Iker Casillas – Víctor Valdés: mindketten meggyõzõen védtek a bajnokság eddigi szakaszában, ha csak ezeket a meccseket nézzük, nehéz lenne eldönteni, hogy a két kapus közül ki van jobb formában. Casillas elõnye, hogy a védõk teljesítményétõl függetlenül mindig képes kisegíteni csapatát, Valdés mellett pedig az szól, hogy az elmúlt években olyan mértékû önbizalom ragadt rá, hogy lassan tényleg a világ legjobbjai között lehet emlegetni. Ezzel együtt a stabilitás és a rutin mindennél többet ér egy ilyen meccsen, és különben is, a Real Madrid hol legyen jobb a jelenlegi Barcelonánál, ha nem a kapusposzton.
Álvaro Arbeloa – Daniel Alves: a két teljesen ellentétes felfogású játékos párharcát mindenki saját szájíze szerint ítélheti meg. A Real Madrid védõje inkább a biztonságos megoldások híve, a támadásokból már nem tudja ugyanolyan hatékonyan kivenni a részét, mint barcelonai riválisa. Alves sokoldalúságát jelzi, hogy a válogatottban gyakran egy sorral fentebb számítanak rá, nem ritkán gólokat szerez, mesterien szolgálja ki társait, amellett, hogy a komoly meccseken a védekezõ feladatokat is képes hiba nélkül ellátni. Arbeloa masszív játéka is értékelhetõ, de erre a posztra tíz edzõbõl nyolc a brazilt szavazná álomcsapatába.
Sergio Ramos – Gerard Piqué: a spanyol válogatottban együtt is tudnak játszani, Ricardo Carvalho sérülése azonban úgy hozta, hogy Sergio Ramos hosszabb ideig is a védelem közepén lesz kénytelen szerepelni. Az eredmények azt mutatják, a kényszerû változtatással csak nyert a Real Madrid, a csapat ugyanolyan hatékony a szélen, mint volt eddig, és hátul Sergio Ramos kiegyensúlyozottságának köszönhetõen erõsebb, mint valaha. A másik oldalon Piqué évek óta kirobbanthatatlan a védelembõl, jól szerel, ütemérzéke kifogástalan, a nehéz helyzetekben mindig lehet rá számítani.
Pepe – Carles Puyol: a Barcelona válogatott védõje nem csak klubjával, a válogatottal is begyûjtötte az összes fontosabb trófeát, ha egészséges, kora ellenére megkérdõjelezhetetlen a helye a kezdõcsapatban. Pepe egyelõre adós az ilyen eredménysorral, de a Real Madrid védelmében szerepe hasonló, mint Puyolnak a Barcelonában: a portugál sokszor nem riad vissza a durva eszközöktõl sem, de gyorsasága és a jó értelemben vett keménysége miatt kulcsember Mourinho csapatában. Higgadtsága és tapasztalata miatt mégis unkább Puyol mellé billenhet a mérleg nyelve.
Marcelo – Eric Abidal: egy francia-brazil párharcból az utóbbi évek tanúsága szerint jobb eséllyel elõbbi kerülne ki gyõztesen, egyénileg azonban talán más a helyzet: annak ellenére, hogy Abidal visszatérése után is megbízhatóan játszik, és alapvetõen erõssége a Barcelona védelmének, Marcelo annyit fejlõdött az elmúlt években, hogy mostanság egyre többen látják benne Roberto Carlos utódját. Az a szint persze még messze van, de kreativitása és játékügyessége miatt ezen a poszton erõsebb lehet szombaton a „királyi gárda.”
