Eddig voltál már „A spártai”, Robotzsaru, Rocky, most pedig „dörzspapír ember”… (Az utolsó egy Gillette kampány neve, amelyben Arbeloa is részt vesz. A szerk.)
Ez csak a madridi öltözõben van így, mindig bohóckodunk, imádunk ilyen neveket adni egymásnak. (nevet) Ezeket én azért kaptam, mert a csapattársaim szeretnek túlzásokba esni, és azt mondták, hogy túl sokat foglalkozom a testemmel. Általában minden nap 20 percet vagyok a konditeremben.
És ez náluk soknak számít?
A helyzet az, hogy kicsit lusták. Edzenek, majd haza mennek, ha pedig megcsinálsz három felülést, mindjárt azt hiszik, hogy te vagy Rocky, tehát ezért hívnak így.
Volt már valaha olyan, hogy a három napos borostád miatt megtagadtak tõled egy csókot?
A feleségem panaszkodott már emiatt, de még sosem tagadott meg egy csókot sem, ahogy a kislányom, Alba sem, aki egyébként két éves. Néha meg kell küzdenem vele, de ez nem a szakáll miatt van, mivel mindig borotválkozom.
Gondolod, hogy a futball jobb most, hogy már nem izomlazító szag terjeng az öltözõben, hanem kölni?
Edzések elõtt izomlazító szagunk van, utána pedig kölni. Van itt minden. Ez azért van így, mert a többiek folyamatosan aggódnak a megjelenésük miatt, különösen Sergio Ramos. Albiol mindig azt mondja, hogy úgy néz ki, mintha épp egy milánói divatbemutatóra készülne, nem úgy, mint aki a Bernabéuból lép ki.
Tényleg ennyit foglalkozik magával?
Belövi a haját, zuhanyozik, krémekkel keni magát… És mindez azelõtt van, hogy kilépne a pályára, tehát elképzelheted, mi lehet utána. Mondtam, hogy szeretünk túlzásokba esni.
Több millió követõd van Facebookon és Twitteren. A védekezõ képességeidet tudod hasznosítani akkor is, ha itt támadások érnek?
Igazából sok olyan csapattársam van, akik nem akarnak a közösségi oldalakon megjelenni, mivel félnek azoktól, akik imádnak másokat kritizálni. Én viszont szerencsés vagyok, mivel rengeteg támogató üzenetet kapok, a jó és rossz pillanatokban egyaránt. Persze vannak trollok is, de tudnod kell bánni velük. Általában nem válaszolok nekik, inkább spam-nek jelölöm õket.
De néha egyszerûen nem maradhatsz csendben…
Igen, de ilyen nem sokszor fordul elõ, én pedig nem szeretek besétálni az ilyen csapdákba, mivel úgy gondolom, hogy õk pont ezt akarják. Ezt különösen a nagy meccsek után tapasztaljuk egyébként.
Annyira tetszett neked egy spártai hõs képe, hogy az interneten profilképként használtad.
Ez a Világbajnokság miatt volt. A testvéreim annyira kockák, hogy mindent imádnak, ami filmekkel és sorozatokkal kapcsolatos, én pedig megragadtam ennél a képnél a 300 címû filmbõl, ami a fõszereplõt, Leonidászt ábrázolja.
Mit gondolsz mit mondana Leonidász, ha látná, hogy arcpakolást használsz?
Azonnal belökne a kútba. (nevet) Ez már a 21. század. A férfiak fejlõdtek, most már minden téren törõdnöd kell magaddal. Én inkább 2.0-s spártai vagyok. Bár azt kell mondjam, nem arcpakolást, hanem inkább hidratálókrémet használok.
Focistaként melyik a legkeményebb harcod?
Azt gondolom, hogy a Barca elleni küzdelem. Talán ez a legnagyobb kihívás, amivel találkoztam: felülmúlni egy ilyen nagyszerû csapatot. Rajta vagyunk a témán, reméljük, hogy sikerül is megvalósítanunk.
Úgy gondolod, hogy itt az ideje véget vetni a Barca hegemóniájának?
Természetesen. Szerintem eljött a mi idõnk. A Gladiátorból idéznék nekik egy sort: „önmagatok dicsõítésének ideje hamarosan lejár”. Ez az, amiben hiszünk.
Mondhatjuk, hogy Mourinho is egy „dörzspapír ember”, egy azok közül, aki megharap, ha hozzá érsz?
Egyáltalán nem. Szerintem mi mindannyian azt mondanánk, hogy az edzõnk inkább egy szivacs, mint egy dörzspapír. Nagyszerû fickó, és sokszor úgy érzed, mintha a csapattársad lenne, mivel mindenrõl tudsz vele beszélgetni. Ha munkáról van szó, akkor nincs mese, megköveteli a maximumot, viszont a meccs után megölel. Ezt nagyon jól csinálja.
És egy spártai hogy boldogul egy portugál pályáján?
Szerintem jól belepasszolok. Nem panaszkodom, épp ellenkezõleg. Mindig remekül bánt velem. A másik dolog, amit nagyon kedvelek benne, az õszinteség. Mindig a szemedbe mondja, amit gondol. Az pedig nagyon fontos, hogy az emberek megmondják neked, hogy mit gondolnak rólad akkor is, ha jól mennek a dolgok, és akkor is, ha rosszul.
Mindig azt mondják, hogy a Real Madrid egy zárt közösség, ennek ellenére mindig vannak dolgok, amik kiszivárognak.
Igen, ez pedig nagyon, nagyon rossz. Normális esetben mindent megoldunk egymás közt, de néha vannak dolgok, amiket nem tudsz irányítani, bizonyíték hiányában pedig tenni sem ezek ellen. Hogy ilyen dolgok ne történhessenek meg, mind a 25 csapattársadnak elkötelezettnek kell lennie.
Tehát ez olyan, mint egy Agatha Christie film, ahol valaki mindig megfigyeli a többieket…
Igazság szerint ez minden öltözõben így van, de ha Madridban történik valami, az körbejárja a világot. Ennek ellenére ez olyasvalami, ami rendkívül fájdalmas, mivel a végén mindig a csapat sérül.
És milyen dolgokat nehéz még elsimítani?
Talán azzal tudok a legnehezebben megbirkózni, amikor egy újságíró igazságtalan, vagy ha azt látom, hogy az edzõm vagy egy játékostársam ellen hadjáratot indítanak. Tudjuk, hogy néha komoly érdekek húzódnak a háttérben, de csendben kell maradnunk. Emellett komoly együttmûködés is van a sportsajtóban.
Ez széles körre elmondható?
Nem, nem, ez mindig az újságírótól függ, és nem skatulyázhatsz be mindenkit. De talán fiatalon, amikor elkezded a profi karrieredet, ezzel a legnehezebb bánni. Sokszor azzal vádolnak minket, hogy mindig ugyanazokat a dolgokat mondjuk, kliséket puffogtatunk, de ez csupán óvatosság, mivel amit mondasz, azt kiforgatják, vagy kiragadják a szövegkörnyezetbõl.
Ez magyarázza az „ilyen a futball” és a „nincs olyan, hogy kis csapat” kifejezéseket?
Persze, néha pedig hallod magad beszélni, és neked sem tetszik. Ezért fontos, hogy felkészült legyél, mielõtt a sajtó elé állsz, hogy ne ismételgess sablonmondatokat.
Mit vársz az Európa-bajnokságtól?
Remélem, hogy ott leszek. Az elõzõn ott voltam, ahogy a Világbajnokságon is, és nagyon szeretnék most is menni, tehát remélem, hogy Vicente továbbra is bízik bennem, ahogy mindig.
