Biztos vagyok benne, hogy mindenki fel tudná állítani a maga listáját, mind a pozitív, mind a negatív oldal tekintetében, ezt az ABC segítségével mi is megtettük, a rangsorolás természetesen szubjektív. Kezdjük a felsorolást azokkal, akiknek nem jött össze a madridi “kaland” és akik végül dicstelenül távoztak a Bernabéuból.
Az öt legrosszabb téli átigazolás:
5. Fernando Gago
Az új Redondónak kikiáltott argentin játékos Ramón Calderón elnöksége idején szerzõdött a spanyol fõvárosba. A 2006-07-es szezonban Marcelóval és Higuaínnal együtt érkezett, miután a Real Madrid 20 millió eurót fizetett érte a Boca Juniorsnak. Igaz, öt és fél évet töltött a klubnál (ebbõl az utolsót a Románál kölcsönben), de sosem tudta igazán beváltani a hozzá fûzött reményeket. Kétszeres spanyol bajnok, egyszeres kupa- és egyszeres szuperkupa gyõztes a Real Madriddal. 121 meccset játszott a királyiaknál és egy gólt szerzett. Legjobb idényét a 2007-08-as szezonban futotta, amikor Schuster kezei alatt fontos láncszemnek számított a csapatban. Azonban ezt az egy szezont leszámítva nem volt képes konstans jó teljesítményt nyújtani, túlzottan lassúnak és körülményesnek bizonyult, így nem tudott megragadni a keretben, 2012 nyarán a Valenciához igazolt. Azóta megfordult a Vélez Sarsfield keretében is, majd visszatért a Boca Juniorshoz, jelenleg is itt futballozik, tagja volt hazája világbajnoki ezüstérmes válogatottjának.
4. Dejan Petkoviæ
6,5 millió eurónak megfelelõ régi pezetáért cserébe érkezett a Real Madridhoz a Crvena Zvezda “Rambója”. Lorenzo Sanz klubelnök elsõ igazolása volt, 1995 decemberében. Petkoviæ 23 évesen érkezett a spanyol fõvárosba, sztárjátékosként, de két és fél éves spanyolországi tartózkodása alatt nem tudott maradandót alkotni. Mindössze öt meccsen kapott lehetõséget a királyiaknál, de így is spanyol bajnoknak és szuperkupa-gyõztesnek vallhatja magát. Madridból kölcsönbe a Sevillához, majd a Racing Santanderhez került, de itt sem tudott érvényesülni, 2007-ben a brazil Vitóriához igazolt.
3. Perica Ognjenoviæ
Ismét egy megváltóként érkezõ, balkáni középpályás, akiért 8 millió eurónyi pezetát fizetett Lorenzo Sanz az 1998-99-es szezonban. Az „Atom” becenévre hallgató Ognjenoviæ (Petkoviæhoz hasonlóan) a Crvena Zvezda játékosa volt, onnan egyenesen Madridba vezetett az útja. Két és fél év – nem túl rózsás – kapcsolat után hagyta el a spanyol fõvárost Németországért úgy, hogy több idõt töltött a kispadon és a betegszobán ez idõ alatt, mint a pályán. A jugoszláv válogatottal az 1998-as világbajnokságon is szereplõ játékos 22 tétmeccsen kapott szerepet a királyiaknál, egyetlen gólját a Copa Del Rey 1999-2000-es kiírásának nyolcaddöntõjében szerezte, a Zaragoza ellen 2-0-ra megnyert mérkõzés során. Távozását követõen sem sikerült újra formába lendülnie, karrierje viszonylag gyorsan zátonyra futott.
2. Antonio Cassano
A 2005-06-os szezonban érkezett, a Real Madrid kispadján ekkor López Caróval ült. Az olasz csatár híres volt zsenialitásáról és rendkívüli fegyelmezetlenségérõl. A spanyol fõvárosban a “Nagyétkû” becenevet kapta, mely kedvenc idõtöltésére utalt. Hét kilónyi felesleggel érkezett Madridba, és a Realban töltött másfél éve egyszerûen kabaréba illõ volt. Az 5,5 millió euróért szerzõdtetett csatár 29 fellépésén 4 gólt szerzett, majd kölcsönbe a Sampdoriához távozott. A genovai alakulat késõbb meg is vásárolta a támadót, aki azóta – kis túlzással – az olasz klubok felében megfordult, míg három napja szerzõdést bontott épp aktuális kenyéradójával, a Parmával. A Real Madridból való távozását követõen néhány évvel így nyilatkozott: “Madridban nagyon jól éltem. Sok jó nõ és sok jó kaja. Szeretem, amikor összefutunk, együtt töltünk egy kis idõt, és utána lakásra megyünk. A tökéletes napomhoz csak szex kell és étel”. Azt hiszem ez nem is kíván több kommentárt.
1. Julien Faubert
Szinte teljesen biztos vagyok abban, hogy amikor a bevezetõben arról beszéltem, hogy mindenki fejében ott van egy saját lista a legrosszabb transzferekkel kapcsolatban, akkor sokaknak egybõl a francia játékos ugrott be. Faubert a 2008-09-es szezonban a West Hamtõl érkezett fél évre kölcsönbe, aminek a végén távozott is. Összesen 17 percet szerepelt egy Racing Santander elleni mérkõzésen. Hozzá fûzõdik azonban a szezon egyik legviccesebb jelenete, amikor is a Villareal elleni, idegenbeli találkozón elaludt a kispadon. Egy kis idõ elteltével így fogalmazott: “Azt hittem, hogy viccelnek, amikor a Real Madrid megkeresett”. Kétség kívül jobban járt volna mindenki, ha csak vicc az egész, így viszont Faubert óriási fölénnyel szerezte meg egy nem túl hízelgõ lista elsõ helyét.
