Még gyerek voltam, amikor először érkeztem meg Angliába. Megmutatták nekem az edzőpályát a Platt Lane-en, beszéltek nekem a klub hosszú távú terveiről, majd ugyanazon a napon életemben először a Manchester City játékosaként edzettem. A szüleimmel, Sufiellel és Patríciával és három lánytestvéremmel, Zairával, Idairával és Duniával érkeztem meg a városba. A legkisebb testvérem, Irina néhány hónappal később született meg. Egyáltalán nem beszéltünk angolul.
De a futballban a nyelv nem jelent problémát.
Ma lezárom életem egy fejezetét és elköszönök a Manchester City-től, a klubtól, ahol sokat fejlődtem. Gyerekként jöttem ide, profi játékosként távozom.
Az utánpótlás csapatoktól kezdve az első csapatig minden edzőmnek köszönöm, hogy hittek bennem és megtanítottak, hogy hogyan legyek jobb játékos és jobb ember is egyben. Köszönöm a háttérben dolgozó csapatnak és az orvosi stábnak. Köszönöm mindenkinek, akik a klub irodáiban dolgoznak azon, hogy napról napra jobbá tegyék a klubot. Köszönöm a csapattársaimnak. És persze köszönöm a Manchester City minden egyes szurkolójának. Soha nem fogom elfelejteni, amikor a nevemet skandálták a nézőtérről, amikor legyőztük a Fulhamet a ligakupában.
A legjobbakat kívánom.
Brahim
