Már több mint egy órával a kezd
és elõtt megteltek a számunkra fenntartott helyek, ám a rajongók továbbra is csak jöttek, és jöttek. Pangert Roland házi góltotóval készült az estére, a vendéglátóink pedig külön körítésként két korábbi kapus, Szeiler József és Brockhauser István felvezetésével és elemzésével tették érdekesebbé az eseményt. A mérkõzés elõtti hangpróbán mi bizonyultunk hangosabbnak, majd ennek örömére meg is hallgattuk a Real Madrid himnuszát.
Szerencsére a kezdésre mindenki helyet tudott foglalni, a korai gólnak köszönhetõen pedig hamar jó kedélyállapotba kerültek a megjelent madridisták, így a hangulatra nem lehetett panasz. Sajnos a meccs elõrehaladtával elszaporodtak az elégedetlenkedõ hangok is. Ettõl függetlenül is nagyon élveztük az estét, és köszönjük hogy ennyien eljöttetek. Nagyszerû volt ennyi madridistát látni!
A mérkõzés után éltünk a kínálkozó lehetõséggel, és egy exkluzív interjú keretein belül beszélgettünk Szeiler Józseffel és Brockhauser Istvánnal az emlékekrõl, a két csapatról, a kedvencekrõl illetve egy kis esélylatolgatásba is belementünk:
penamadridista.hu: Minek köszönhetjük azt, hogy veletek tekinthettük meg a mérkõzést?
Szeiler József: A Sugár Üzletközpont igazgatójaként tavaly vetõdött fel bennem az ötlet, hogy hozzunk létre egy klubot, melynek keretein belül a VB-mérkõzéseket tekinthetjük meg. Korábbi játékostársaimmal közösen néztük végig a Világbajnokságot , egy sportszergyártó cég valamint a Sugár támogatásával pedig minden mérkõzésen labdákat, mozi- és bowling kuponokat tudtunk kisorsolni. Késõbb a Bajnokok Ligája összecsapásokat is közösen tekintettük meg, míg végül az örökrangadókat is felvettük mérkõzéseink közé. Istvánnal korábban kapustársak voltunk, mostanra szomszédok lettünk, így könnyebb is õt lecsábítani, minekután én viszem haza. (nevet)
PMH: Kinek szurkoltatok a meccsen?
SZJ: Õszintén bevallom, hogy hét évvel ezelõtt az Európai Klubfórum alkalmával a Barcelona akkori pályaedzõje Henk ten Cate adott nekem két jegyet a Barcelona mérkõzéseire. Élõben láthattam a csapatot, és az akkor szárnyait bontogató Ronaldinhót, és azonnal beleszerettem a Barcelonába, annak ellenére, hogy elõtte és azóta is kedveltem a Real Madridot is. Sokkal szimpatikusabb az, hogy a Barcelona saját nevelésû játékosokból építi fel a csapatát, de csak akkor szurkolok a Real Madrid ellen, amikor épp a katalánok ellen játszanak.
Brockhauser István: Tizenvalahány évesen kinéztem magamnak a topligákból néhány kedvenc csapatot, a németektõl a Bayern München, az angoloktól a Machester United, az olaszok közül a Milan, míg a spanyoloknál a Barcelona volt a gyerekkori kedvencem. Kölyökként arról álmodoztam, hogy ezekben a csapatokban játszhassak, és azóta hû maradtam hozzájuk. Összességében azt mondhatom, hogy elég szerencsésen válogattam, mert akkor is, és most is a világ legjobb csapatai voltak, gyerekként pedig az ember mindig a legjobb csapatokhoz kötõdik.
PMH: Melyik játékossal szimpatizáltok a Real Madridból?
SZJ: Én Xabi Alonsót nagyon szeretem. Már akkor is kedvencem volt, amikor a Liverpoolban ontotta a gólokat, hiszen hihetetlenül intelligens ember, mind az életben, mind a pályán. Régebben Cristiano Ronaldót is nagyon kedveltem, a Manchester meccseit csak miatta néztem, viszont manapság egy kicsit elszállt. Ez nem feltétlenül rossz, de én a szerényebb stílusú játékosokat kedvelem, és hát természetesen Casillas az „Isten”!
