Mindig különleges visszatérni a Bernabéuba?
(Mosolyog) Számomra az, igen. Visszatérni abba a stadionba, ahol gyerekkorom óta annyi mindenen keresztülmentem… Olyan ez, mint hazatérni, ez pedig nyilván mindig jó érzés.
Kaptál üzeneteket a régi, madridi csapattársaidtól?
Már volt néhány furcsa hívásom, gyakran kapcsolatban vagyunk egymással… Viccet félretéve nem, nem beszéltünk, viszont sokat beszélgetünk az itteni csapattársaimmal, csakúgy, mint minden héten.
Általában milyen érzés visszatérni?
Ez egy lehetõség, egy olyan pillanat, melyben csapatként kell mûködnünk, csak így mehetünk ki a pályára. Ez a meccs jó lehetõséget teremt számunkra, megmutathatjuk az egész világnak, hogy kik is vagyunk. Ezt szeretnénk tenni, csapatként.
Számodra ez egyfajta lehetõség arra is, hogy megmutasd a Real Madridnak, hogy mit veszített a távozásoddal?
Nem, egyáltalán nem! Egyáltalán nem neheztelek a Real Madridra, épp ellenkezõleg. Óriási hálát és szeretetet érzek a klub iránt. Természetes, hogy szeretnék jól teljesíteni, valamint gólt szerezni, de nem személyes célokból, hanem a csapatom, a Real Sociedad érdekeit nézve.
Még mindig szívesen gondolnak rád a madridisták. Milyen fogadtatást vársz a Bernabéutól?
Hogy õszinte legyek, erre még nem gondoltam. Természetesen nagyszerû emlékeim vannak a Bernabéuból, sok mérkõzést játszottam itt. A klub és a szurkolók mindig szeretetet mutattak irántam, talán túl sokat is! Ez sokat jelentett nekem, köszönetet kell mondanom ezért. Nem számítok semmi különösre, csak remélem, hogy a madridi szurkolók védeni és támogatni fogják a csapatukat, én is ezt fogom tenni a saját klubommal, igaz, még most is érzem a Real Madrid szurkolóinak szeretetét.
Ha gólt szerzel, megünnepled majd?
Ez tisztelet kérdése. A Real Madrid miatt lehetek futballista, minden, ami én vagyok, ennek a klubnak köszönhetõ, ez világos. Mindent megteszek majd azért, hogy betaláljak, ha sikerül, akkor csak visszasétálok a saját térfelünkre és megpróbálok újra gólt szerezni (nevet).
Milyen emlékeid vannak a madridi idõkrõl?
Csak jó emlékeim vannak, õszintén így gondolom. Számomra igazán nagy évek voltak azok. Rendszeresen játszottam, elértem az álmaimat, szereztem néhány gólt és a világ legjobb játékosaival osztozhattam az öltözõn. Csodálatos volt.
Jó emlékeid vannak Mourinhóról is?
Igen. Fontos szerepet játszott abban, hogy minden emlékem jó a Real Madriddal kapcsolatban. Vele elhódítottuk a Király-kupát, megnyertük a bajnokságot – és ezek azok a trófeák, amelyeket az ott töltött idõm alatt szereztünk -, sokat tanított nekem a játékról.
Akkor miért távoztál?
Három évig játszottam az elsõ csapatban, szerettem volna mást is kipróbálni. Fontosnak akartam érezni a játékomat, ezért döntöttem a távozás mellett. Nem bántam meg.
Tudod, hogy milyen a Bernabéuban játszani. Milyen tanácsot adnál a csapattársaidnak?
Ez egy nagyon félelmetes, tiszteletet parancsoló stadion. Az elsõ néhány perc mindig nagyon fontos. Emlékszem a Madrid elleni hazai meccsünkre. Mindig magabiztosak vagyunk hazai pályán. Meg kell gyõzõdnünk arról, hogy bármit is érzünk, az ne legyen rajtunk észrevehetõ. Önbizalommal telve kell pályára lépnünk és belevetni magunkat a játékba.
Ki a kedvenc játékosod a jelenlegi Real Madridból?
(Hosszú gondolkodás, csend) Álvaro Arbeloa.
Arbeloa? Miért?
Számomra õ egy vezetõ és egy olyan játékos, akit az emberek hajlamosak alulértékelni, de mégis hihetetlen futballista. Rengeteget ad a csapatnak a pályán és azon kívül is. Most minden bizonnyal megkapta a világ legnagyobb elismerését (nevet). Számomra õ egy kivételes ember és az a fajta játékos, akit szeretnék a saját csapatomba. Ha edzõ lennék, örülnék, ha mindig a csapatomban lenne.
