A világ legnagyobb trófeája
1979-ben, Santiago Bernabéu halála után egy évvel rendezték meg az elsõ emlékére rendezett tornát. Ez a Trofeo Santiago Bernabéu, amit a nyár végén szoktak rendezni. Az elsõ trófeát egy Colomina nevû ékszerész készítette, és igencsak nagyot álmodott…
A Santiago Bernabéu stadion másolatát készítette el, amely fölött egy óriási kupa állt, és még ennek a tetején az elnök mellszobra. Mindezt egy fából készült talapzaton, 64 kilogramm ezüstbõl, 2 méter magasan, 1 méter szélesen… Ez volt a sorozat elsõ trófeája, amit a Bayern Müchen vihetett haza, miután a döntõben az Ajax Amsterdamot verte 2-1-re. A képen az látható, ahogy a fél Bayern-kezdõ próbálja a levegõbe emelni a világ legnagyobbjának tartott trófeáját; több-kevesebb sikerrel…
Érthetõ módon az ezután minden évben megrendezett tornára nem készítettek el hasonlóan nagy trófeát, de azért a mostani verziója sem tartozik a kisebbek közé. Két ember együttesen szokta felemelni…
„Así, así, así gana el Madrid”
A fenti rigmust az olvasók többsége biztosan hallotta már elhangozni valamilyen meccsen, és ha kicsit is konyítanak a spanyolhoz, akkor azt is tudják, hogy ez magyarra fordítva annyit tesz: „Így, így, így nyer a Madrid”. Még a rím is kijön valamennyire… Azt, hogy ezt milyen értelemben éneklik a szurkolók (dicsõítve vagy szarkasztikusan) persze függ attól, hogy épp otthon vagy idegenben játszik a csapat, de vajon, hol használták elõször?
A válasz pedig az, hogy Gijónban, 1979. november 25-én, az El Molinón stadionban. A Sporting és a Real Madrid mérkõzött a bajnokság 11. fordulójában és a szurkolók hangulata eléggé bosszús volt. A játékvezetõ már a találkozó 6. percében kiállította a hazai Enzo Ferrerót egy San José ellen elkövetett szabálytalanságért. Amikor Ferrero a játékoskijáró felé tartott a szurkolók elkezdték szarkasztikusan (és eléggé pesszimista módon) a következõt énekelni: „Így, így, így nyer a Madrid”.
Ez a rigmus, amely a madridi csapat elleni hévben született meg, aztán egy másik jelentést is elnyert, amikor a királyiak szurkolói kezdték el használni akkor, ha nagy fölénnyel nyert a csapat. Ez aztán egy máig tartó hagyománnyá vált… mindkét oldalon.
A botrányt kavaró gólöröm
Sokféle módon ünnepeltek már gólokat, és a virtuózabb játékosok kisebb koreográfiákat is kitalálnak arra az esetre, ha betalálnak a kapuba. Vannak azonban bizonyos gesztusok, amelyek szerencsétlenül sülnek el, és jobban felhúzza a rivális szurkolóit, mint maga a bekapott találat. Ez elõfordult már a Real Madridban is, és igaz ugyan, hogy egy Ronaldo volt ennek a fõszereplõje, de most nem a portugál Cristianóról, és nem a Barcelona elleni nyugtatós gólörömérõl lesz szó…
Az eset a 2005-06-os idényben történt, az Alavés elleni bajnokin. A brazil Ronaldo betalált, és a hazai szurkolók ledöbbentek azon, ahogy azt a találatot ünnepelte: A „dagi”, két honfitársával, Robinhóval és Roberto Carlosszal együtt a hátukra feküdt, és kezeikkel-lábaikkal úgy kalimpáltak, mintha a hátukra fordított csótányok lennének. A köztudatban is ilyen módon maradt meg ez az ünneplési forma: „csótányozni”.
Nem tudni, hogy az Alavés szurkolóknak ez azért nem tetszett, mert a szerencsétlen állattal azonosították-e magukat, mindenesetre a madridi klub vezetésében is sokan akadtak, akik egyáltalán nem nézték jó szemmel ezt a performanszt. Ronaldo azzal mentegetõzött, hogy csupán betartotta az ígéretét, amit a klub egyik alkalmazottjának tett, az viszont tény, hogy soha többé nem láttuk tõle ezt az ünneplést.
A sorozat elõzõ részei:
- Elsõ rész
- Második rész
- Harmadik rész
- Negyedik rész
- Ötödik rész
- Hatodik rész
- Hetedik rész
- Nyolcadik rész
- Kilencedik rész
- Tizedik rész
- Tizenegyedik rész
- Tizenkettedik rész
- Tizenharmadik rész
- Tizennegyedik rész
