Még akkor is, ha többet nem lépne pályára, már bérelt helye van a futball legnagyobbjainak templomában. Az ambíciók vezérlik, amit a saját karakterének definiálásban is kifejtett, emellett elkötelezett a fejlõdésre, és még több sikerre.
Annak ellenére, hogy harmadik alkalommal nyerted meg ezt a díjat, és már sokszor voltál itt ezen a gálán, még mindig érzelmesnek tûnsz a színpadon. Ugyanolyan izgatott vagy még mindig?
Tudom, hogy milyen kemény munka és erõfeszítés kell ennek a díjnak az elnyeréséhez, ezért leszek még mindig ilyen érzelmes, nem számít, hány alkalommal kaptam meg. Remélem, még sok évig kell majd így tennem. Ezért szeretnék köszönetet mondani a csapattársaimnak, a Real Madridnak és mindenkinek Portugáliában. Ez az Aranylabda tette fel az elmúlt szezonom ‘i’ betûjére a pontot, és ez motivál abban, hogy ugyanilyen ambíciókkal vágjak neki 2015-nek.
Egy dolog feljutni a csúcsra, és megint egy másik ott maradni ennyi éven át, ahogyan te is csinálod. Amikor elõször jöttél erre a díjátadóra, gondoltad volna, hogy ilyen gyakori vendég leszel itt?
Hogy õszinte legyek, nem. Minden olyan gyorsan történt. Szerintem, a legnehezebb dolog ezen a szinten maradni. Büszke vagyok, hogy egymás után nyolcszor kerültem be a FIFA Év csapatába, és mindig versenyben voltam, hogy a legjobb háromban végezhessek, ami nagyon kevés embernek sikerül. Úgy gondolom, csak Messi és én mondhatjuk ezt el. Nem hiszem, hogy bárki más képes lett volna erre sorozatban nyolc alkalommal, ezért is vagyok roppant elégedett. Évrõl évre keményen dolgozom a klubcsapatommal és a válogatottal is, ezt fogom folytatni. Ez az elismerés jelzi, hogy a dolgok jól mennek, és élvezem ezt a kivételes karriert.
És emellett még mindig viszonylag fiatal vagy, és még mindig a csúcson teljesítesz. Ha ma abbahagynád a futballt, a nevedre örökre emlékezni fognak a futball történelmében…
Igazából, nem gondolok erre. Tudom, hogy lesz helyem a sportág történelmében, azért, amit eddig elértem és nyertem mind csapat, mind pedig egyéni szinten. Tudom, hogy egy szép oldalon leszek a valaha volt legjobbak között, és ez boldoggá tesz. 29 éves vagyok, de jól érzem magam, mintha még mindig 25 lennék (nevet). Úgy gondolom, még további öt, hat vagy hét évet képes vagyok a legmagasabb szinten játszani. Aztán meglátjuk, mi lesz.
Nem is olyan rég, az ügynököd azt mondta, ha akarnál, könnyedén játszhatnál 40 éves korodig…
(Nevet) Nos, igen, elképzelhetõ, de ahogy már említettem, ez attól is függ, hogyan fogom érezni magamat az évek elõrehaladtával. Mennyire leszek motivált, és mennyire leszek a csapatom hasznára. Ha 40 éves koromig sikerül ezeknek megfelelnem – és ha akarok addig játszani, akkor játszani is fogok. Bár lehet, hogy akkor már csak vonszolni fogom magam (nevet). De, ameddig elfogadható teljesítményt nyújtok – számomra az az elfogadható, amit a szurkolók és a klub megérdemel – akkor folytatni fogom. Õszintén, ezen még nem kell most gondolkodnom.
Mindig is sokoldalú játékos voltál, de ahogyan folyamatosan beépítetted az új elemeket a játékodba az évek során, az mindenkit lenyûgözött. Mi ennek a kulcsa?
Nincs titok. Csak azon múlik, hogy folyamatosan fejlõdni és tanulni akarj. Számomra minden szezon egy új kihívás, amivel szembe kell néznem. Minden év különbözõ, és magad mögött kell hagynod, ami már megtörtént. Nyilvánvalóan a jelenre kell koncentrálnod, de közben a jövõre kell gondolnod. Azt mondom magamnak, hogy sok évem van még a futballpályán, de a jobb dolgok most történnek, a még jobbakat pedig a jövõ tartogatja. Én így gondolkodom, és hiszek az erõsségemben, – pszichológiai értelemben – hogy mindig fejlõdni akarok. Talán ez megmagyarázza, hogy miért vagyok a csúcson ilyen régóta. Természetesen a munka is hozzájárul ehhez, amit mindig is kiemelek, de ugyanilyen fontos a vágy, hogy a legjobb akarok lenni.
