Egy kedves férfi ismerõsömmel elõször beszélgettünk a napokban egymás kedvenceirõl, s elõkerült az egyik legnépszerûbb sport: a labdarúgás. Elmondta, hogy nagy szenvedélye ez a sportág, játszani és nézni egyaránt szereti. Erre elmondtam neki, hogy én is szeretem a focit, bár inkább nézni, mint játszani. Ez volt az a pillanat, mikor elkezdett furcsán nézni. Megkérdezte, hogy van kedvenc csapatom? Elmeséltem neki, hogy igen, van és hosszasan beszéltem neki a Real Madridról. Itt már kifejezetten döbbenten de ugyanakkor gyanakodva méregetett. Ezt követte a kedvenc kérdésem: “Ki a kedvenc játékosod?” Erre büszkén válaszoltam: “Cristiano Ronaldo”. Itt egy pillanatra megállt az idõ, aztán eltûnt a tekintetébõl a döbbenet, a gyanakvás és átvette a helyüket a nyugalom és a megértés. Annyit mondott: “Jaj, már kezdtem azt hinni, hogy te más vagy, mint a többi. De te sem a játékot szereted, hanem a jó pasikat“.
Ez volt az a pont, ahol elveszítettem a fejem, és – egy nyomdafestéket nem tûrõ módón – elmagyaráztam neki, hogy mi is a valóság, és miért õ a kedvencem. Aztán hazafele menet eszembe jutott, hogy biztosan sok nõtársam kerül hasonló helyzetbe, ezért leírom szépen, sorba amiket elmondtam az illetõnek, s végre a férfiak is megérthetik, hogy nem egy kockás hasról, egy kisfiús mosolyról vagy egy új frizuráról szól nekünk a foci. Nem mondom, hogy ezeket nem esik jól nézni, de ennél sokkal többrõl van szó.
Emberi mivoltunkból fakad, hogy mindenki mindenbõl a legjobbat akarja, a legjobbat szereti. Így vagyunk mi is Ronaldóval. Õ a legjobb. A legjobb a Földön. S most az jön, hogy könnyû ezt mondani, de mivel támasztom alá? Lássuk csak:
2009 óta a Real játékosa, akkor az átigazolásért 94 milliót fizetett a Madrid, a kivásárlási árat pedig 1 milliárd euróban határozták meg, ami rekordnak számított (és az is maradt Bale érkezéséig). De ne szaladjunk ennyire elõre, hiszen már ez elõtt is számos sikert tudhat magáénak. Példának okáért õ volt a legelsõ olyan játékos Angliában, aki egy idényben nyerte el a Premier League év játékosának járó díját, illetve az UEFA Év Játékosa-díjat. Emellett szintén õ az egyetlen, aki két különbözõ ligában is megkapta az Európai aranycipõt (angol és spanyol). Összesen hárommal büszkélkedhet. Nem csak klubfutballban nyújt kiemelkedõt, hiszen õ juttatta a legtöbb labdát a hálóba Portugália színeiben (összesen 50-et). Továbbá érdemes arra is emlékezni, hogy egyetlen szezon alatt (2011-12) sikerült hét mesterhármast összehoznia, ami szintén világrekord. Kedvencünk az egyetlen, akinek sikerült gólt szereznie hat egymást követõ El Clásicón. És végül, de nem utolsó sorban, a kedvencem: nincs olyan perc a 90-bõl, amelyben ne szerzett volna legalább egy gólt.
Folytathatnám a listát még sok érdekességgel, de a cikk lényege nem ez, hanem csupán annyi, hogy ha egy nõ elmondja, hogy szereti ezt a csodát, aki már annyi örömöt szerzett nekünk, madridistának, aki nemrég megnyert nekünk egy Európai Szuperkupát, aki ha a pályán van, nyugodtabban nézed a meccset, mert tudod, hogy mire képes, akkor ne az legyen az elsõ gondolatod, hogy na igen, ezt is csak a kinézete érdekli. Azért szeretjük, mert jó, mert tud, mert õ a világ legjobb játékosa. S ha egy ilyen barátnõd van, abból csak jól jöhetsz ki. Szívesen elmegy veled meccsnézésekre, hozzá tud szólni a témához, ott feszít melletted egy Real Madrid mezben, veled együtt izgul és veled együtt éli át a gólok örömeit. Valamint az sem hátrány, ha nem nyafogja végig mind a 90(+akárhány) percet, mert unja, és kérlel, hogy kapcsold már át a televíziót a Barátok köztre.
Ahogy Cristiano mondta: “A szeretetetek erõssé tesz. A gyûlöletetek megállíthatatlanná.“
