól mûködött a szerkezet, melynek elõnyeit a gyors gólnak köszönhetõen végig élvezhette a csapat, stabil és kombinatív középpálya és szinte tökéletesen megbonthatatlan védekezés jellemezte a csapatot. A Ramos-Pepe duó zseniális volt, de Coentrao és Carvajal is remekel védekezésben. Nagyszerû volt az összhang a hátsó alakzat és Casillas közt is, a kapitány magabiztosságot és erõt sugárzott, mely láthatóan jót tett az egész együttesnek.
Ahogy azt Ancelottitól már megszoktuk, a szerkezeten a cseréket követõen sem változtatott, maradt a 4-3-3, mindössze annyi történt, hogy Morata beállításával Ronaldo húzódott középre és a saját nevelésû támadó indult a szélrõl, ezzel kicsit tehermentesítve és pihentetve a portugált, akire kevesebb futás és gyors sprint maradt ék pozícióban. Illarra a jól játszó Isco helyére érkezett azzal a céllal, hogy stabilizálja a középpályát és alkalom adtán lassítsa a játékot, ha kell. A meccs utolsó szakaszára, az utolsó 10 percre aztán következett egy kis szerkezeti machináció is, Casemiro beállításával 4-1-2-1-2-vé alakult a madridi felállás. Alonso maradt szerepkörében, Casemiro és Illarra stabilizálták a középpályát, elõttük Modric feladata volt a játék gyorsítása és az oldalak variálása, legelöl pedig a Bale-Morata páros szerepelt. A portugál klasszis cseréje indokolt volt, fáradtság jeleit mutatta, egyre többet kellett megállnia pihenni. Amikor viszont úgy tûnt, hogy már nem bírja, akkor futott még egy hetven méteres sprintet. A terhelése nagyon magas, a pálya nagyon nagy részét bejátszotta a bal szélrõl indulva. Ehhez kell még hozzátenni a légi párharcokat, lövéseket és a segítséget, amit védekezésben nyújtott. Vigyázni kell, nehogy az ilyen magas fokú és sorozatos meccsterhelés a közeljövõben visszaüssön, akár sérülés, akár formahanyatlás tekintetében.
Coentrao és Isco – Pozitív csalódások
Be kell vallanom, a találkozó elõtt elég szkeptikus voltam és tartottam a mérkõzéstõl. No, nem a Dortmund erõssége miatt, hisz’ a sorsolást követõen fölényes gyõzelmet és sima továbbjutást jósoltam, hanem az elõzõ pár nap történései végett. Tudjuk ugyanis, hogy Ancelotti 4-3-3 rendszere akkor mûködik igazán olajozottan, ha az olasz tréner által favorizált, gála tizenegy lép pályára, ez idáig akárhányszor változtatott ezen a kezdõn (komolyabb változtatásra gondolok), a Real Madrid játéka elmaradt a várttól. Most, hogy a meccs elõtt realizálódott Di María és Marcelo hiánya, ismét változtatni kellett, jött Isco és Coentrao. Két ilyen fontos láncszem kiesése kemény dió, de szerencsére a helyettesek jól szerepeltek. A portugált megtapsolták a Bernabéuban, ahol általában fütyülni szokták, ez mindennél többet mond teljesítményérõl. Reust kellett fognia, a legveszélyesebb németet, és amellett, hogy ezt megoldotta, még a támadások kellõ segítésére is futotta az erejébõl.
Isco többet dolgozott a megszokottnál. Többet vett részt az összjátékban, jól értelmezte a szerepkörét és visszazárt, amikor kellett. Az alkotói zónából indult, majd a befejezõ zónáig ért fel, ahol most egy gólt is sikerült szereznie. A stílusa más, mint a folyamatosan robotoló Di Maríáé, két teljesen különbözõ játékosról van szó. Felettébb sajnálatos azonban, hogy az erõnléti állapota nem engedi, hogy 70 percnél tovább játsszon ebben a szerepkörben. Utána elkezd fennragadni és egyedül hagyni középen Modricot és Alonsót, ahelyett, hogy a fáradtság elhatalmasodásával inkább a védekezõ feladatai minél tökéletesebb ellátására tartogatná erejét, ezzel stabilitást adva a csapatnak. Érdekes egyébként, hogy az ilyen típusú-stílusú labdarúgóknál visszatérõ gond az erõnléti probléma Madridban, gondoljunk csak a nyáron távozó Özilre, aki szintén 70-75 perces játékos volt. Ugyan kétlem, hogy Ancelotti mester meghúzna egy ilyen lépést, de érdemes lenne a kellõ pihentetés végett elgondolkodni a Marcelo-Di María és a Coentrao-Isco duók kettõs játszatásán-pihentetésén. A két dél-amerikairól tudjuk, hogy remekül megértik egymást és jól muzsikálnak együtt, de tegnap azt is láthattuk, hogy a másik páros tagjai is jól oldották meg feladatukat és könnyedén vették át egymás ritmusát.
Dortmund – Ezer sebbõl vérzõ ellenfél
Jürgen Kloppnak nem volt egyszerû dolga, rengeteg hiányzóval kellett számolnia sérülések és eltiltás miatt, így messze nem a legerõsebb összeállításában küldte pályára csapatát. Szerkezetileg a jól megszokott 4-2-3-1-et hozta Madridba is Klopp mester, de a sok hiányzó miatt nem mûködött igazán olajozottan a gépezet. Megérezte a Dortmund Lewandowski hiányát, aki helyén Aubameyang játszott, de nem volt annyira veszélyes a kapura nézve. Klopp érzékelte a hiányosságokat és megpróbált változtatni, ugyanis a gyors kontrák nem jöttek, Reust kivették a játékból Coentraóék, míg középen remekelt a Ramos-Pepe duó. A cseréket követõen offenzív Dortmund volt a pályán 3-3-4-es alap hadrenddel, melyben Reus középre húzódott Schieber mellé, de ekkor már késõ volt. Érezni lehetett, hogy a remek napot kifogó madridi védelmen nem tudnak majd rést találni. A mélységi váltások elmaradtak, nem sikerült területet nyitni a felfutó középpályások elõtt, így a kontrák végeztével nem maradt ötlet a támadásépítésekben. Ezzel a nagy arányú vereséggel nagy valószínûség szerint Jürgen Klopp csapata búcsúzik majd az idei sorozattól, de ettõl függetlenül el kell mondani, hogy egy rendkívül szimpatikus és jó csapatot búcsúztat (remélhetõleg) a királyi gárda.