Lassana Diarra – Sergio Busquets: a sok csillag között kevesebb figyelem jut a védekezõ középpályás szerepkörére, noha a szombati meccset alapjában határozhatja meg a két játékos teljesítménye és visszaszerzett labdák mennyisége. Egy szerkezeti átalakítás miatt Lassana Diarra még kikerülhet a Real Madrid kezdõcsapatából, Busquets játéka viszont nem forog veszélyben, vele kiegészülve lehet teljes a Barcelona aranyháromszöge. A spanyol játékos a létezõ legmagasabb szinten hangolja össze a védekezést a támadással, kitûnõen passzol, nehéz elvenni tõle a labdát. Lassana Diarra fõ erõssége a labdaszerzés és a nagy munkabírás, a játékot azonban messze nem látja úgy át, mint Busquets.
Xabi Alonso – Xavi: felesleges lenne részletesebben ecsetelni kettõjük jelentõségét a pályán, úgy a Real Madrid, mint a Barcelona nagyon megérezné, ha hosszabb távon nélkülözniük kéne a középpálya motorját. A két karmester játékstílusában alapvetõen nincsen nagy különbség, hacsak nem azt vesszük, hogy Xavi legalább egy szinttel feljebb mûveli ugyanazt, amiért Xabi Alonsót tartják a Real Madridnál. Mindkettõjük védjegye a pontos átadás, Xabi Alonso a hosszú passzok nagy mestere, de Xavi passzainak pontosságával senki nem vetekedhet. A párharc alapvetõen befolyásolhatja a szombati meccset.
Mesut Özil – Andrés Iniesta: a német játékos mintha megtorpant volna az elmúlt idõszakban, míg Iniesta ha épp nem sérült, változatlan színvonalon elégíti ki a szurkolókat. Gyakorlatilag nincs olyan szempont, ami ne Özil ellen szólna, ugyanakkor elképzelhetõ, hogy a formahanyatlásra Mourinho is felfigyelt, és Kaká beállításával megpróbálja ellensúlyozni a Barcelona fölényét a középpályán. A Madridnak muszáj lesz erõsítenie a kreatív zónán, ellenkezõ esetben a pályán megint a Barcelona lesz az úr, a játék tempóját a vendégek határozhatják meg.
Ángel di María – Alexis Sánchez: a dél-amerikai párharc is igazi csemegét ígér az El Clásicón, már csak azért is, mert a két játékos stílusában felfedezhetõ némi hasonlóság. Di María és Alexis is fürge, jól bánik a labdával, olyan szögekbõl képesek gólt szerezni, ahonnan mások meg sem próbálják. Alexis a vb nagy felfedezettje volt, és az utóbbi hetekben már a Barcelonában is kezdi megmutatni, miért szavazott neki bizalmat Guardiola. Di María szintén nagyszerû formában van, nem csak gólokat lõ, hanem társait is elsõrangúan szolgálja ki, ezért egy lépcsõvel még a chilei elõtt jár.
Cristiano Ronaldo – Lionel Messi: bár nyíltan egyikük sem mondja ki, de a két játékos az egész szezonban verseng egymással, az El Clásicók elõtt pedig nyilván hatványozottan megjelennek az összehasonlítások. A legtöbb szakértõ szerint Cristiano Ronaldo a megtestesült gólgép, Messi pedig a maga kiszámíthatatlanságával és ösztönös zsenialitásával a világ legjobb labdarúgója. Az argentin aranylabdás legutóbbi három meccsén betalált a Bernabéuban, ellenben Cristiano Ronaldo eddig nem remekelt a katalánok ellen. Mégsem lehet egyértelmûen Messi mögé sorolni a rangsorban, így azt sem lehet megmondani, szombaton kinek lesz jobb napja.
Karim Benzema – David Villa: jelenleg épp ellentétes pályán mozog a két támadó, Benzema azok után, hogy tavaly rengeteg kritikát kapott, mostanra egyre inkább megtalálja a helyét Mourinho csapatában, és amellett, hogy lövi a gólokat, nagy mezõnymunkát végez, hasznosan futballozik. David Villa klasszisát nem szükséges külön hangsúlyozni, a világ- és Európa-bajnok támadó azonban mostanra mintha kevésbé érezné a kaput.