BI: Nálam is egyértelmûen Casillas, és furcsa módon Raúl.
PMH: Mi ebben a furcsa?
BI: Az, hogy jelenleg ugye a Schalkéban játszik, de ettõl függetlenül egy Real Madrid ikon, egy legenda. Az emberisége, a személyisége miatt kedvelem Raúlt még annak ellenére is, hogy Barcás voltam. A hozzáállása, a mentalitása, a hûsége a madridi klubhoz példaértékû volt.
PMH: A Peña Madridista Húngara több mint egy éve alakult, már százon felüli a tagok létszáma, és a mai estén is rengeteg embert tudtunk megmozgatni. Hogy tetszenek nektek az ilyen kezdeményezések?
SZJ: A Unitednek van egy elég nagy szurkolótábora, akik szervezett formában, több alkalommal is voltak itt, de még õk sem voltak itt ilyen nagy létszámban, úgyhogy ez egy nagyon klassz dolog. Barca-fanként kicsit irigylem is ezt a csoportot, és sajnálom, hogy a Barcelonának még nem alakult ki ehhez hasonló tömörülése. Óriási dolog, hogy hivatalosan, a klub által bejegyezve mûködik az egyesület, fantasztikus, aki ezt csinálja, látszik, hogy rengeteg munka van benne.
BI: Mindig jó dolog ilyenrõl hallani, bár szívesebben hallanám azt, hogy melyik magyar klubnak vagytok a fanjai, de sajnos a kettõt nem lehet összehasonlítani. Nagyszerû, hogy ennyien itt voltatok, ilyen szervezetten.
PMH: Beszéljünk egy kicsit rólatok. Egyikõtök a Fradiban, míg a másik a Dózsában játszott, így kettõtök összecsapása sem volt kisebb rangadó, mint a mondjuk az El Clásico. Hogyan éltétek meg az idény legfontosabb összecsapásait?
SZJ: Az a furcsa, hogy számomra nem ezek voltak a legemlékezetesebb mérkõzések, ugyanis sokkal jobb meccseket játszottunk akkor, amikor István még a Honvéd kapuját védte. Magyar Kupát kétszer nyertünk, egyszer 3–1-re, egyszer 2–1-re, valamint a szuperkupában is 2–1-re nyert a Fradi, amikor én védtem, és ezek a meccsek nekem nagyon szép élményként maradtak meg.
BI: Négy év alatt nyolcszor védhettem Újpest – Fradi meccsen, pozitív és negatív élményeim is vannak. Leginkább negatív élményem az volt, amikor 1990-ben megkaptam az Év Labdarúgója kitüntetést, aztán Lipcsei és Nyilasi debütáló mérkõzésén 5–0-ra kikaptunk a Megyeri úton. Nem merném azért a Clásicóhoz hasonlítani az Újpest – Fradit, mert mi csak tízezres nézõszámokban gondolkozunk, de amit a játékosok belül átélnek az közel hasonló lehet.
PMH: A két legnagyobb rivális klubot képviseltétek a pályán, hogyan lettetek mégis jó barátok?
SZJ: Mind a ketten tiszteltük a kapustársainkat, és teljesen véletlenül költöztem ’93-ban Budafokra István szomszédságába. Mikor kiderült, mondta is a masszõröm, hogy milyen jó nekünk, mert tudunk egymásnak kapura rúgni. Közel egykorúak vagyunk, nagyon hasonlóan gondolkodunk, mindketten focisták voltunk, mindkettõnknek két lánya van, akik egyidõsek, így a két család nagyon jó barátságban van egymással. Együtt járunk nyaralni, síelni, szilveszterezni, abszolút összenõttünk.