Most, hogy túlvagyunk az öt legnagyobb bukáson, evezzünk kellemesebb vizekre és vizsgáljuk meg, hogy kik voltak ezen kategória legjobbjai.
Az öt legjobb téli átigazolás
5. Christian Panucci
A rendkívül képzett és kifinomult jobbhátvéd az 1996-97-es szezonban érkezett a Milan csapatától. A sokoldalúsága lehetõvé tette, hogy a védelem közepén, sõt a bal szélen is megállja a helyét. A klubnál töltött három és fél éve alatt megnyerte a Hetediket, egy Interkontinentális Kupát és egy Spanyol Szuperkupát. Madridi évei alatt 73 találkozón jutott szóhoz és 3 gólt szerzett. 1999-ben távozott az Interhez, késõbb játszott a Chelsea-ben, a Monacóban, a Romában és a Parmában is. Jelenleg Fabio Capello segédedzõjeként dolgozik az orosz válogatott mellett. A Bernabéu közönsége ma is nagy szeretettel gondol vissza rá, a klub elsõ olasz futballistájára.
4. Christian Karembeu
A Real Madrid és a Barcelona rivalizálásának egyik legvitatottabb átigazolása volt, hisz a királyiaknak épp az õsi rivális orra elõl sikerült megszerezni a Sampdoriától. Az 1997-98-as szezonban érkezett, habár csak két és fél évet maradt a klubnál, döntõ szerepet vállalt a Hetedik megnyerésében. A Leverkusen elleni negyeddöntõben és a Dortmund elleni elõdöntõben is sikerült gólt szereznie. A Real Madriddal két Bajnokok Ligáját és egy Interkontinentális Kupát nyert, viszont mindössze 51 meccsen lépett pályára a klub színeiben. 2000-ben a Midlesbrough-ba igazolt, majd 2005-ös visszavonulásáig megfordult az Olympiacos, a Servette és a Bastia csapataiban, jelenleg az Olympiacos stratégiai tanácsadójaként dolgozik.
3. Diego López
A Real Madrid saját nevelésû kapusa Mourinho utolsó szezonjában, a 2012-13-as idényben tért vissza a klubhoz, hogy a két hónapot kihagyni kényszerülõ Casillast pótolja. Három és fél millió eurót kapott érte a Sevilla. Érkezése után egészen a bajnokság végéig a kezdõcsapat tagja volt annak ellenére, hogy Casillas idõközben felépült. Késõbb Ancelottinál is övé volt a fõszerep a ligában, míg a kupa és a BL Casillasé lett. Másfél éve alatt pozitív benyomást keltett, habár a szurkolók csatározásának központi szereplõjévé vált, ami rendkívül megviselte, majd végül a Milanhoz igazolt. Mindezt egy kupával és a Tizedikkel a zsebében tette, a sors iróniája, hogy pont ez volt az a két sorozat, ahol a padra szorult. Jó kapus és nagy madridista, de karrierje során sehol nem tudott több éven keresztül stabilan klasszis teljesítményt nyújtani, így nem volt kérdés, hogy a formáját visszanyerõ kapitány mögött a második helyre szorul.
2. Gonzalo Higuaín
Hat és fél év alatt a “szeret – nem szeret” nevû játék mindkét végét megtapasztalhatta. A 2006-07-es szezonban érkezett a River Plate-tõl, 12 millió euróért cserébe, és három bajnoki címmel, egy kupával és két Spanyol Szuperkupával a háta mögött igazolt a Napoliba, nem kevesebb, mint 40 millió euróért cserébe. A Reyno de Navarraban és a San Mamésben szerzett góljai bajnoki címet értek a csapatnak. 264 mérkõzésen összesen 122 találatig jutott, de a Bajnokok Ligájában sajnos rendkívül gyengén teljesített, és számos alkalommal döntõ helyzetben hibázott. Ugyan nem õ volt a nagy meccsek nyerõembere, de fontos tagja volt a csapatnak. Bár már több mint másfél éve távozott, még most is megoszlik a szurkolók véleménye eladásával kapcsolatban, hisz a Bernabéu közönsége mindig értékelte azt a küzdeni tudást és odaadást, melyet a pályán mutatott.
1. Marcelo
A brazil balhátvéd a 2006-07-es szezonban érkezett nem kisebb feladattal, mint hogy a legendás Roberto Carlos utódja legyen. Habár a mítikus 3-ast szinte lehetetlen felülmúlni, Marcelo egészen briliánsan teljesít a Real Madridban. Nyolc és fél év alatt 3 bajnoki címet, 1 Bajnokok Ligáját, 2 hazai kupát, 2 Spanyol Szuperkupát, 1 Európai-szuperkupát és 1 klubvilágbajnokságot nyert. A lisszaboni döntõn az õ nevéhez fûzõdött a Real Madrid harmadik találata. Egyetlen gyengesége, hogy az elmúlt két évben rendkívül sérülékeny volt. Ha játszik, akkor a világ talán legjobbja posztján, de ehhez egészségesnek kell lennie. Páratlan érzékkel lép fel az akciókkal és remekül megértik egymást Cristiano Ronaldóval, mely a csapat támadásépítésének elengedhetetlen része. A jelen Real Madridjának egyik legfontosabb játékosa.
