A történet a 2010-es VB után kezdõdik, ahol Mesut Özil, a torna egyik felfedezettje, hirtelen a nagycsapatok egyik célpontja lett. Talán nem olyan meglepõ, hogy a Real Madrid és a Barcelona is felfigyelt a játékosra, viszont nem a fõvárosiak voltak a fürgébbek, hanem a katalán csapat, amely épp egy elnökváltás után látott neki ahhoz, hogy megerõsítse Pep keretét.
A kiszemelt német játékos Katalóniába utazott, ahol találkozott Ramón Ponttal, a Barcelona újonnan kinevezett szociális ügyekért felelõs igazgatójával. Ott helyben meg tudtak egyezni Özillel, hogy a csapatba igazoljon. A szerzõdés lényeges pontjait megtárgyalták, és már csak Pep Guardiola jóváhagyása kellett ahhoz, hogy létrejöjjön a transzfer. Itt viszont megakadt a dolog…
A Barça vezetõedzõje kifejtette a kételyeit a némettel kapcsolatban: „Túl félénk, és nem fog alkalmazkodni a játékunkhoz”. Ez volt a fõ oka a döntése mögött. Ezenkívül volt még valami, ugyanis õ inkább Fabregast akarta elhozni a csapatba, és tudta, hogy Özillel csak késõbb lehetne megszerezni a katalán nevelést. Végül Fabregas leigazolása is késett egy évet, és a német sem ment a Barcelonába.
Minden addig született megegyezés hiábavaló volt Özillel, akire csak ezután csapott le a Real Madrid. A fiatal tehetség egy nagy csapatban akart játszani, és elfogadta a madridiak ajánlatát. Amikor Guardiola észrevette, hogy a német középpályás Mourinho csapatában végezheti, tett még egy próbálkozást, hogy visszacsinálják a dolgot, de ekkor már késõ volt. A történet folytatását innentõl már mindenki ismeri…