BI: Majdhogynem azt lehet mondani, hogy testvérek vagyunk. ’96-tól 2002-ig csak nyaralások alkalmával találkoztunk, de azóta szinte teljesen összeforrtunk, tényleg csak egy kerítés választ el minket.
PMH: József, te részese lehettél a Real elleni BL-összecsapásoknak. Milyen emlékeid vannak a párharcról?.jpg)
SZJ: A kinti találkozón 6–1-re kikaptunk, és úgy érzem, hogy azt a találkozót már a mérkõzés elõtti napon elvesztettük, mert az edzés után többen is inkább a stadionban fotóztak, ahelyett, hogy a meccsre készültek volna. Annak ellenére, hogy egy futballszentély, és van egy különleges hangulata a stadionnak, úgy gondolom, hogy turistaként kell kimenni megnézni, nem pedig focistaként. A másik, hogy le is becsültük õket. Novák Dezsõ bácsi mondta, hogy „Amavisca már öreg, nem is tud focizni. Raúl? 17 éves. Ki az?” Aztán gurított nekünk egy hármast. Úgy gondolom nem kaptunk megfelelõ stratégiai utasítást. Nem volt véletlen, hogy pár hét múlva, 1–1-es döntetlent értünk el velük idehaza, és még a gyõzelemre is volt esélyünk. Óriási élmény volt. Nem tudom megmondani, hogy pech, vagy szerencse, hogy a kiírás két legjobb csapatával kerültünk az évben egy csoportba, viszont utána is sokszor álmodoztam arról, hogy visszatérhessek a Bernabéuba.
PMH: István, egy év híján játszhattál volna a Real ellen a Genk színeiben. Van-e emiatt bármilyen hiányérzeted?
BI: Az az igazság, hogy ’83-ban az Újpest – Real Madrid alkalmával ott lehettem a cserék közt. Az a szerencse nem adatott meg, hogy a visszavágón is leülhessek a Bernabéu kispadjára, de fiatal tiniként, 18 évesen az is hatalmas élmény volt, hogy ülhettem a padon ellenük. Nincsenek bennem nehéz érzések amiatt, mert egy év híján lecsúsztam a Realról, egy játékos karrierje ilyen. Búslakodni nem lehet, mert a múlton már nem tudsz változtatni. Nem bánkódom.
PMH: Biztosan más szemmel nézitek a meccset kapusként, pláne úgy hogy a világ legjobbjai védik a hálókat. Melyikük a jobb? Casillas, vagy Valdés?
SZJ: Úgy gondolom, hogy Casillas jobb kapus. Valdés számomra továbbra is egy kérdõjel. Nehéz valakit úgy megítélni, hogy meccsenként csak egyszer-kétszer veszélyeztetik a kapuját, de azok általában ziccerek, és nagy részükbõl gól lesz. Nagyon nehéz lehet így védeni, és amiatt tartozik talán Valdés is a világ élvonalába, mert õ is szokott bravúrokat bemutatni, de nem tudom belõni, hogy õ mennyire jó kapus valójában. Ellenben Casillasszal, aki a világ legjobb hálóõre.
BI: Nagyon nehéz párhuzamot vonni a két kapus között, mert mindkét csapat más stílusban játszik. Annak ellenére, hogy Valdés ma a huszadik másodpercben milyet hibázott, a társai továbbra is bevették a játékba, és láthatóan bíznak benne. Mégis azt kell mondjam azért döntök Casillas mellett, mert nem véletlenül válogatnak be valakit több mint százszor a nemzeti csapatba, nem véletlenül több mint tíz éve a Real kapusa. Szinte az iskolapadból rángatták ki, hogy „Gyere már haver, este BL-meccsen kell védened”, azóta pedig nagyon szép, kiegyensúlyozott, megbízható teljesítményt produkál. Akárcsak Raúl, õ is a Real Madrid egyik ikonja.
PMH: Mivel töltitek szabadidõtöket a visszavonulásotok után?