Tavaly ilyenkor két nagy cél lobogott a szemed elõtt: a Bajnokok Ligája, ami nem is sikerülhetett volna jobban; és a brazíliai világbajnokság, ahova nem teljesen egészségesen érkeztél. Van, amit megbántál a tavalyi évben?
Nem sajnálom, amit tettem, mert minden okkal történik. Miután megnyertük a Bajnokok Ligáját, amire sérülten készültem, – fájdalmak miatt két hétig nem edzettem a döntõ elõtt – egybõl jött a világbajnokság. Mondhattam volna az edzõnek, hogy ne számoljon velem. Elmehettem volna nyaralni az aggódás helyett, sokkal egyszerûbb lett volna számomra. Senki sem tudott volna lebeszélni a döntésemrõl. Viszont, szeretek szembenézni a dolgokkal. Elõször is, nem akarom a sérülésemet mentségként használni, de igaz, hogy nem voltam száz százalékos állapotban, amit sokan tudtak is (és néhányan nem akarták tudni). De, ahogy mondtam, nem keresek kifogásokat. Ma itt vagyok, ami tökéletesen kifejezi az áldozataimat, az elkötelezettségemet és az erõfeszítéseimet. Isten mindent lát, és ha itt vagyok, az azért van, mert én voltam a tavalyi év egyik legjobbja.
Mi volt a legemlékezetesebb pillanatod a tavalyi Bajnokok Ligája sorozatban?
Végre megnyertük és a magasba emelhettem a trófeát. Mindennek a teteje – az érzelmek a döntõben magukért beszélnek, a küzdés, és végül az utolsó percben betaláltunk. Emellett az is, hogy a mérkõzés Portugáliában volt – ezek tették egy gyönyörû és történelmi pillanattá. Felejthetetlen élmény a madridistáknak. Akárki, aki ott játszik elmondhatja, hogy mennyire fontos megnyerni a Bajnokok Ligáját – különösen a Tizediket. Egy kivételes év fénypontja volt, mind a csapatnak, mind az országnak. Nem is olyan rég megnyertük a Klubvilágbajnokságot is, ami ugyancsak egy fontos trófea. Egyszerûen felejthetetlen év volt a tavalyi. Vannak szép emlékeim, de lehetséges, hogy ez volt az eddigi legjobb évem egyéni és klub szinten is.
Mennyire köszönhetõ ez Carlo Ancelottinak, aki kezelni tudta a hatalmas nyomást?
Ez mutatja, hogy mennyire kivételes edzõ. Akárhol dolgozott, mindenhol nagyszerû eredményeket ért el. Hihetetlen férfi, nem csak mint edzõ, hanem mint ember is. Úgy gondolom, ebben közrejátszik az is, hogy korábban játékos volt, ezért mindent tökéletesen megért. Õ, ahogyan mi Portugáliában mondjuk, egy ‘pé quente’, vagyis egy áldás. Egy gyõztes edzõ, és ezt próbálja nekünk is átadni. A kinevezése egy nagyon jó és fontos momentum volt, hiszen vele nyertük eddig a legnagyobb trófeákat.
Tavaly is felvitted a fiadat a színpadra, aki most négy éves. Mekkora motivációt jelent neked egy ilyen különleges szurkolód, mint õ, aki már egyre jobban megérti, mi is történik körülötte?
Igen, ez tényleg egyre különlegesebb. Cristiano születése több örömöt és nyugalmat hozott az életembe. Nem azt jelenti, hogy korábban nem volt, de ez egy nagyon fontos faktor. A tény, hogy megoszthatom vele ezeket a pillanatokat, nagyon büszkévé tesz, mert közben felnõ és megérti, ki is az õ apja: a Real Madrid profi futballistája. Már most is sokat tud a labdarúgásról: hogyan mûködik, mik a legfontosabb díjak, miért van itt az apukája. Nagyon boldoggá tesz engem, hiszen az egyetlen gyermekem.
És elmondja már neked, ha valamit jól, vagy éppen rosszul csináltál a pályán?
(Nevet) Nem, még nem. Még eléggé gyermekfejjel figyeli a dolgokat. Teljesen normális dolgokról beszél, mint más csapatok és játékosok. Õ is focizik, ami egy igazi meglepetésként ért az elmúlt évben. Nagyon tetszik neki. Kezdetben inkább az autók érdekelték, de most már a futball a mindene, aminek nagyon örülök, hiszen valamivel olcsóbb hobbi (nevet). De nagyon boldog vagyok.