SZJ: Továbbra is a foci megszállottja vagyok. Olyannyira, hogy két csapatban is játszom, a Fradi Öregfiúkban, valamint a Csepel-Szabadkikötõben, ahol már a tizennegyedik szezonomat kezdem. Mostanában már inkább mezõnyben kergetem a labdát. A célja a kondícióm megtartása, tehát abszolút hobbi szinten ûzöm, viszont imádom nézni. Mást nem is nézek a tévében, csak futballt. Minden országban van 1-2 csapat amelynek minden mérkõzését megnézem. Topcsapat függõ vagyok. Talán a hétfõ és a péntek kivételével mindig van mit nézni.
BI: Amióta hazajöttem azóta én is mezõnyben játszom, az Újpest Öregfiúk csapatában. Ezen kívül olyan 3-4 évvel ezelõtt megpróbálkoztunk a teniszezéssel is, de tudni kell, hogy Józsi egy igen makacs ember, így pedig elég nehéz volt partnerre találnom. Maradt a foci, manapság pedig kapusedzõként is tevékenykedem, úgyhogy mondhatjuk, hogy csak a futballnak élek.
PMH: Mit gondoltok a Cristiano Ronaldo – Messi párharcról? Kivel néznétek szívesebben farkasszemet?
SZJ: Mindkét játékost nagyon szeretem. Messi életvitele és mentalitása közelebb áll hozzám. Ha nekem kéne ellenük védenem, akkor azt mondanám, hogy szinte mindegy, hiszen életveszélyes mind a két játékos. Cristianót kicsit sokoldalúbb játékosnak gondolom, fizikailag erõsebb, jobban fejel, és mindkét lábbal jobban lõ, viszont Messi jobban cselez, és ügyesebben vezeti a labdát. Úgy gondolom Ronaldo sokat javult összjátékban, Messi viszont jobban kiveszi a részét védekezésben, de támadásban önmagához képest gyengébb.
BI: Egyetértek Józsival, mégis számomra Messi kiismerhetetlenebb, CR-nek megvannak a bevett mozdulatai lövései. Messi kapusszemmel teljesen ütemtelen és váratlan megoldásokra képes. Ronaldo egy kicsit kiismerhetõbb, de a világ két legjobb futballistájáról beszélünk. Egy kicsit inkább Messitõl tartanék jobban.
PMH: A mai meccs után mit várhatunk a bajnokságtól?
SZJ: Az eddigi forma alapján joggal gondolhattam azt, hogy ennek a találkozónak a Real Madrid az esélyese. Meccsrõl meccsre közelebb kerülnek a Barcelonához, és azt vártam, hogy ma megfordul a játék képe. Ha más bajnokságban játszanának mint a Barcelona, akkor a világ minden országában bajnokok lennének, olyan játékot, és számokat produkálnak. Csalódtam ma a Realban, és jobb játékot vártam tõlük, ennek ellenére is úgy gondolom, hogy a madridiak egy picivel esélyesebbek, elsõsorban amiatt mert sokkal motiváltabbak. Még azt is el tudom képzelni, hogy a Barca átengedi a bajnokságot a Realnak, és ráhajtanak a BL-re.
BI: Kíváncsi vagyok elõször is, hogy a Barcelona milyen sebet ejtett a Real Madrid játékosainak a lelkén, vagy tudásán, hiszen 15 megnyert mérkõzés után nagyon készültek a rekorddöntésre. Barca-szimpatizánsként is úgy gondoltam, hogy a Madrid vagy most nyer, vagy soha. Kíváncsi vagyok fel tudnak-e állni ebbõl a pofonból. Abban én is egyetértek, hogy a katalánok kevésbé motiváltak , de lehet, hogy pont ez a mérkõzés adja meg majd nekik azt a szükséges lökést. Azt viszont nem gondolnám, hogy a Barcelona pont a Real Madrid javára feladná a bajnokságot.
PMH: Köszönöm, hogy rendelkezésünkre álltatok!
Az interjú után a kapusok aláírták a penamadridista.hu olvasóinak címzett üdvözlõlapokat.
